ToniKroos írta:
ram8nes írta:
nem érted mit várunk, tehát szerinted az volt a megfelelő reakció ezen a meccsen, abban az időben és abban a helyzetben, hogy széttárja a kezét és ül a földön?
hát a te csapattársad se lennék, az holtbiztos
Nagyon röviden és tömören én pl. első körben azt várnám el, hogy ne boruljon minden egyes érintésre, miután az a tapasztalata (amit mindenki más lát a szemével és felfog az agyával), hogy nem fújnak be minden sz.rt.
Aztán ha mégis esik, de nem fújnak, akkor keljen fel és próbálja megakadályozni a támadást, hiszen a 105. percben vagyunk egy lehetséges Atletico kontra előtt. Fusson utána, zavarja, zárjon vissza a társa helyére, akármit azon kívül, amit csinált: széttárt kézzel pofázik a földön ülve.
Azon nem érdemes vitázni, hogy dobta magát vagy sem, innen ezt nem tudjuk megmondani (de amúgy szerintem hátulról lökés volt és sok ugyanilyen esést befújt). Elesett ez tény, utána már esélytelen, hogy bármit csináljon. Én nem lennék a te csapattársad, ha te ezt nem látod, mert ezek szerint te vagy nem fociztál ( bár ezt akkor is látni kéne) vagy nagyon kezdő vagy. Földön fekszik, ellenfele talpon, nincs az az emberi lény aki ebből a szituációból felkel és utol tudja érni. Kb 2-3 másodperc telt el az esés és Bellingham szerelése között. Ezért nem is értem a reakciót sem. Lehet más esetekben csinálhatta volna jobban, de itt pont nem hibáztatható.
Oké, a dobásban megegyezhetünk, hogy nem eldönthető. Bár szerintem a hozzáállás itt is sokat számít. Úgy gondolom, hogy sok játékos van, akit faragnak, de megy tovább, ő pedig már az első kontaktokra dobja magát és elakad a támadás. Ha hozzáérnek, onnantól kezdve neki többnyire már csak az a célja, hogy elessen és fújjanak ellene valamit, rohadtul nem érdekli a csapat.
Itt nem azt kérem rajta számon, hogy miért nem szerezte vissza a labdát, hanem a hozzállásáról próbálok beszélni. Nem felkel, hogy menjen utána vagy segítsen a társaknak bárhogy (akár közvetetten is) visszaszerezni, vagy megakasztani a támadást, hanem ül és dumál. A meccs nagy részében rohadtul nem a csapattal van elfoglalva, ahogy most sem, hanem magával, meg a szurkolókkal. Bellingham se a labdás közelében volt, mégis kapart és visszaszerezte a labdát, aztán rohant is előre.
Ennyi erővel mindenki, akitől elveszik a labdát és nem 100 százalékig biztos, hogy ő maga vissza tudja szerezni, az üljön a földön és pofázzon a bírónak? Vagy mindenki csak azt tegye meg, amit előre lehet látni, hogy biztosan menni fog neki, különben maradjon egy helyben?
Ha nem látod a mentalitásbeli különbséget, vagy szerinted oké, amit Vini csinál, akkor lelked rajta, de én nem ezt szeretném látni a pályán.
(ahogy egyébként látszólag Ceballos se, Modric se, Bellingham se és egy interjú alapján Casemiro se. és ez gondolhatod, hogy csak a jéghegy csúcsa)
Plusz szerintem ez is röhej, hogy itt csemegézünk egy összevágott videóból egyesével, és megy a mentegetés, hogy na akkor ki a nagyobb türhő nála azokban a helyzetekben. Attól mert egy antipatikus játékosnak vág alá, vagy más csapattársai is suttyók, még rohadtul nem vagyunk vele előrébb a pályán csapatkohézió szinten. (Ami pedig kihat szó szerint mindenre a pályán, az öltözőben és azokon kívül is.)
Én sem értem kit érdekel egy alkesz angol valami cityből
