Hu basszameg, hosszú hosszú hét volt, csütörtök óta mintha 1 hét telt volna el. Kicsit kiírom magamból én is, pihenten, tiszta fejjel.
2002-ben a BL döntője alatt lettem valószínűleg egy életre madridista, egészen pontosan a döntő 45. percében. Talán senkinek nem kell elmesélni hogy mi történt akkor, suliban utána napokig "Zidaneozásra" dobáltuk fel egymásnak a labdát, és ha a labdát eltaláltuk, már úgy örültünk mintha VB döntőt nyertünk volna.
Az a mozdulat egy korszakot határozott meg, biztos vagyok benne, hogy sokan mások is akkor lettek nem csak a Real Madrid, de a futball szerelmesei is.
Akkor fiatalon természetes volt, hogy ezek a madridi fiúk fehérben a világ legjobbjai, ki gondolta volna akkor, hogy évekig nem láthatom őket újra magasba emelni a BL serleget.
Aztán jött egy olyan időszak, amit szintén nem kell senkinek bemutatni, a poklot jártuk minden évben a BL-ben. Aztán Zidane visszavonult, és kicsit el is tűnt a "térképről".
A csapat középszer volt, de az ember nem választhatja meg a szerelmeit...Aztán a kopasz úriember, aki 2002-ben csodát csinált, feltűnt újra a kispad mellett. Először Carlo mellett, elhozva a La Decimát, amit mindenki, aki látta a glasgowi döntőt úgy várt mint a messiást. Én személy szerint még ekkor sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget Zidanenak, pedig szépen keretbe foglalta a sikertelen éveket.
Aztán Perez kirúgta Carlot, és borzasztó mérges voltam... Nem értettem. Mikor aztán Benítezt kinevezték, biztos voltam benne, hogy "bazmeg megint évekig nem nyerünk semmit". Felkészültem újabb pár év sötét korszakra. Aztán Benítez repült, és újra feltűnt a kopasz úriember a padunk mellett... Féltettem, Castilla ide vagy oda. Nem igazán bíztam benne, hogy képes lesz gatyába rázni a csapatot Rafa rombolása után.
Aztán elkezdtünk azon a tavaszon focizni... de hogy... És lépdeltünk tovább a BL-ben is. Csak lépdeltünk, és lépdeltünk, a focink pedig csoda volt.
Aztán jött a BL döntő. Aztán megnyertük. Ilyen egyszerűen. A kopasz úriember leült, és fél évvel azután hogy megkezdte felnőtt edzői pályafutását, BL-t nyert.
Nyilván nagy volt az öröm, de mindenki azt mondta, véletlen, nézzük meg 1 év után, kész csapatot kapott, ezzel a Reallal mindenki nyert volna.
Aztán eltelt egy év. És megint a BL döntőben voltunk. Ja, meg egy bajnoki cím. Aztán megnyertük a BL döntőt is. Olyan simán, olyan domináns játékkal, hogy az már pofátlanság. Lehet színezni, de f*szra húztuk Európát abban az évben. Ja meg címet védtünk BL-ben, ilyen még nem volt... Eddig.
Aztán elkezdődött a következő év. Döcögtünk, megjelentek a hangok, hogy "na ugye, Zidane ebből nem jön ki. Adjunk el mindenkit". És ebből a helyzetből, mikor a bajnokság elment már novemberben, ebből a vert helyzetből a kopasz befogta mindenki száját, újra BL döntőbe vezette a csapatot.
Olyan természetességgel jutottunk SOROZATBAN A HARMADIK BL DÖNTŐNKBE, hogy arra szavak nincsenek. A közös meccsnézés már rutin volt. A haverokkal már bejáratott menetrend, úgy érkeztünk "ahogy mindig". Nem, nem egy bajnokira, egy BL DÖNTŐRE.
Ja, és ha már ott voltunk... megnyertük. Ezt is.
3 BL döntőt.
Egymás után.
Mindig van egy aktuális csapat, akik fel akarnak érni a Real Madridhoz, legyen az egy korszakos Ajax, Milan, Manchester, vagy éppen a Barcelona. És amikor már elhiszi a világ, akkor jön egy csendes kopasz francia, és feltörli az európai klubfutballal a padlót. Kettő és fél év alatt.
Olyat láthattunk, olyan korszakot élhettünk át madridi szurkolóként, amire sokan az 50-es 60-as évek óta várnak. Ismételten kérdés nélkül mi lettünk A CSAPAT.
És ezt egy csendes kopasz franciának köszönhetjük.
Aki úgy távozott, ahogy jött. És nagyon elszomorít. De képtelen vagyok haragudni rá. Ha most vonulna vissza, 30 hónap edzői pályafutással, már minden idők egyik legnagyobbja lenne, ahogy a pályán is volt. És ezt nálunk érte el. Értünk érte el.
Félek tőle, hogy a következő pár év közel sem lesz ilyen sikeres, egyszerűen nincs még egy ilyen ember jelenleg, aki leülhetne a padunkra. De nem zavar. Az elmúlt 3 év olyan utazás volt, amiért az összes többi klub a teljes történelmét odaadná.
Köszönöm Zidane. Remélem még találkozunk. 
