Deportivo Alavés - 2012/2013 - Spanyol harmadosztály
Megélt ez a klub már ennél sokkal szebb időket is, épp ezért választottam őket. Pénzügyileg nagyon ramaty a csapat, a keret sem túl jó, de a feljutást várja el a vezetőség meg a média is. Ráadásul van egy olyan szabály is itt, hogy maximum 16 olyan játékos lehet aki 23 évnél idősebb és 22 fős lehet a keret. Utóbbival nem is volt probléma, ugyanis az első kritérium gyakorlatilag kizárta azt, hogy 22 fős keretem legyen. Aki jobb játékos, az rég elmúlt 23, és csak azért, hogy létszámban meglegyünk, nem hoztam botlábú fiatalokat.
Hoztam viszont több ismert embert is, bár az nyilvánvaló, hogy nem a jövő játékosai ők. Szóval 19 fős kerettel vágtam neki a bajnokságnak, ebből 2 kapus. Januárban 18-ra fogyatkoztunk, mert egy játékosom addigra túllépte a 23-at, és kihagytam egy másikat a keretből, helyére viszont nem tudtam olyan embert hozni aki fiatal is és tud is valamit. A szezon utolsó negyedében volt egy pár húzós hetem, amikor a sorozatterhelés miatt kidőltek az emberek, plusz jöttek az eltiltások is. Néhány meccsre éppen csak, hogy meglett a 11 ember, padra nem ült senki.
Nem volt könnyű, de hoztuk a
bajnokságot, aztán kisebb meglepetésként ért, hogy playoff következik. Ettől függetlenül mi adtuk a
gólkirályt. Megnyertük a Salamanca ellen az oda-visszavágós párharcot, és azt hittem, megvan végre a feljutás. Nem volt, mert még egy playoff kör jött, ott az Albacetet gyűrtük le. Remélem már több nem lesz és tényleg feljutottunk. Amúgy a bajnokság október végétől csak másodlagos volt. Jól kezdtünk, azt hittem, hogy nagyon sima lesz a feljutás, közben pedig a Spanyol Kupa is elkezdődött. Az Ávila, Oviedo, Tenerife hármas után jött a Barcelona. Hazai pályán egy
rohadt izgalmas 0-0 jött össze a Messivel, ám kissé tartalékosan felálló Barca ellen, majd idegenben a nagyjából D csapatot játszató katalánokat
megvertük. Ez volt az a pont, amikor már a bajnokik nem nagyon érdekeltek, csak a következő kupameccset vártam. A Celtát kaptuk, 1-0 hazai pályán, 2-1-es vereség idegenben, de ez is továbbjutást ért.
A negyeddöntőben a Malaga várt ránk, hazai pályán
3-1, idegenben óriási meccs, nagy fordulatok,
tizenegyesek.
Elődöntő, Espanyol. Hazain 1-0, idegenben 2-1 oda, Litmanen hozta a továbbjutást, amúgy 2 lövésünk volt, mintha pályán sem lettünk volna.
Na és akkor a záróakkord, a Real Madrid a döntőben. Ők már elég komoly csapattal jöttek, Nachot leszámítva nem volt tartalékjátékos a csapatban. Vezettünk ugyan, de aztán a második félidőben
megettek minket.
Ezen a meccsen született a szezon legszebb mozdulatsora is, majd' megkönnyeztem. Na jó, nem, de azért jól esett. A 42 éves Litmanen 2-es acceleration és 3-as pace értékkel
bolondot csinált a Realból. Nem lett gól belőle, de akkor is ez volt az idény legszebb momentuma.
Kicsit fájlaltam, hogy ha már idáig eljutottunk, nem tudtuk megnyerni, mert jó lett volna az EL-ben indulni, de végül is még olcsón megúsztuk, gondoltam. Aztán ráébresztettek, hogy ha a kupagyőztes a bajnokság által kvalifikálta magát a BL-be vagy EL-be, akkor az ezüstérmes kap indulási jogot. A Real 3. lett, így megyünk az Európa Ligába jövőre.
Ez a csapat hozta össze mindezt, és bár szinte mindenkit ki tudnék emelni, csak
Viguerat és az istent, a tökéletes irányítót, a világklasszist, a zsenit, a csapat agyát,
JARIIIIIIIIIIIIII LITMANEEEEEEEENT.
Nem akart hosszabbítani, de mivel pályára lépett 30 meccsen, automatikusan meghosszabbodott a szerződése, úgyhogy jövőre a Segundában fog oktatni.