Szia!haszi írta: Sok esetben csak read-only üzemmódban, de már nagyon régóta követem a fórumot, aktív tag vagyok. Ebből adódóan tapasztaltam, hogy több kényes, fura témát is meg lehetett beszélni. Valamint azt is, hogy rengeteg a segítőkész ember![]()
Mivel többen is dolgoznak itt a fórumon is külföldön, valamint az egészségügyi kérdésekben is vannak jártas fórumozók, ezért hozzátok fordulnék a következő történetemmel.
Szóval kezdeném ott, hogy a 2022-es év egészségügyi, valamint munkahelyi szempontból is az egyik legnehezebb, legsz.rabb évem volt eddigi életemben. Tavaly szeptemberben 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizáltak, inzulinfuggő (napi minimum 4 szuri, minden étkezés előtt + este bázisinzulin). 28 éves vagyok, sok időbe telt, hogy elfogadjam ezt az egészet, talán még most se tudtam 100%-ban, mivel nagyon radikális változásokat hozott az életemben. A munkahelyem elég stresszes, bankban dolgozom, mint vállalati hitelezési szakértő. Ez a stressz nem tett jót a kezdeti fázisban, ebből adódóan (mivel nem volt lehetőségem a munkahelyi teendők miatt elmenni pár hét betegszabira) október, novemberben nagyon szétszórtan, "nemtörődöm", "lesz.rom" üzemmódban dolgoztam, koncentrálva a betegségem elfogadására, az új életmód elsajátítására (szénhidrát-számolás inzulinok előtt, tudatos táplálkozás, cukorszint ellenőrzése, követése stb). Viszont mivel helyi szinten én vagyok az egyedüli kapcsolattartó személy egy 200 céggel rendelkező ügyfélportfólió estében, így végül úgyis rajtam csattant az, hogy felületesen dolgoztam egy másfél hónapot, saját magam dolgát nehezítettem meg és az évvégére nagyon felgyűlt minden. Egy olyan szintű nyomás, szorongás kezdett kialakulni bennem kb. december elejétől, hogy nem láttam semmilyen más kiutat idén az újévben, csakis azt, hogy beadom a felmondásom.
Nem hiszek nagyon a véletlenekben, én őszintén megvallva belátom azt, hogy már a kezdetektől tudtam, hogy egy 4-5 évnél többet nem igazán szeretnék ezen a szakterületen dolgozni, 4 évet húztam le. Ami nagyon mellette szólt, hogy itthon Székelyföldön volt, család, barátok, mindenki a közelbe, maga a munkahely meg jó munkaprogrammal, megbízható munkaadóval, jó munkakörnyezettel nagyon kényelmes volt. Tanult szakmámban el tudtam helyezkedni. Viszont fizu szempontból azért lehetett volna jobb is, az itthoni átlagtól magasabb volt, főleg amióta vállalati hitelezéssel foglalkoztam, de ez úgyis megélhetésre, egy két kirándulásra elég évente a jelenlegi aktuális helyzetben. Nekem pedig nagyobb terveim vannak a jövőre nézve. Szóval ezért is 100%-ban biztos vagyok a döntésemben és hogy ezt most kellett meglépnem.
Nagyon szeretem a gasztronómiát, évek óta foglalkoztat és vonz a gondolat, hogy idővel egy saját éttermet, bisztrót szeretnék üzemeltetni. Viszont ehhez se források, se a szakmai tudás nem biztosított egyelőre, mivel csak itthon a családnak, barátnőmnek vagy a baráti társaságnak szakácskodtam eddig, halvány elképzelésem sincs, hogy milyen ez "üzemi" szinten. Régóta foglalkoztat az a gondolat is, hogy kipróbálnám magam pár évet külföldön, pár barátom kint él Svájcban, étteremben dolgoznak, hallottam tőlük már rengeteg pozitív/negatív véleményt, de úgy érzem ki kell próbálnom magam benne. Elég nagy a fluktuáció a személyzet esetében, állandó felvétel van, nincs a német nyelvhez kötve. Bármilyen nehéz is lesz a kezdetekben (elhelyezkedés, nyelvtanulás, távkapcsolat stb) meg kell adnom magamnak a lehetőséget, hogy legalább megpróbáljam. Szakmát is el tudom sajátítani, valamint saját hosszútávú céljaimat, terveimet pénzügyileg is biztosítani tudom, mivel a vállalatindítás mellett ott van egy félkész családi ház, amit be szeretnék fejezni.
Dióhéjban ez lenne a háttérsztoriAz érdekelne esetleg, ha van valaki itt a fórumon aki jártas a svájci egészségügyi biztosítási csomagokban, mennyire fedi le a cukorbetegséget, vagy van esetleg erre külön csomag? Barátoktól tudom, hogy külön kell ezeket kiválasztani, mivel viszont ők a legalapabb csomaggal megvannak és nagyon nem is tudnak egyebet erről, nem érintettek diabéteszes témában, ezért nem is tudtak segíteni. A másik dolog az lenne, hogy hosszabbtávon mi lehet segítség, tényleg nincs erre semmilyen lehetőség a visszafordítására? Hogy a hasnyálmirigy regenerálódjon és újra képes legyen megfelelő mennyiségű és minőségű inzulint termelni. Nagyon sokat olvasgattam a témában, több szakorvosnál voltam és mindenhol végletekben beszélgettek. Tudom, el kell ezt fogadni, de azért mégis ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy újra teljesen egészséges lehetek, azt ehetek és azt ihatok akkor, amikor akarok. Abban az esetben amúgy, ha már tényleg nincs semmilyen egyéb lehetőség, hosszabbtávon egy diabéteszes szenzor beszerzését tervezem, ami egy vállra feltapasztható műszerrel küldi le másodpercre pontosan az aktuális vércukorszintet. Ennek a havi fenntartása elég költséges, viszont sokkal megnyugtatóbb, mint amikor magamnak kell folyton az ujjam megszúrva cukorszintet mérni. Az inzulinpumpa, ami hasfalra rögzíthető, az kicsit ijesztőnek és kényelmetlennek tűnik nekem
nem beszélve arról, hogy mennyire költséges. Pedig a legoptimálisabb a szenzor+pumpa kombó lenne, viszont lehet a kezdetekben nekem a szenzor és az, hogy saját magamnak adom be az inzulint, az is jobb lenne a jelenlegi helyzetnél. Nem tudom, ebben még vannak kétségeim.
![]()
Picit hosszú lett, de nem tudtam ezt tömörebben összefoglalniHa valaki tud pár hasznos infóval, tanáccsal szolgálni, annak nagyon örülnék
![]()
Eléggé fura, mert klasszik I-es típus az korábban kezdődik. Időseknél meg a II-es típusból lesz egy következményes másodlagos I-es típus. Ez vélhetően egy late-onset verzió, ami főleg molekuláris mimikri miatt alakul ki (lényeg röviden: valami infekcióval, jellemzően felsőlégútival összefüggve, lesz egy antittest-keresztreakció, és ez a hasnyálmirigy inzulin-termelő béta sejtjeit támadja meg).
Az inzulinpumpa szerintem a legjobb verzió. Azzal sportolni is lehet, meg bármit, kvázi korlátlanul. Felnőtt-finanszírozása nem tudom, hogy milyen, a gyerekeknek egész korrekt. Ugye ebben nem a klasszik rövid hatású inzulin van, hanem egy speckó, ultra-rövid hatású. Ez akár tized egységekben is korrigálni tud, míg azért sima PEN-el ennyire finomhangolni nem tudsz. Btw kedvenc Nacho-nk is ugye I-es típusú cukorbeteg.
Ez a betegség a tudomány jelen állása szerint NEM gyógyítható, csak KEZELHETŐ és AKÁR TÜNETMENTES is lehetsz. Megfelelő életmód és kontroll mellett. Ha ezt nem teszed, akkor a microvascularis szövődmények kikezdik az életed... zsibbadás minden végtagban, érzéskiesés, látásromlás, impotencia... a sebgyógyulás is rossz cukor mellett katasztrófa.
A svájci rendszerbe csak minimális belelátásom van, de diagnosztizált betegséggel bekerülni a rendszerben és ott jó, mindent fedező biztosítással rendelkezni... hát...