lordgabi írta:
Én régimódi vagyok ebben, az elsőszülött fiú az én nevemet kell kapja majd, el is lett döntve már, pont. Lánynévvel lenne ugyanilyen kényelmes probléma, mint amiről megy a téma, de maradnék ott is mindenképp az ésszerű korlátok között.
Nem tudom, ez pl szamomra mindig is visszas szokas volt (bar a keresztelkedes is, ugyhogy lehet meg se kene szolalnom

), nalunk is ez ment es apam szakitott ezzel a hagyomannyal. Kicsit az az erzesem nekem mindig, mintha nagyon magadat akarnad latni/erezni az elsoszulottben, a te hibaidat igy kikuszobolni, a szerepedet az eleteben meg jobban felnagyitani, stbstbstb, de valoszinuleg rossz oldalrol kozelitem meg, magat a hagyomanyt ertem es abszolut elfogadom, csak nekem mindig is ellenerzeseim voltak ezzel kapcsolatban. Plane, amikor mar 3-4 generaciora visszamenoleg egyetlen fiugyermek van mindig, az zsenialis, IV. Novak Peter, aki epp remegve varja, hogy fia szuletik-e.