Madridom.hu

Kód:

Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.
Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.
Az a baj, hogy ebben a sportban a "Lassan járj, tovább érsz." mondás nem működik. Alapvetően mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. 
Kezdő versenyzőként - akiket én készítek főleg - lehet realitása annak, hogy az egészségünk megőrizve - vagy inkább minél jobban megkímélve - készüljünk föl versenyekre és évekig ott legyünk az amatőr élbolyban, főleg hazai szinten.
Mihelyst az ember kilép, komolyabb nemzetközi versenyek színpadjaira, egy bizonyos ponton túl - pláne, ha a receptoraink nem túl fogékonyak (ez is genetika, nem csak a keskeny derék.) - az egészségünk nem védhető meg.
Nincs az az Isten és szervezet, ami kibírja ezt büntetlenül és maradandó károsodás nélkül. Aki az ellenkezőjét állítja, az még nem járt versenyek után laborban. Annyi lesz a "csillag", mint az égen, nyáron, tiszta időben.
Helyre lehet hozni igen. De én ezt a helyreállítást mindig úgy fogtam föl, hogy kaptunk születésünkkor egy 100%-os testet és "rendszert". 
Majd ha a kúrák alatt lerontjuk 20%-al, akkor már sosem hozható vissza, csak 19%, de lehet, hogy 19,8%..de 20% sosem. Egyszer elfogy a "%" vagy egész egyszerűen már nem lesz mit visszaállítani, csak maximum leállni a megmaradt 60%-on, ami már olyan szinten degradálja az életminőségünket és mindennapjainkat, hogy ez nem lehet egy értelmes ember számára cél.
Misszióm van. Meg kell mutatnom, hogy hogy ne. ..és ha a döntés "igen, akarom.", akkor el kell mondanom azt, hogy hogyan. Valamint meg kell alapoznom a fiatal versenyzőkben, az egészség iránit igényt (kiirtani a fejekből az "Én mindent benyomok, hogy jó legyek." mentalitást.), a "döntés - következmény" elvét és a felelős karrier építés fontosságát, miszerint célok vezéreljenek minket. 
Mégpedig a fejlődési potenciálunk alapján kitűzött reális célok! Ez fontos.
Ami szomorúsággal tölt el az a strucc politika illetve az emberi butaság. Az is igaz, hogy sok versenyzőnek nincs más megélhetési alternatívája, mint a személyi edzősködés. De ehhez mindenképp aktívan kell versenyezni? Pótcselekvés ez számukra?
Sokak élete a versenyzés és az edzés tartás körül forog... 
Azért edzősködnek, hogy legyen pénzük versenyezni. 
Miért versenyeznek sokszor olyan emberek évekig, akik különösebb eredményt képtelenek felmutatni; miközben a szezon végére nem marad egy fillér sem a zsebükben? - ez lehet egy nagy vita alap is...
"Szerelmes vagyok a sportba." - Az életet szeressétek és azt, amit a sport adhat nektek és számba venni azt, hogy amit adhat, azt úgy el is veheti. 
A sport egy lehetőség.
Lehetőség arra, hogy tanuljunk. 
Lehetőség arra, hogy kapukat nyissunk meg.
Lehetőség arra, hogy a sikeres versenyzés által, ismertté válj. 
Ebből aztán lehet profitálni. 
A sport legyen egy befektetés.
Óriási tanulság a cikk. Elolvastam, majd belenéztem a tükörbe. Nem titok, nem készülök tavaszra. Olyannyira elveszi minden időm a munkám, hogy képtelen vagyok olyan szinten felkészülni, amit magamtól és versenyzőimtől elvárok. 
Ellenben a munkám nagyon motivál. Nem vagyok közel a 110kg-hoz, sőt..már a 100kg-hoz sem igazán. ..és bár ezt a látványos "emberiesedést" elég sok negatív lelki tényező is befolyásolta, nem hat meg, hogy sokan kérdezik, hogy a fogyás hátterében áll e valami betegség vagy, hogy abba hagytam e az edzést?
A válaszom: nem. Nem hagytam abba, csak nem edzem annyit és nem eszem olyan sokat. Jól esik a régi életvitelemhez képest takarékon létezni, mert más, fontosabb teendőimre is marad időm. ...ugyanaz az ember vagyok, sőt most vagyok igazán önmagam.
Más foglalkoztat és fontosabb dolgok mozgatják a napjaim, mint hogy legyűrjek 1,5 kilogramm bélszínt naponta vagy hogy 14:20-kor meg kell ennem a 300g Tilapiát, hogy majd 14:45-kor ne hányjak be az "edzés előtti bedurrantó" ízétől. Ez a szükségszerű életvitel nem lenézendő számomra - félre ne értsétek. Csak most kikerült a prioritásból.
Érdekes ez a világ és fura ez a közeg...Előbbit jobb szeretem már kívülről szemlélni, utóbbival pedig sokszor már nehéz azonosulnom, bár mozogni még mindig szeretek benne (Legfeljebb más minőségben.) .
A közeg elvárja, hogy mindig toppon legyél. Ha nem vagy, akkor sugdolóznak. Szükségtelen. Gyere oda és kérdezd meg:
"Beteg vagy, hogy így lefogytál?" - jegyzem meg igazságtalan standard amit magunkkal és velünk szemben állítanak, mert még most is 95kg körül vagyok és kockás a hasam. Mások elvárása miatt rólam kialakított kép okán, ezért már sajnálnak.
A válaszom az lesz:
"Nem. Nem vagyok beteg, csak a meglévő - és nem eltűnt - izmaim térfogatának volumene csökkent. Most vagyok igazán egészséges és ennek örülök."
Ma is végig dolgoztuk a napot Ausztriában. A munka jó. Szeretem. 
Kívánom minden versenyző társamnak, hogy szeresse azt, amit csinál. Döntsön felelősen és ne magasztalja túl, magát a testépítést. Magasztalja a testépítést, mint sportot. Nem a világot kell megváltani a teremben, mindenféle motivációs videókkal felszerelkezve. Nyugi, még állat sem lettél idő közben. Sportoló vagy, akinek a sport ad, és ő ad a sportnak.
Tekintsen a testépítésre mint eszköz, egy jobb élet kulcsaként. 
A testépítés ad, ha okosan csináljuk. Profitáljunk belőle és versenyezzünk, ha épp karrierünk és lehetőségeink azon pontján állunk, hogy az a feladatunk az, hogy izmosak és szálkásak legyünk, akár egy időben. 
Legyen célunk és érjük el. Tegyünk meg mindent érte!
Gondolkozzunk mi lesz holnap. Értsünk meg mi van ma. Becsüljük a tegnap sikereit és ne legyünk telhetetlenek, ha már megadatott az, amire hivatottak voltunk.
Találjunk új célokat. A hozzá vezető utat, pedig járjuk végig ésszel, megtervezve és átgondolva. 
Az IFBB profi státusz egy álmom, de alapvetően a reklám értéke miatt fontos számomra; mert edzőként csak így lehetek nemzetközileg ismert. Szeretnék ilyesfajta babérkora törni, de annyi más project van kialakulóban, hogy a hazai igényeket sem tudom maradéktalanul ellátni, így abszolút nem kerget a tatár.
Ez motivált, amikor belevágtam az idei felkészülésembe, hisz tudjátok, véletlenül semmit nem csinálok.
Eljutottam arra a pontra, amikor már megtehetem azt, hogy csak akkor versenyzem, ha hiányzik az életemből. 
Most teljesnek érzem a mindennapjaim enélkül is.
..és ez az, ami igazán számít! 
A versenyzés nem kényszer számomra többé. Szórakozás. 
Jelenleg más dolgok elég örömet adnak ahhoz, hogy ne kergessem magam vissza színpadra, annak ellenére, hogy igencsak irigykedem a versenyeken. 
De persze ez kellemes érzés és szerencsére habitusomból adódóan tudok örülni más sikerének is. Edzőként, ismerősként vagy csak sporttársként. 
Sosem voltam irigy senkire, mert nem volt okom és nem vágytam más sikerére. Ugyanis azt ő érte el és ő dolgozott meg érte.
Ami az enyém volt, arra pedig mindig is büszke leszek.
Légy elhivatott a sport iránt.
Kitartó munkával érd el a célod. 
..és mindig dolgozz fegyelmezetten.
A siker jönni fog. De csak akkor ha egészséges maradsz. Ez Mike Matarazzo üzenete..és az enyém is.
Vigyázzatok magatokra.