

Dean Huijsen (20) a Real Madridnál és Spanyolországban eltöltött életéről:
„El lehet képzelni, mekkora klub a Real Madrid, de átélni egészen más. Minden pillanatban érzed, mit jelent ez a klub. Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak.”

Az alkalmazkodásról:
„Igen, minden nagyon gyorsan történt, de lépésről lépésre jó irányba haladtam. Madridhoz csatlakozni nagy lépés volt, és jól érzem magam.”

Az öltözőről:
„Az emberek, az öltöző, a létesítmények, az utazások… minden fantasztikus. Nagyon boldog vagyok. Mindenki nagyon jól fogadott.”

A felismerésről:
„Most már mindenki felismer. Néha próbálok sapkával vagy szemüveggel észrevétlen maradni, de nem mindig sikerül.”

Marbelláról:
„Marbella az otthonom, a menedékem. Mindig mondom, hogy ha visszavonulok, ott akarok élni – bár Madrid is az otthonom lett most.”

A futball öröméről:
„Ha nem élvezném a futballt, nem tudnám csinálni, amit csinálok. Még ha a szint követel is, akkor is szabadon kell tartani a fejet és élvezni.”

Az edzésekről Madrid sztárjaival:
„Mbappé, Vinícius, Rodrygo ellen játszani… ez a legjobb nekem. Minden nap fejlődök tőle. Néha az edzés még keményebb, mint a meccsek.”

A spanyol válogatottbeli debütálásról (Rotterdamban kifütyülték):
„Számítottam rá. Nem hatott meg különösebben. Ha fütyülnek, az azt is jelenti, hogy törődnek. Még pozitívan is fogom fel.”

Az édesapja hatásáról:
„Amikor 9 éves voltam, mindig átlós passzokat gyakoroltatott velem. Akkor utáltam, de most hálás vagyok – rengeteget segít.”

Sergio Ramosról:
„Ő mindig az idolom volt. Sokan beszéltek a keménységéről és a góljairól, de a labdakezelési képessége alulértékelt volt. Ő a példaképem.”

Az öltözői hangulatról:
„Sokat hallgatok Rüdigerre és Carvajalra. Nagyszerű a légkör, és néha én vagyok az, aki viccelődik.”

Spanyolország új generációjáról:
„Különleges, hogy az edző bízik a fiatal játékosokban. Nem könnyű, de megmutatja, hogy nem fél kockáztatni.”

Ramos-féle tizenegyesekről:
„Nehéz. Itt nagyon jó specialisták vannak, nem hiszem, hogy engednék!”

Az első Real Madrid-emlékről:
„A gól Lisszabonban. 9 éves voltam, otthon néztem a szüleimmel és egy barátommal. Nagyon különleges.”

A kétlábas játékról:
„Nagyon sokat segít, amikor nyomás alatt vagyok. Jobbra vagy balra is tudok menni, a helyzettől függően.”

Lamine Yamalról:
„Remek játékos. Remélem, nagyon jól fog teljesíteni, de amikor egymás ellen játszunk a bajnokságban, akkor inkább ne tegyen túl sokat!”