Megint egy ilyen nehéz pillanat...annyi ilyen búcsút átéltem már 25 év alatt. Az ember már nem rajong úgy mint régen, de most megint olyan érzés, hogy lehetetlen leírni amit érzek.
Lehetetlen tőle elbúcsúzni...
Emlékszem az egész itteni pályafutásának minden jelentős pillanatára, és még több nem jelentősre...amikor nem történt semmi különös a pályán, de csak őt figyeltem. Utánozhatatlan hatása volt a pályán, soha azelőtt ennyire mozgékony, pontos, technikás, irányítót nem láttam, mindog tudta mikor kell meglódulni, vagy épp passzolni, egyedi módon tudott bárkit kibillenteni, néha lehetetlen volt követni. Annyiszor gondoltam rá az elmúlt két évben is amikor nem volt már a pályán, vártam mikor jön. Nem bántam hogy kevesebbet játszik, "25 éve kezdtem" tudom hogy ez a dolgok rendje. De nagyon örültem amikor még láttam, mert tudtam hogy hamarosan vége. Nem tudnám még 10 évig sem megunni, ha hétről hétre láthatnám, fantasztikus játékos.
Elmondtuk Ramosnál, CR-nél, Benzinél, Kroosnál, Marcelonál és a többieknél is, de ő tényleg pótolhatatlan. Mennyi kulcspillanatot ő okozott, ő kezdte el a támadást, ő adta az assisztot. Nélküle ki tudja mikor lett volna La Decima (éppen ma 11 éve!!!), ki tudja a Juvét megverjük e, adta az assistot CRnek a másodikban, és előzte meg a védőt...a psg ellen ő futotta át a teljes psg középpályát, 36 évesen, és a Chelsea elleni külsős assist Rodrygonak? Ugye Pipita?
Együtt orulhettunk neki...
Az MU elleni gólja ami a kapufáról vágódott be.
De lehetetlen mindent felsorolni, annyi emlék...akkora hatása volt erre a dinasztiára...Pótolhatatlan érték.
Sok ilyen búcsú volt már, meg kéne szokni. De Luka annyi örömet adott, hogy most nem lehet nem szomorú az ember.
Nagyon fog hiányozni, de nagyon hálás vagyok hogy ezt a pályafutást láthattam.
Grande Luka! Gracias
). Mérhetetlenül sok szerénységgel, alázattal és eleganciával rendelkezett. Ha van tökéletes házasság egy focista és Real Madrid játékosa közt, akkor ez az volt. Ha van focista, aki értette az utolsó pillanatig, hogy milyen a Real Madrid mezét viselni, akkor az Ő volt. Bár megértem a klubot ezen a ponton, egy utolsó évet én is adtam volna neki, mivel ez a szezon csúfos volt. Karrierje még igy is példátlan, triójukat Kroosal és Casemiroval sosem fogjuk elfelejteni, ahogy karrierjének legfontosabb szögletét sem, amit Ramos fejére varázsolt akkor, amikor már minden veszni látszódott. A megindulasa a PSG sztárjai között, a Manchester Unitednek bebombázott gólja, a külivel beívelt labdája Rodrygonak és megannyi, megannyi emlék 1 embertől. A siker mögött viszont mindig megmaradt embernek, amit nem csak a Real szurkolók, hanem más csapatok szurkolói is elismertek.