HozzászólásSzerző: RealRaúl77 » 2014. február 14., péntek 8:04
Ígértem Stephen King művekről bővebb kifejtést. Sajnos az elmúlt hetekben nem voltam online. Remélem így is olvassátok, és észreveszitek, hogy végre írtam. Bocsi a késésért.
Nem emlékszem pontosan miket emeltem ki, de ezekről írnék, ezeket ajánlanám mindenképp:
(próbálok óvatosan fogalmazni, mert nem szeretnék lelőni semmilyen poént sem, de azért úgy kéne írnom róla, hogy valamennyire azért meg is ismerjétek.)
Carrie: legelső könyve, és nagyon jó lett szerintem. Totál életszerű egyébként, azon kívül, hogy a főszereplő kislány telekinézissel foglalkozik. Eléggé együtt lehet vele érezni, sajnálni, szánni, akár még szeretni is őt... Különös hangulata van, ami nagyrészt annak köszönhető , hogy a természetfeletti részét leszámítva simán megtörténhet, sőt meg is történt valószínű nem egy hasonló eset, kevesebb horrorral. Az érzelmeket nagyon meg tudja mozgatni, ezzel is nagy hatást ér el. És megvan még emellett az a tipikus 70-es, 80-asak évekbeli feelingje az egésznek, ami nekem konkrétan eléggé bejön.
Ragyogás: Zseniális könyv. Sose futkosott a hideg a hátamon, sose szartam be könyvtől, még filmtől is csak ritkán, de néhány jelenetnél szabályosan rettegtem. Egyértelmű top 3 nálam. Nem nagyon tudok mit írni anélkül, hogy komolyabban spoilereznék. Faszás a jellemábrázolás, és a jellemfejlődés benne. Meg a rémisztő légkör, hangulat, főleg, hogy ezeket többnyire egy kisfiú szemeivel látjuk. Nekem alapból bejönnek az olyanok, ahol valaminek múltja, előzménye van, és az szép lassan feltárul, és mindenre fény derül a végére, összefutnak a szálak, és a Panoráma hotelnél ez nagyon jól meg van csinálva.
Éjszakai műszak: Szeretem alapból a novellát mint műfajt, főleg ha nincs sok időm olvasni. Sok novellája van, érdemes belekezdeni a legtöbb könyvbe, de ez mind közül magasan kiemelkedik. Zseniális egytől egyig, talán nem is tudok olyan novellát mondani, ami nem tetszett volna.
A holtsáv: Ez is eléggé fontos kérdést feszeget, fontos, és nagyon igaz a mondanivalója. És ha nem lenne bent az az apró természetfeletti történetszál, akkor simán napjainkban is kényes témát mutatna be. A világ politikai elkorcsosulása, a képmutatás, és hasonlók állnak a középpontban.
Tűzgyújtó: Imádom. Talán az egyik legszívszaggatóbb történet, mely lehet néha nem annyira izgalmas, meg pörgős, de mégis valahogy csudajó. Itt mutatkozik meg legjobban, hogy a beskatulyázás, miszerint ő horror író, helytelen. Sokkal többet alkotott, mint horrort. Top3 egyébként nálam.
Cujo: Zseniális, ahogy egy kutya szemével is milyen jól tudja szemléltetni a világot, a történést, a vélt gondolatokat, gondolkodásmódot. Leginkább ezek a részek nyűgöztek le. De ez is simán bármikor megtörténhetne, semmi természetfeletti, és bőven kimutat a horrorból. Zseniális egyébként, ahogy a végén szemlélteti, és érzékelteti a szenvedést, amit átéltek.
A menekülő ember: 2030 körül játszódik, és ebben sincs mágia/természetfeletti. Kicsit költői túlzással leírja, bemutatja, hogy a gazdagok hogy játszadozhatnak a szegényekkel, azok életével, továbbá, hogy az emberek milyen barbár szórakozásra képesek egészen az ókor óta, mi érdekli őket a legjobban, a másik szenvedését mennyire tudják élvezni, mennyire elszórakoztatja őket... És ez a könyv kétszer csattan, de kurva nagyot...
Top3 ez is.
Állattemető: Nagyjából a legkínzóbb, leggyötrelmesebb, leginkább az ember lelkét próbára tevő könyve. Elég különös módon brutális, anélkül, hogy vérrel, vagy horrorisztikus elemekkel lenne tele (van azért), elég lehangoló, szívszaggató, megrázó, lélekölő, és idegtépő.. Top 3 minimum.
A sárkány szeme: Egy kis középkori fantasy. Lovagos, mágiás. Én imádom az ilyeneket, még ha annyira nem is kiemelkedő könyv. Itt is cselszövések, ármánykodás, fordulatok, faszán megvan minden.
A talizmán: Hát ez egy horror mese leginkább. Tényleg mintha egy mesevilágban járna az ember, megvan minden hozzá, ami kell. Elég jól leírja a vándorlást ( gyakorlatilag usát utazza át a srác, meg egy vele párhuzamos misztikus világot), a megpróbáltatásokat. Elsőre kicsit furcsa lehet a világ amit bemutat, de mindenképp érdekes. Érdekes még a főhős kiscsóka jellemfejlődése is. Talán kicsit túl mesés, azért nem olyan hű de nagyon kiemelkedő, de az átlagon még így is felül van.
Four Past Midnight: Ez két, könyvből áll, és mindegyik könyv 2-2 kisregényt tartalmaz. 1, 2, 3, és 4 perccel éjfél után. 1-3 zseniális. nagyon jók. 1-ben a múltban ragadnak, de a múltat így még én nem láttam bemutatni, elég érdekes, eredeti ötlet. 2-ban egy író akar plágium miatt kicsinálni egy másikat, itt a csattanó a kurvajó, de azt meg nyilván nem mesélem el. 3-ban pedig a könyvtári nyomozóról ír, aki akkor bünteti meg a gyerekeket, ha későn viszed vissza a könyveket. Elég érdekes egyébként maga a "fő gonosz", az egész közeg, ahol játszódik, és az, hogy mi is ez a könyvtári nyomozó valójában. 4. kisregény eléggé elmarad színvonalban a másik háromtól, de nem rossz egyébként az sem.
Rémület a sivatagban: Nem tudom, ez valahogy elég mély nyomot hagyott bennem, és a film is igen jó. A hangulata volt szerintem elég jó a könyvnek, olyan fura volt, oylan különös, de bejött. Szerintem a kihalt város, a sivatagos környezet, a maga jellegzetes dögevőivel, a fura barbár hitvilág nyomai, jellegzetes eszközei, tárgyai. Meg ahogy egy múltbéli esemény kezd folyamatosan egyre jobban kibontakozni a jelenben, az ilyenek mindig bejöttek, történelmi utalások, összeköttetések, még ha fiktív is az. Az is érdekes, ahogy szorult helyzetben egy kis közösség akarva, akaratlan kovácsolódik, és egyre jobban kiforrja magát.
Tom Gordon segíts! : Ezt is imádtam. Top3 minimum. Nagyjából egy nap alatt lezavartam, annyira nem bírtam letenni. Itt a főszereplő kis csaj nyűgözött le leginkább. Az az életösztön, az a szívósság, kitartás, ami jellemezte, és folyamatosan ment, és nem adta fel, és intelligensen cselekedett, amennyire persze kitelt egy 9 éves kislánytól. nNagyon lehetett a sikeréért szorítani, együtt érezni vele.
A coloradói kölyök: Nagyjából egy délután alatt megvan. Krimi. Egy újságíró kezd el nyomozni egy rejtélyes eset után, és évekkel később mesélik el egy tanoncnak. Elég jól bemutatja a dolgot.
Az: Nem véletlen hagytam a végére. legeslegjobbkönyv. Kétségkívül no.1. A felépítés lenyűgöz. A párhuzamos szerkesztés, ahogy bemutatja a gyerekeket, majd a 27 (ha jól emlékszem) évvel későbbi énjüket, közbeszúrva egy-egy a múltba még jobban visszanyúló, AZ ténykedését leíró fejezet (közjáték), mint egy-egy novella a párhuzamosan megírt két regénybe beleszurkodva. mert egyébként önálló novellaként is elég királyak lennének. Imádom a főhősöket, a jellemüket, a bemutatásukat. Imádom, azt a misztikumot, és felsőbbrendűséget, amit AZ köré épít. Imádom a történetét, izgalmas, fordulatos, és történhetett bármi, folyamatosan érdekelt, és még többet, még jobban akartam tudni, hogyan tovább, mi ez az egész, mi lesz most, mi fog történni, mi hova vezet. Geci jó a hangulata, a stílusa. És a végén van egy olyan megmozdulása Kingnek, amiért utáltam, hogy beletette, hogy így zárja le, de ettől csak igazából még sokkal jobb lett. Eléggé szívszaggató.
Ezeket tudom ajánlani mindenképp. Ezeket a könyveket hiba lenne kihagyni. Persze a többi, amit olvastam tőle, szintén elég jók, nem igazán tudnék rosszat mondani közülük, de ezek az igazán kiemelkedőek, amiket feltétlen olvasni kell. És azért van ilyen sok Top 3, mert nem bírok dönteni köztük. Csak annyit tudok, hogy az AZ az abszolút legjobb.
És akkor van egy, amit tuti nem mondtam, de bónusznak írnék még egyet:
Búra alatt: Igazából felénél járok, de ha a vége nem lesz elrontva, (és hát miért lenne?) akkor elmondhatom, hogy elolvastam egy újabb csodálatos könyvet Kingtől. Nagyjából minden elemében zseniális. Nem igazán bírom letenni, mert egyre többet akarsz tudni, és annyira izgalmas, hogy folyton olvasnád, és minél előbb tudni akarod mi lesz a vége. Nagyon jó. Elég nagy érzelmeket vált ki belőlem.. Akit szerethet az ember, azt én nagyon szeretem, akit gyűlölni kell, azt pedig legszívesebben saját kezűleg verném agyon. Ez egyfajta feszültséget teremt az érzelmekben, és a könyvben. És sose lehet tudni, hogy épp melyik oldal győzedelmeskedik a köztes történésekben.. a Végéről meg abszolút fogalmam sincs. Nagyon jól megfogta azt szerintem, hogy mi féle pokol szabadulhat el, ha egy kisváros elszigetelődik a világtól. A zsarnokok feltűnése, a ganyé, manipulatív kiskirályok térhódítása, és hatalma.. És a jó meg semmit sem tehet, mert minden eszköz a sötét oldal kezében van.. Nagyon durván jó.
Mennyire jöttek be (az elsőhöz képest)? Mert több ismerősöm is mondta, hogy Az éhezők viadala után csalódást jelentett neki a Futótűz és A kiválasztott.
Legjobb, a második részét (A megfagyott világ) nemrég olvastam el, nagyon tetszett az is, bár az első kötetet nem múlta felül.
