lordgabi írta:
hehetheoriginal írta:
szeretünk Gábor
hogy van a lábad basszamkiatarkód?
Gyógytorna heti 1 alkalommal van, 7 hetes korában látta először a gyógytornász, mert végre kaptam olyan beutalót a kontroll után, hogy bárhol elfogadták, teljesen meg volt elégedve (3 héttel előtte én már nyomtam stabilan videók alapján a boka és a térd tornáját, 16. kerületi rendelőbe elmentem a zárójelentéssel, és egyből passzoltak, hogy nézzek be a Fiumei útiba inkább, ők nem foglalkoznak műtött beteg gyógytornájával
), először ilyen kezdetleges gyakorlatokkal jött, simán ment mind, aztán gondolta mutat újat ilyen labdás gyakorlatokkal, mert 20 kg terheléssel kellett kezdeni, az se izzasztott meg egyáltalán, úgyhogy nem hordok én magamnál mérleget, hogy mi az a 20 kg terhelés, 2 mankóval ugyan, de szépen sétálok, pont úgy lépek rá mint a másik lábamra, nem érzékeny, szét már nem fog csúszni ennyitől.
2 napja kint a fűben már mankó nélkül is elindultam néhány kört, de borzalmas volt az első néhány lépés, videóra vettem, mint aki a levegőben úszni készül, olyan hülyén eveztem közben a kezemmel, talpamban éreztem kis szúró érzést sarok résznél, de tűrhető volt, műtét után tényleg 0 fájdalommal teltek a napjaim, nem érzékeny semmilyen időre, 12 km szobabiciklit nyomatok 5-6 alkalommal egy héten, meg is volt tőle lepődve a gyógytornász és a doki is a kontrollon, hogy a térd teljesen 100%-os már mint a másik, ugye ott tették be a szeget. Felül egy csavar, alul kettő van, kérdeztem, hogy készüljek majd lelkileg felfelé fél, egy év, másfél év után, hogy ki kell szedni, azt mondja stabilabb lesz ha bent marad, nem egy nagy súly, úgyis fogok sportolni, dolgozni, ha nem akadályoz benne, akkor jó helyen van.
10 napja megpróbáltam megbirkózni a kuplunggal, teljesen olyan érzés volt, mint régen, mentem is már vagy 25 km-t napközben, forgalomban tesztelni, fájdalommentesen, mintha tényleg csak hanyagolva lett volna a vezetés, még befelé jövet a könnyem is kicsordult, és megittam rá egy jó sört is természetesen, hogy kezd visszatérni minden a normális kerékvágásba, már csak a két legjobb baráttól kellene szabadulni, víz alatt is simán tudok járni rajta, úszás is ment, 1,5 méteres vízben próbáltam, és például bevásárló kocsit is simán tudtam tolni mankó nélkül, de inkább nem erőltetettem, mert az elég frissen volt még, és inkább beszürcsölöm a cuccot, mint a csempével itassak meg ne adj Isten valamit a boltban.
Biztonság kedvéért, mert nem tudja a dokim, hogy milyen állapotban leszek amire vár az augusztus 28-i röntgen kontrollra még felírt mindig 30 darab Clexane injekciót, 90 lesz összesen bepattintva ezzel majd itthon (ma 59. db), de elég jól tűrtem mindet, semmi vészes folt vagy akármi. Szóval lelkileg jobban megviselt az egész mint testileg, varratszedés után egy nappal már mentem le az edzőterembe felső testre edzegetni, aztán egyszer már nem bírtam tovább és felpattantam a szobabiciklire, na az nagyon helyrehozta a dolgokat (talán 40. nap volt), és legalább volt több hasznos dolog, amivel repült kicsit az idő. Tömegközlekedéssel már nagyon régóta utazok, lépcsőn tökéletesen megy szünet nélkül is a mankózás fel-le, de iszonyodok nagyon tőle, hogy lesz a járás teljesen a régi, aztán az első kocogás, futás, rettenetesen hiányzik már, fal egyik részén a futball, másik részén a futás érmeim kacsintgatnak minden ébredés és lefekvés idején, na meglássuk...
Melózni is kellene ugye már lassan, 9 hete volt a műtét kereken, táppénzzel sem vagyok tisztában, hogy kb. mire számítsak, 4 igazolás már meg van a háziorvostól (8 hét), de még nem jött csekk, bankszámla nem volt a történet előtt, úgyhogy ez a része még homály.
Egész napi program után sem dagad már meg vészesen, 1-2 óra polcolás után olyan mintha kímélve lett volna teljesen.
Köszi az érdeklődést, jól esett, Nika doktor úr sokat segített amikor kérdéseim voltak (
), mert aki műtött egy igazi arrogáns pöcs, főorvos, magánklinika is van neki, neten olvastam róla, gondolom ott még meg is simogatja az embert, itt pedig a dühöngője van (XII. Kerület, Szent János Traumatológia).
siralmas állapotok vannak.
