Madridom.hu

Ez meg ugy is jo, az az igazsag.

Faust írta:

Ezt egy zeneklubba nem kéne leírni, de sose lehet tudni: a lehető legjobb minőségben hallgassátok, bármilyen platformot is használtok.

Akkor ezt kivételesen nem az nboltból veszem mp3 ban és nem a zsiguli hangszórójából bömböltetem majd


szerk. közben látom a 2011 remastert linkelted. Azt hallgassuk, vagy az eredetit?

Na. beírom most, mert a holnapi napom káosz lesz.

Annyit nem agyaltam ezen az ajánláson, mint a múltkor. Először drone-ban/ambientben gondolkodtam, de azok inkább lejátszási listában működnek, mint albumban, úgyhogy maradt a Pink Floyd. Itt csak egy kérdés volt, mert egyrészt nem lett volna pofám háromórás koncertlemezzel jönni , másrészt mindenképp a Waters-éra utáni korszakból akartam hozni. A hardcore fanok körében megosztó mindkettő, de az idő és a szakma azért mindet a helyére tette, vitathatatlan klasszikusok. A Momentary lapse of reason egy ízig-vérig 80-as évekbeli rocklemez, és piszok slágeres, könnyen fogyasztható, így először ide húzott a szívem - de úgy gondoltam, az eddigi ajánlások többnyire megfeleltethetőek a “slágeres” vonulatnak, ezért a The division bell mellett tettem le a voksom. Csodás album, tele mély, komplex számokkal, zeneileg abszolút masterclass, a High hopes pedig gyönyörű és méltó lezárása minden idők egyik legjobb együttese életművének, hiszen máig ez a Pink Floyd utolsó nagylemeze - és vélhetően az is marad.

Ezt egy zeneklubba nem kéne leírni, de sose lehet tudni: a lehető legjobb minőségben hallgassátok, bármilyen platformot is használtok.

Pink Floyd - The division bell

https://open.spotify.com/album/7wzStEU2 ... Av4SE18yzA

Amy Winehouse - Back to black

Nekem is kvázi ismeretlen volt Amy Winehouse, persze nyilván már hallottam a nevét, és a sztoriját, de a Back to blacken kívül még semmilyen számát nem hallottam. Az beszédes eléggé, hogy rengeteg keményebb műfajban utazó ismerősöm is szereti, és a lemez kétszer meghallgatva abszolút értem, miért.

Zeneileg nem tudom, mennyire az ő hatása érvényesül, illetve mennyire a zenészeké, mindenesetre popzenéhez képest zeneileg nagyon komplex az egész cucc, jót tesz neki ez a jazzes/reggeas vonal. A számok furán ambivalensek, egyszerre vidámak és melankólikusak, a szövegek is elég változatosak és mélyek a műfajhoz képest. Ritkaság az is, hogy az énekes írja a szövegeket.

Emlékszem, halála előtt egy két évvel mekkora jelenség volt a csaj, és érdemes belegondolni abba, hogy mekkora hatása volt az iparra, látatlanban is a nyakamat rá merem tenni, hogy pl. Lady Gaga sehol nem lenne nélküle - most hogy ez pozitív, vagy negatív hozadék azt mindenki lelkiismeretére bízom.

Fontos megjegyezni hogy nagyon jó hangja volt a csajnak, direkt megnéztem egy-két koncert felvételt is, és élőben sem okozott csalódást. Nagyon tehetséges előadó volt, de mint minden ilyen személynél, Nála is felmerül a kérdés,
ha még élne, ugyanekkora kultusz övezné-e.

Őszintén én inkább csak az album első felét osztályoznám ezek a különleges kiadások általában csak anyagi okokból jelennek meg, sokszor stúdió nyomásra. A második lemez ennek Megfelelően kissé katyvasz is, Van rajta pár olyan tétel ami rendes lemezre nem fér fel, nem is véletlenül (pl a Monkey man). Tökéletesen érezhető az első lemezen a művészi koncepció, a másodikon inkább csak töltelékek vannak, de egyébként azok sem rosszak és ez az egész lemeznek a minőségét jelzi.

Az album kiválóan indul a Rehabbel és a You know I’m no gooddal, a Me & Mr. Jones viszont nem tetszett. Valahol a Tearsnél kezdtem el érezni, hogy kissé Elgyengül a cucc, és kevésbé karakteres számok jönnek a végén, nekem második hallgatásra is az album vége már kicsit háttérzenévé fajult. De ez lehet csak élettani dolog, két gyerek mellett mostanság nem vagyok túl koncentrált.

Szóval összességében én is úgy vagyok mint portillo, magamtól soha a büdös életbe nem hallgattam volna ezt az albumot, viszont a kedvencem nem is lesz - el nem tudom képzelni, hogy csak úgy magamtól rám jön, hogy úúú, de hallgatnék most egy kis Amy Winehouset - nagyon élveztem a hallgatását, és igazából semmi rosszat nem tudok rá írni. Nem az én műfajom, de a minőség úgy gondolom, műfajok feletti tényező. Hatfelet akartam, de az ajánlás miatt

7/10

Bocs kissé kusza és szar lett mert a nagy részét diktáltam, Köszönöm!

Gecc mik voltak. Koszonom!

Faust írta: Bocs, lehet volt már kérdés nemrég: van valami lista az eddigi ajánlásokról?

tessék

Bocs, lehet volt már kérdés nemrég: van valami lista az eddigi ajánlásokról?

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream...
6,5/10

1-2 régebbi daluk rajta van a zúzósabb lejátszási listákon, és nem idegen a banda, de ez az album meglepett. azért egy Hail to the king még mindig verhetetlen tőlük.
az új album nekem fura lett. full albumot még nem hallgattam végig, tőlük. ami az első 3-4 dal után feltűnt, hogy ez nem egy megszokott "elcsépelt" metál album lesz
szövegileg rendben vannak a dalok, a Cosmic, (O)rdinary és a Game Over a 3 kedvenc. az Ordinary elektronikus alapja DuftPunkos lett érdekes keverték a stílusokat, a jazz alapok a (D)eathben azért elég komolyan szembe megy azzal a képpel, ami eddig a fejembe volt a bandáról. a névadó dal meg végképp összezavart.

nem ezt vártam, összeségében azért csalódás is picit, de szódával elmegy.

Faust írta: Wow, ilyesmire nem szamitottam.

Az ajánlásra, vagy az Ernst Mosch-ra?

portillo írta: Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

Bár rengeteg féle zenét hallgatok, bevallom most komoly hiányosságot pótoltam. Persze a neve, illetve a sztorija megvolt, de egy darab számot nem tudtam volna mondani tőle. Volt egy elképzelésem a zenéjéről, de ez most eléggé megdőlt, abszolút pozitív irányba.

Már ezért megérte. Örülök hogy ennyire tetszett.

Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

Bár rengeteg féle zenét hallgatok, bevallom most komoly hiányosságot pótoltam. Persze a neve, illetve a sztorija megvolt, de egy darab számot nem tudtam volna mondani tőle. Volt egy elképzelésem a zenéjéről, de ez most eléggé megdőlt, abszolút pozitív irányba.

Ami az albumot illeti, kifejezetten tetszett, már az elejétől fogva. Egy kiemelkedő hang, mellé igen csak tetszetős zene társult. Az "A oldal" nekem mondjuk jobban bejött, a B már kevésbé, de az sem volt rossz.

Amiket kiemelnék, az a Rehab, Back to black, a Love is a losing game (nekem az 1. verzió tetszett igazán), a Tears dry on their own és a Hey little rich girl.

Bár az utóbbi is reggae alapú számok közé tartozik talán, nekem a többi ilyen nem annyira jött be. Gondolom az volt a cél, hogy kicsit feldobja a hangulatot, de szerintem nem illik az énekeshez, és a ritmus sem volt annyira eltalálva. Vannak sokkal jobb számai, és vannak sokkal jobb reggae számok.

Ami, kifejezett tetszett, hogy nem játssza túl a hangját, de így is kijön az ereje.

Köszönöm az ajánlást, jól szórakoztam többszöri hallgatásra is, és vélhetően nem utoljára hallgattam Amy Winehouset.

8/10

Lucky Chops - New Day

Ezz is kíváncsian várom!

hehetheoriginal írta: lehet még nevezni?

Életem.

lehet még nevezni?

Wow, ilyesmire nem szamitottam.

Ahogy nézem, szép lassan jövögetnek az értékelések, szóval hozom az új albumot.

Mivel személyesen is játszok fúvós hangszereken, így természetesen hallgatok nem csak klasszikus, de fúvós zenét is ezért gondoltam bedobok valami ilyesmit. Már csak az volt a kérdés, hogy meddig mehetek el anélkül, hogy trollkodásnak vegyétek. Így Ernst Mosch (Itt) helyett valami funkosabb brasst hoztam nektek. Remélem inkább megosztó lesz mint unalmas.


Lucky Chops - New Day

New Yorki Brass banda, akik eleinte feldolgozásokkal hívták fel magukra a figyelmet, amit leginkább az utcán illteve metrómegállókban nyomattak. Azóta már turnéznak illetve albumuk is van amin saját számokat játszanak. Jó szórakozást!

Youtube
Spotify
Tidal

Sleep Token - Take Me Back To Eden

a korábbiakhoz képest egész visszafogott volt ez az ajánlás Rolitól
voltak azért itt-ott ebben az albumban is erősebb részek, de összességében egy korrekt, hallgatható albumot dobtak össze a srácok még így nem metál fanként is, az aqua regia-nak pl. különleges volt a hangzása
nagy előnye az együttesnek, hogy keverik a műfajokat, nem mennek el az egyöntetű őrült hörgős irányba, bár ezen az albumon a már említett, kellemes hangzású aqua regia után jön a vore, ami az aqua regia után kissé megütötte a fülemet, csodálkoztam is hogy mekkora váltás így rögtön
így, hogy ennyi stílust felvonultat az album, mindenki tud magának tetsző zenével is találkozni, nem megy el az egész egy hörgős, csattogós, üvöltözős irányba, sokkal inkbb lehet vele azonosulni egyszeri, nem metál-fanként is
ami még számomra különlegessé tette az albumot, hogy eléggé egymáshoz nem illeszkedő részekből építkezik, nem csak maga az album, hanem akár 1-1 szám is, így éles váltásokból nincs hiány, bár egy 7 perces számban erre van is lehetőség csak a hosszát tekintve (pl. assencionism, ami jó hasonlat lehet az albumra is azoknak akik nem kedvelik feltétlen ezt a stílust, hasonlíthat a több mint egy órás playlist egy hegymászásra )
nekem személy szerint azok a számok tetszettek a leginkább, amelyek a banda indie pop stílusába illeszkednek, így az aqua regia, are you really okay vagy a rain

összességében ez egy jó közepes album számomra, amit az értékelés is tükrözni fog, 5/10





Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

1-2 ismertebb korai slágerükkel tisztában voltam, de egyébként nem mondanám hogy ismertem az együttest
ha az előző ajánlásra azt mondtam, hogy kissé heterogén volt, akkor erre az albumra hatványozottan igaz
mivel egymás után hallgattam meg pont a két albumot így kénytelenül is de összehasonlítom őket, ahhoz képest ez sokkal zúzósabb volt, nálam annyira nem jött át, amit az énekes sem tudott kompenzálni, mint ahogy ezt már korábban a többiek is említették
amit kiemelnék az albumról az a cosmic című szám, kellemesen indult, és a 7 és fél perces hossz sem tűnt túlzónak, emellett az ordinary és a death című számoknak is egészen fülbemászó hangzásuk volt

nálam ez 3,5/10 volt, kissé gyengébb mint a sleep token





Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

nagy várakozásokkal indítottam el a lejátszási listát, mert végre egy olyan albumról volt szó, amit azért kisebb-nagyobb részt ismerek is
voltak az albumon nagy slágerek, amibe lépten-nyomon bele lehet futni (rehab, you know im no good, back to black, tears dry on their own, valerie), kellemes meglepetések (me & mr jones, cupid) és kevésbé jó számok is (just friends, love is a losing game)
nem okozott csalódást az album, végig fenntartotta az érdeklődést, jól szórakoztam
az album végére már majdnem én is eret vágtam, egyhuzamban nem is sikerült végighallgatni, lehet ez mentett meg

7,5/10

köszi az ajánlásokat!

Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

Én is már valamennyire ismertem a hölgyet, arra is emlékszem valamiért, amikor bemondták a rádióban, hogy meghalt, plusz nemrég szembe is jött velem megint, mert mostanában jelent meg az életéről film is.
A zenéjével annyira nem voltam képben, a Rehab-ot milliószor hallottam már, illetve a címadó dal is nagyon ismerős volt, talán valami filmből, a többi szám viszont új volt.
Nem tudom, hogy létezik-e sima kiadás, Spotify-on is csak a deluxe-ot találtam, de ez most kifejezetten jó, mert nálam a "2. lemez" sokkal érdekesebb és élvezhetőbb volt. Az első tényleg ilyen borongósabb, de nekem onnan igazán csak a Tears Dry On Their Own jött be, meg talán a Me & Mr Jones, a többi főleg többedik hallgatásra nem nagyon tudott megfogni. A második lemeznél megfordultak az arányok, ott sokkal több szám jött be, innen szerintem később is elő fog kerülni néhány.
Egy jó hangú énekesnő, rendes zenei kísérettel, változóan érdekes számokkal, nálam a Deluxe miatt 6,5/10. ha csak az első felét pontoznánk, az nekem sajnos alacsonyabb lenne.

Köszi az ajánlást!

Uh baszki, ez elkezdodott? Jol lenaradtam

Hetvegen hozom oket.

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

Én se szerettem őket soha, pedig párszor adtam nekik esélyt. A Hail to the King egy fasza szám, de ennyi. Sajnos ennek az albumnak se sikerült megnyernie.
Mert ez egy gyenge lemez szerintem, sorry davi10. Faustnak igazat kell adjak, középszer, unalmas, és nálam is leginkább az énekes hangján ment el. Zeneileg volt pár jó pillanat, de egy jobb vokállal nekem jobban adta volna.
Egy szuszra nem is bírtam végighallgatni, aztán nehezen vettem rá magam megint, bocsi a késésért
Nagyon jóindulatú 5/10.
A hétvégén szerintem hozom Amy Winehouset is.

Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

Nagyon érdekes album, talán lassan a lassan a klasszikusok közé fog tartozni.
Általában igyekszik az ember elvonatkoztatni az ember a művész privát életététől de itt kb lehetetlen, bizonyos számoknak nem lehet utólag nem belelátni a fájdalmat.

Maga az album pont emiatt érdekes kettősséget hordoz - sötétebb és vidám számok keverednek. Érdekes az album felosztása is. Kicsit olyan mintha egy kazetta két oldalát hallgatnánk, egy komoly és egy mókás oldallal vannak benne reggea, funk stb. elemek.

Ez alól kivétel az utolsó szám. A Love is a loosing game eléggé szíven üt, szépen keretbe foglalja az egészet. Egyrészt a könnyedebb számok után ahol mókázik a hagjával (pl Monkey man) itt egy csak egy gitár van és ő - nincs hova bújni. Imádom az ilyen előadásokat. A szó legjobb értelmében nyers, szűreltlen éneklés. Másrészt szoktak a szerelem fájdalmairól de itt egyenesen katasztrófának állítja be, elég komoly hasonlatokkal élve. Számomra messze kiemelkedik az albumról, még akkor is ha a Rehab nagyobb sláger lett. Sokkal jobb mint az "A oldalon" lévő demó.


A másik kedvenc a már említett Monkey man, kifejezetten tetszik nem csak a dallamosság, de a játék amit a hangjával csinál.

Összességében nagyon tetszett, negatívumként annyit tudok felhozni,hogy így egyben nem hiszem hogy elő fog újra kerülni, de különböző playlistekre felkerült 4-5 szám. Emiatt "csak" 8/10