HozzászólásSzerző: Anthony » 2025. július 7., hétfő 16:43
Peet értékelés a Dortmund meccsről:
Továbbra is rendkívül érdekes nézni, ahogy Xabi Alonso a játékosaihoz és az adott ellenfélhez igazodva próbálja megtalálni a lehető legjobb megoldásokat a Real Madrid számára a saját alapelvein belül.
Alonso a Juventus elleni győzelem során még megtartotta a Salzburg ellen alkalmazott 3-5-2-t, viszont már az első félidő végén belenyúlt a rendszerbe, és labdabirtoklás során a védelemből felküldte Tchouaménit a középpályára Arda Güler mellé, a Borussia Dortmund elleni negyeddöntőn pedig a francia már eleve a középpályán kezdett és labda nélkül sem húzódott vissza a védelembe, ami jobban is állt neki.
A labdával és labda nélkül is 3-5-2-ben játszó Dortmund ellen a hibrid szerepkör ezúttal Valverdének jutott: az uruguayi védekezésben jobbszélsőként zárt vissza rendszeresen 5. védőnek, hogy Svensson és Ryerson révén a németek ne tudjanak szélességben szabad embert találni, miközben a pálya közepén Bellingham, Tchouaméni és Güler egy az egyben védekezett Sabitzerrel, Brandttal és Gross-szal szemben. A Real Madrid folyamatosan engedett ugyan egy szabad embert építkezésben a Dortmundnak, de ez többnyire a három belső védő közül Anton volt, akinek alig volt értelmezhető passzopciója a középpályás emberezésnek köszönhetően, ráadásul emiatt Huijsen és Rüdiger többnyire létszámfölényben tudott védekezni Guirassyn.
Valószínűleg a hőség és a korán megszerzett vezetés miatt is ezúttal jóval kevesebbet láthattuk a Real Madridtól, hogy aktívan, magasan, már az ellenfél építkezésének első fázisában próbál letámadni, de Niko Kovac csapatának játéka annyira statikus és kiszámítható volt, hogy erre igazából nem is voltak rászorulva. Azon néhány alkalommal, amikor a Dortmund kirúgásoknál 4 védővel próbált építkezni, jellemezően Bellingham helyezkedett a két hatos (Sabitzer és az ilyenkor visszalépő Gross) között, hogy az első passzok irányának megfelelően az adott szélre szorítsák a németeket, és ott kényszerítsenek ki hosszú labdákat.
Labdabirtoklás során pedig Valverde volt az, aki jobbszélsőként behúzódott a jobb oldali félterületbe, hogy Bellinghammel, valamint a mélyebben helyezkedő Tchouaménivel és Gülerrel kialakuljon a belső négyes, és főleg a mélyebb szerepkörben egyelőre kiválóan teljesítő töröknek köszönhetően rugalmas és folyamatos volt a madrid építkezése: Güler folyamatosan visszalépett a két belső védő közé, illetve a balhátvéd pozíciójába, hogy az első vonalban védekező Guirassyt és Adayemit könnyen át lehessen játszani, illetve hogy az első félidőben támadásban remeklő Fran Garcia magas pozíciót vehessen fel.
Alexander-Arnold képességeit továbbra sem maximalizálja, ha magasan a jobb szélre ragasztva kell játszania, de éppen a Real Madrid második gólja mutatta, hogy azon az oldalon egy kicsit több forgással mennyivel többet ki lehet hozni belőle: Gonzalo Garcia szélre húzódása után a jobbhátvéd belülről támadta az így megnyíló területet, hogy a hosszú oldalról berobbanó Fran Garciának centerezzen.
A hajrában hiába tudott még a semmiből két gólt szerezni és ezzel izgalmassá tenni a végét a Dortmund, Kovac csapata ezt megelőzően szinte semmiféle komoly veszélyt nem tudott kialakítani és az egész klubvilágbajnokságon eddig ezen a meccsen kellett a legkisebb kihívással szembesülnie a Real Madridnak.
