Madridom.hu

Coone - Loyalty is Everything

Kellemesen indult és bár nem az én stílusom egész jól tartotta a végéig 1-2 kivétellel talán.

Ami bejött az a Painkiller, Beat of the drum - ezek nekem felfelé lógtak ki, az utolsó szám viszont abszolút lefelé és egy kicsit rossz szájízt hagy.

Amit nem tudok még hova tenni az Witcher remix. Kellemes meglepetés volt ismerős dallamot hallani és ugrókötelezik a "nagyon bejön" és a "lehetett volna ezt sokkal jobban" érzés is. Összeseégében egy párszor azért visszatekertem.

Az album minőségének nem tudok nagyin hozzászokott, mert nem nagyon vagyok otthon a stílusban. Szépen van kikekerve, elég tisztának hat, nem nagyon van benne elmosódott töltelék. Viszont kicsit 90es évek diszkóhatást kelt néha.

Ez most 6,5/10 lehetne akár hetes is - max a többi ajánlás után visszatérek rá:)

Köszönöm jó album volt

Coone - Loyalty is Everything

Na ez a vonal nekem nagyon nincs meg, mégis elég sok ismerős pillanatot találtam benne. Egyáltalán nem vagyok képben ezzel a stílussal, de nekem baromira "elavultnak" hangzott, el is csodálkoztam, hogy ez egy 2021-es album.
Jól elszórakoztatott, egyetlen kritikám van, ami valószínűleg a stílus velejárója. Minden számban benne van ugyanaz a pumpálás kb. ugyanazzal a szintivel, ez a végére nekem már kicsit komikus is volt Egész változatosak a számok, aztán egyszer csak mintha bele copypastelték volna minden számba ugyanazt, nem is értem.
Kiemelni a Painkilller-t és az Inception-t tudnám, és talán az utolsó remix számot, az legalább kicsit kilógott a többi számtól.
A többi szám úgyahogy elment, a Witcher-es szám nekem se lett a szívem csücse, de ami a legkevésbé jött be az az I Like To Move It.

Köszi az ajánlást, jól szórakoztam!
6/10

Meghoztam picit idő előtt a saját ajánlásom. Nagyon nem tértem el a korábbiaktól de azért mégis más élmény lesz (remélem). Az egyik személyes kedvencem idei, új albumát hoztam. A house illetve több alműfaja jelenik meg a legtöbb számban plusz van pár kiemelkedő vokál is. Győzelemre nem számítok vele de bízom benne, hogy tudok majd picit újat mutatni elektronikus zenében.

Solomun - Nobody is not loved (12 szám, 50 perc)

YouTube
Spotify

Mindenkinek jó hallgatást!

u.i.: Faust ne félj a fülesed ennél az albumnál egyben marad majd

Coone - Loyalty is Everything

Süti ez váratlanul ért a múltkori Disclosure után

A hardstyle eléggé kívül esik az ízlésemen de Coone-t ismertem korábbról, volt pár kollabja illetve remixe ami sokat pörgött nálam is kb. 8-9 éve (most meghallgattam a Madnesst, az még beadja most is. ) Az album teljesen ismeretlen volt számomra de jó szórakozás volt, rekordtempóban készültek az irodában a reportok és mentek az e-mailek Világmegváltó gondolatok nem jutnak eszembe, hogy mit is írhatnék az albumról de ahogy másodjára is végighallgattam rájöttem azért, hogy miért nem pörög nálam többet a hardstyle. A mostanában melódikusabb, tech-house zenékhez szokott fülemnek néha sok volt már a BPM meg a basszus, főleg ahol kevesebb vagy szinte semmi ének nem párosult hozzá. Bántónak azért nem találtam csak elszoktam tőle. Pár szám kifejezetten tetszett (Painkiller, Inception, Beat of the drum) amik valószínűleg előkerülnek majd alkalomadtán ellenben a Witcher amit Barni kiemelt nem igazán jött be.

Nekem kifejezetten jó ajánlás mert én úgy gondoltam már kevésbé szeretem ezt a stílust viszont hallgatni ennek ellenére nem igazán tudnám itthon gyakrabban, ehhez dukálna valami jó fesztiválon való düdörgés is. Élőben simán kúszna feljebb, így viszont buli nélkül most dobok rá egy 10/7-t. A kedvemet viszont meghoztad, úgyhogy pattintok is valamit inni aztán megnyitom a pénteket

u.i.: A saját ajánlásom valószínűleg már holnap bedobom mert a vasárnap-hétfőn nem biztos, hogy lesz alkalmam.

Spiritbox - Eternal Blue 5,5/10

jól indít. csípem az Evanescence féle lírikusabb mégis vadabb rock zenét, így még itt is belefért a "hörgés" is egy ideig, de annyira kettős érzéseket váltott ki belőlem a teljes, hogy néha azt hittem átváltott a spotify egy másik előadóra. a férfi énekes nélkül jobb lenne ez az album.
kicsit olyan NFS Most wanted hangulata volt pár dalnak. sweet childhood memories...
a végére nekem viszont sok lett. 2x toltam le az albumot, egyszer se sikerült egybe.
a Secret Garden és a The Summit volt ismerős, de ez a banda se kerül be a favoritok közé.

Coone - Loyalty is Everything

Nekem ugye minden zenénél az első és legfontosabb, hogy legyen benne ének. Nem kell lehengerlő énekhang, de legalább valami legyen.

Itt ez többségében sikerült, annak ellenére, hogy ugyanúgy, ahogy az előző metál ajánlásnál, amikor itt beindult a dara, az néha nekem már sok volt. De élőben biztos nagyon más lehet, pláne, ha már szomjas sem vagy.

Az a baj, hogy sok mindent nem tudok írni az albumról. Nekem a legtöbb szám nagyon hasonlónak tűnt, nem éreztem, hogy túl változatos lett volna. A közreműködők is teljesen jók voltak egy ilyen stílushoz. Az első két szám nagyon bejött, főleg a Painkiller. Utána nekem jött egy kis lefele lejtő, egészen a Witcherig. Ezt a változatot eddig sosem hallottam, az alapverzió nagyon tetszett anno, és ezt is nagyon jól megcsinálták. Viszont ezután megint nem tudtam fennmaradni a partivonaton, talán Insanity volt, ami tetszett még az albumról.

Ez már hasonló elektronikus zene volt, mint amit én szoktam néha hallgatni, de valahogy nem éreztem, hogy bármiben is újat mutatnak, vagy jobb mint, amit eddig hallottam. Olyan átlagos "buliban tök jó" zenék voltak, de ha most 10 random elektronikus zenét mutatnának a rádióból, nem hiszem, hogy meg tudnám különböztetni ezektől.
Az előző körben a Disclosure albumára adtam 5, a Bronsonra 6, és a Bakermat albumra 7 pontot (ezt utólag már magasabbra pontoznám). Az első kettőnél ez jobban tetszett, viszont az utóbbi nekem más szint volt. Igaz innen is felkerült két szám próbajelleggel az egyik listámra (Painkiller, Witcher) Szóval akkor legyen,

10/6,5

soadroli írta:

Sierra írta: új Lorna Shore-t is beajánlhattad volna nekik, ha már az a képed.
Egyébként meglepődtem amikor megláttam a Spiritboxot.

Na végre egy hozááértő kolléga. Az kellett volna, igaz hogy csak 3 szám, de milyen 3 az te jó ég Februárban élőben is.
És mi a véleményed Spiriboxék lemezéről?

odáig még nem jutottam el. De sok ismerős ajnározza, meg sok helyen láttam már.
Ja fura párosítás, Lorna Shora meg BMTH. De legalább nem lesz olyan drága a jegy.

soadroli írta:

ateeemadrid írta: Én nem nagyon vagyok oda ezért a stílusért, de a To the Hellfire-nél nem sok jobb dolgot hallottam még életemben, az az utolsó 1 perc valami egészen pofátlanul beteg.

én se voltam, egészen addig amíg meg nem hallottam ezt a mesterművet. én is így vagyok vele, naponta muszáj többször meghallgassam

Itt mindenki elfogadó meg minden, tök safe space --insert rainbow flag--- viszont ajánlani tudok egy nagyon fasza nyugtató kamillateát

Gondoltam meghallgatom, hogy milyen felemelő operalezárást tettek a végére (ebben a stílusban nem ritka). Hát olyan mintha amikor disznóvágás előtt meglovagolják a malacot, de a malac nyer és ö vágja le az embereket.


az "... And I return to nothingness" viszont fasza, az bejött

lestat írta: Hat ha igyis tud enekelni akkor minek horog

mert hörögni nehezebb és menőbb, meg ki kíváncsi egy sima éneklős tucatra...

Hat ha igyis tud enekelni akkor minek horog

lestat írta: A zenei alap amugy ütős tudott lenni,a dobtól kezdve minden csak aztán elkezd üvölteni a csávó és teljesen lehozhott a zenéről.

Nő volt az a csávó
A Yellowjacket-ben amúgy az Architects énekese van, ha valaki nem ismerte volna fel.

Spiritbox - Eternal Blue


Nem vagyok a műfaj rajongója de nem volt olyan vészes mint gondoltam. A hörgős részeket még mindig nem érzem de hallgattam edzés közben is az albumot ott eltudtam viselni
De nekem nem olyan a műfaj amit előveszek bármikor puszta szórakozásból.
Azok a számok jobban bejöttek ahol a női hang volt előtérben. Evanescence feelingje volt kicsit nekem.

A zenei alap amugy ütős tudott lenni,a dobtól kezdve minden csak aztán elkezd üvölteni a csávó és teljesen lehozhott a zenéről.

Elég nehéz értékelnem mert műfajában lehet a jobbak közé tartozik de én sem itt leszek a rajongója.
A női hang és a hangzás miatt 4/10

ateeemadrid írta: Én nem nagyon vagyok oda ezért a stílusért, de a To the Hellfire-nél nem sok jobb dolgot hallottam még életemben, az az utolsó 1 perc valami egészen pofátlanul beteg.

én se voltam, egészen addig amíg meg nem hallottam ezt a mesterművet. én is így vagyok vele, naponta muszáj többször meghallgassam

soadroli írta:

Sierra írta: új Lorna Shore-t is beajánlhattad volna nekik, ha már az a képed.
Egyébként meglepődtem amikor megláttam a Spiritboxot.

Na végre egy hozááértő kolléga. Az kellett volna, igaz hogy csak 3 szám, de milyen 3 az te jó ég Februárban élőben is.
És mi a véleményed Spiriboxék lemezéről?

Én nem nagyon vagyok oda ezért a stílusért, de a To the Hellfire-nél nem sok jobb dolgot hallottam még életemben, az az utolsó 1 perc valami egészen pofátlanul beteg.

Sierra írta: új Lorna Shore-t is beajánlhattad volna nekik, ha már az a képed.
Egyébként meglepődtem amikor megláttam a Spiritboxot.

Na végre egy hozááértő kolléga. Az kellett volna, igaz hogy csak 3 szám, de milyen 3 az te jó ég Februárban élőben is.
És mi a véleményed Spiriboxék lemezéről?

Jo, hat nem gondoltam hogy 10 ev felett (leszamitva a 40+-os arcokat akik 15-nek hiszik magukat a Trafiqban es a hasonszoru helyeken) hallgat barki ilyet. De tudtam, mire vallalkoztam.

soadroli írta:visszasírjátok még a jó kis hörgéseket

új Lorna Shore-t is beajánlhattad volna nekik, ha már az a képed.
Egyébként meglepődtem amikor megláttam a Spiritboxot.

Faust írta:
Nyomjuk, majd a szarfaszu (c)rapperek meg popmajmok kapnak egy jo nagy karot, tobbi johet.

Így próbáljon az ember kitörni a bejáratott pop rap metál körből.

Az biztos. Konkretan a fulesem elromlott, egyfolytaban magatol lehalkul.

visszasírjátok még a jó kis hörgéseket