Madridom.hu

En is hozom holnap az ertekelesemet es ahogy latom en kovetkezek a sorban, szoval az ajanlast is. Bocsanat a csuszasert, csak ez a hosszuhetvege kicsit atirta a forgatokonyveket.

Lement nálam is ma másodjára végre, holnap hozom az értékelést is, köszi a türelmet

Skindred - Union Black
A nevük ismerős volt, de szerintem sose hallottam őket. Tényleg fura egy kombó ez, de működik. A reggeavel nincs bajom, régebben hallgattam Bob Marleyt meg Copy Cont

A hangzás fasza, jól össze van rakva. Nekem a Warning, Own you és a Doom Riff tetszett a legjobban. De egyik szám se volt rossz, bár a végére már kicsit untam. Nem leszek fan, de egynek jó volt.
Igazából már minden elhangzott, újat nem tudok mondani. Amúgy remek ajánlás, pacsi érte. 6,5/10

Skindred - Union Black 6,5/10

ha meg kell húzni egy határt, ami még belefér az ízlés világomba, akkor pont ez az album/banda (+a hasonszőrűek) lenne az utolsó mielőtt negatívra fordul az értékelés.
kulturáltabb hörgés, nem rossz reggea alapok még egy kis d'n'b is visszaköszön néha.
összetettben nem egy rossz album, tetszett ez a stílus-összemosás, de minőségben azért nem estem hasra tőlük.

első körben edzés közben pörgött le. arra ott simán adtam egy 7-est, utána tegnap a nyugiban. ott már voltak zavarobb részek és olyan dalok, aminek vártam a végét. átlagban viszont ígyis okés

Skindred - Union Black

Érdekes album volt. Alapvetően a rock/metál és a reggae sem áll tőlem messze, a kettőt vegyítve pedig még sosem hallottam eddig, emlékeim szerint.

Valahogy engem nem fogott meg ez a stílus, kicsit olyan érzésem volt, hogy van egy banda, akik mindkét stílusban hoznak egy közepes minőséget, és ezt összegyúrják, hátha lesz belőle valami érdekesebb.

Az album változatos volt, de néha kicsit olyan érzésem volt, mintha két-három típusú alapból állna az összes szám, és ezeket váltogatják.

A gitárjáték pöpec volt, az énekes engem nem annyira győzött meg, de teljesen élvezhető volt így is.

A Living a Lie és a Guntalk számokat tudnám kiemelni, amik jobban megmaradtak. Lefelé egy szám se lógott ki nálam, mindegyik hozott egy jó szintet.

Összességében voltak jó rock, metál, reggae számok, de egyik stílusban sem éreztem, hogy a "jónál" több lenne, vagy többet tudna mutatni.
Ajánlásnak szerintem is nagyon jó volt, de az albummal kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak.

10/6,5

Solomun - Nobody Is Not Loved


Amikor kijött, lepörgött, de nem nagyon maradt meg bennem, nem emlékeztem semmire. Nagyon csípem az öreget, livejai szoktak pörögni, de azt hiszem ez az album műfaj nem annyira az övé, pláne ilyen röviden.

Ennek a műfajnak -nálam- fontos eleme, hogy utazás legyen az egész, elinduljunk valahonnan, és eljussunk valahova. Ezt a hosszabb idő, és a mix támogatja, az album struktúra annyira nem. Ezért tetszett jobban a Blomqvist albumból is jobban a live, nagyon kívánja szerintem.

A számok viszont bármilyen hangcuccon megállják a helyüket, bár nem is vártam mást, kifogástalan a minőség. Kevés olyan album van a műfajban, ami mint album is egyben van, ez nekem sajnos nincs köztük, de lesz róla dal, ami többször is elő fog kerülni.
Nálam Kreatur der Nacht volt a kedvenc.

Pontban
7/10

Skindred - Union Black

Na ez olyan volt mint a Mekis krumpli fagyival. Érdekes kombó, de működik valahogy működik.
A több stílus keveredése mindenképp jót tesz az albumnak, nem lesz unalmas, viszont helyenként elég nagy a kontraszt 1-2 szám között, ami nekem az album negatív pontja.

A hangzása egyébként végig bejött, kellemes a fülnek jól össze van rakva. Az éneket épp nem éreztem kiemelkedőnek, bár lehet, hogy azért mert mostanában kifejezetten nagyhangú énekeseket hallgattam, viszont semmiféleképp nem mondanám gyengének, és egy gyengébb énekes nélkül szerintem is rosszabb lenne az album.

A kedvenc a Guntalk lett, illetve még az Introt is kiemelném, ami az Introkat illeti ez eléggé ott van nálam.

Összességében egy nagyon érdekes album, örülök, hogy megismerhettem, és ebben a körben talán ezen szórakoztam eddig a legjobban, szóval egy nagyon erős 7/10

Skindred - Union Black


az eddigi kör legizgalmasabb albuma volt ez szerintem
már az intro megadta az album alaphangulatát, utána pedig tényleg nem mondanám túlzottan zúzósnak, viszont odarakták a srácok rendesen, Bale sztem erre szokott otthon minigolfozni
az énekes felhúzza ezt a bandát, nélküle egy átlagot hoznának, emiatt is adtam +1 pontot az albumra
ami kiemelkedik sztem az a Living a Lie
tényleg annyira zúztak amennyire az még élvezhető, és ehhez jól illik az énekes is
emellett azért stílusban is volt változatosság, pl a Guntalk egy üde színfolt az albumról
a Brains hasonlot amúgy ült, a Bad Man alatt azt hittem ez egy Brains szám meg is kellett nézzem nem e váltott át másra

köszi az ajánlást

7/10

Solomun - Nobody Is Not Loved


kissé olyan semmilyen volt ez az album, talán a vendégelőadóknak hála volt benne egy kis változatosság, ami ezesetben jót tett neki
nem állítom, hogy én vagyok ennek a műfajnak a célközönsége, de ezek után sem érzem, hogy magamtól majd ilyen zenéket hallgassak a hideg téli éjszakákon
amit kiemelnék az albumról az az Ocean és a Kreatur Der Nacht lenne, ez utóbbi kifejezetten kellemes meglepetés volt a német nyelvvel
ebből is látszik, hogy inkább azok tetszettek ahol volt ének is a számban, az kicsit feldobta
a többi szám, főleg ahol ének sem volt, az a tucatpluszegy érzését keltette bennem, semmi egyediséget nem találtam benne mintha egy előző szám ment volna le újra

azért köszi az ajánlást, legalább hörgés nem volt benne

5/10

Solomun - Nobody Is Not Loved


Nem ez az album hozta meg nekem a rajongást a műfajért. Viszont voltak pozitivumai számomra.

Egészen az első három számig.
Utána nagyon egybe olvadt többszöri meghallgatásra is inkább csak valami olyan buliban tudom elképzelni ahova amugy sosem járnék
Nagyon egybefolyik az első három szám után nekem.
Pedig az elején tényleg elhittem hogy na ez nem is lesz annyira vészes. De nem tudta fenntartani az érdeklődésemet a végéig.

A műfajhoz nem értek nemtudom mennyire top top szoval nem is akarom ezért nagyon lehúzni. Nálam 4/10

Kis türelmet kérnék, hozom őket én is, Solomun már pörgött párszor, + megjelenéskor is megvolt, + a másik is betárazva a csőbe már.

Solomun - Nobody Is Not Loved. 6/10

jól indul, aztán egyszer csak teljesen ellaposodik és azt se érzékeltem, hogy váltás történt egy újabb dalra. a végére nagyon elfogyott, pedig azt hittem az első 2 dal után, hogy ez végre egy komplett, jó album.
kár érte.
amúgy, volt szerencsém egyszer 8 éve egy élőben végig "bulizni" csutka szárazon egy szettjét. nem azt mondom, hogy szenvedős volt, de ha bulizni akarnék a hétvégén, tuti nem őt választanám. az első dalokért jár a keksz.

Azért a zenében nem csak az a "nem unalmas", amikor elkattan a zene...

Skindred - Union Black

Jaj, ez olyan volt, mint a túrós csusza szalonnával meg cukorral együtt - alapvetően ki hinné el, hogy működik, mégis finom
Néha mondjuk sok volt a cukor, meg a végére kicsit csömöröm lett tőle azért, de pár szám erejéig nagyon lelkes voltam, hogy ez mennyire tetszik. Aztán elkezdtem elejéről újra, hogy hátha az van, hogy inkább csak az eleje volt jó, de már ott sem esett jól ennyire szűk időn belül.
Tetszett, hogy tök sallangmentesen simul egymáshoz a rock, a metal meg a reggae. Kicsit ilyen NFSU időkre emlékeztetett, amikor Asian Dub Foundation szólt mindenhonnan, de valahogy mashupban hallgattam volna a Rob Zombieval
Jó zenei élmény volt, ajánlásnak is rendben, talán még később is szívesen előveszem Köszi!

7/10

Solomun - Nobody Is Not Loved
Hát ez elég semmilyen volt. BBarnival szinte mindenben egyetértek. Egyszerűen baromi unalmas. Volt pár rész mikor úgy éreztem hogy építkezik a szám, hogy na majd most elkattan...aztán semmi, ugyanúgy megy tovább
Én se értek ehhez a műfajhoz, úgyhogy nagy kritikákba nem mennék bele. Amúgy ennél se értem hogy józanul hogy lehet ilyet hallgatni Alváshoz talán hatásos lenne.
Na de mivel értelmeset nem tudok róla írni, a pontszámom 4/10.

Solomun - Nobody Is Not Loved

Szerintem eddig ez az első olyan album, amiről nem maradt meg semmi, pedig kétszer is lement.

Szinte minden albumnál leírom, hogy nálam a szöveg, az ének a legfontosabb, most viszont meg kell cáfoljam magam, mert itt, ahol volt vokál, ott bár ne lett volna. Persze, ilyen stílusban nem hajeldobós énekléseket várok, de itt pár számnál (Tuk Tuk, Your Give..) még az alacsony lécet is leverték.

A többi szám meg, nem tudom, olyan semmilyen volt a számomra. Nem hozott elő belőlem egyáltalán érzelmeket, nem éreztem a ritmusát sem. Tényleg plázákban bevásárlás közben, vagy egy beülős helyen, ha halkan szól akkor háttérzenének teljesen okés a többség, de fogalmam sincs, hogy milyen más szituációban hallgatnék ilyet szívesen. Valahogy koncert élménynek sem tudom elképzelni, maximum nagyon betintázva és/vagy beszívva bámulni a "plafont".

Egyedül talán a Wadim című számra tudom azt mondani, hogy megragadt valamennyire.

Semennyire nem értek az elektronikus zenéhez, szóval elfogadom, hogyha ez a stíluson belül jó zenének számít, de én halálra untam magam rajta, és néhány szám pedig még a fülemet is bántotta kicsit.

10/4

Bocs a dupláért, most látom, hogy én jövök. Napközben már nem leszek gépközelben, úgyhogy bedobom most:

Skindred - Union Black

Stílusban kicsit nehéz elhelyezni ezt az albumot, én ilyen reggea-nu-metal-nak mondanám, de sok más elemet is lehet benne találni. Annyira nem zúzós, hogy Rolinak tetsszen, de annyira nem lágy, hogy mindenki másnak viszont igen
Amúgy egy Walesi bandáról van szó, akikkel megmondom őszintén nem is vagyok annyira képben, egyedül az énekesnek tudom a nevét. Ez az albumuk még régen valamiért szembejött velem és azóta "le van mentve", de a többi cuccukkal nem vagyok képbe, úgyhogy simán lehet, hogy van ennél jobb anyaguk is.
Zeneileg is rendben van, de az énekes nagyot dob rajtuk, és egyáltalán nem érződik beleerőltetettnek az előadásmódja. Amúgy ha jól tudom mindkét szülője jamaicai, úgyhogy nem ilyen Brains-féle kamu

Spotify
Youtube

Jó szórakozást!

Solomun - Nobody Is Not Loved

Vagy kezdem megszokni az ajánlásaitokat, vagy ez a lemez volt kicsit jobb, mint az eddigiek, de ez most könnyebben lecsúszott. Még mindig nem igazán az én vonalam, de ennek már nem úgy mentem neki második hallgatásra, hogy na jó ezt még egyszer végig kell szenvedni
Nekem is általában igényli a fülem az éneket, de egyetértek az előttem szólókkal, itt valahogy nem igazán sikerült jól összerakni a vokálos részeket, nem tudtak hozzáadni a számokhoz. És akkor ott van a már emlegetett Tuk Tuk, na arra én is felkaptam már elsőre a fejem, hogy mi ez a szar.

Nem tudom mennyire leszek következetes a pontozással, az eddigi house-techno(?) lemezek közül talán ez ment le a legkönnyebben, de a kicsit már bugyuta, de szerethető Loyalty is everything nekem élményre jobb volt.

5,5/10

Coone - Loyalty is Everything 6/10

alapjáraton nagy kedvenc az elektronikus zene. bulira, kicsit tombolni első osztályú a keményebb verzió belőle. az albumról pár dal nagyot szólna, mondjuk éjjel 2kor egy klubban... így full szárazon, utazás közben, edzésen nem fogott meg, pedig 2x végig hallgattam.
kicsit nekem a 2000-es évek elejéről alkotott diszkó képbe illene bele amúgy.

volt már ennél rosszabb ajánlás itt jópár. sokkal jobb, mint mondjuk egy Gege

Caraway írta: Na ez mar dofi.
.....
Az a problema, hogy az album meghallgatasat kovetoen ramtort az emlekaradat es fesztivaldepresszio, ezt akkora elmeny lenne meghallgatni a BS-en vagy a Bemylaken.. Amugy augusztus 20.-an a Plazson lepett fel Solomun, azon voltal? En pont lent voltam akkor a Balatonon, csak 10 kilometerrel arrebb Alle Farbenen a Strandfeszten.

Bíztam benned haver, örülök, hogy tetszett

Sajnos nem voltam a Plázson. Anno amikor volt Laken 4 éve pénteken a 3 órás záró szettje napfelkeltéig életem legjobb bulija volt, mind zene, a közönség és helyszín szempontjából is, a hideg ráz most is ha eszembe jut 18'-ban még voltam egy 4 órás szettjén a Hungexpon, ott már elég vegyes volt a társaság (sajnos ahogy tapasztaltam általában minden ottani bulin előadótól függetlenül megjelenik egy elég alja réteg is) viszont maga a zene ott is elképesztő volt. Nagy mester az öreg

Solomun - Nobody Is Not Loved

Hát ez érdekes album lett. Az eleje kifejezetten kellemes és jól indul, viszont utána nekem nagyon ellaposodik és egysíkú lesz. A Kreatur der Nacht ebből szerencsére kirobbant, legfőképp a nyelvváltás miatt, de sokkal többet az sem tesz hozzá szerintem – utána meg sajnos visszatér a „megszokott“ kerékvágásba. Az abszolút mélypont nekem a Prospect. Ez olyan zene amit az Expókon meg konferenciákon szoktak néha a háttérben küldeni, hogy elnyomja kicsit az alapzajt – nagyon semmilyen.
Sajnos az egész albumnál az volt az érzésem, hogy ha az ének (ami legjobb esetben is cask közepesen semmilyen) nem lenne teljes érdektelenségbe fulladna.
Második hallgatásra azért kijött, hogy az alapok változnak, itt ott más a tempo, de ha egy plázában beteszik akkor fel sem tűnik, hogy változik a szám.

Nehéz pontozni, mert nem az én stílusom, viszont egy olyan számot sem találtam rajta amit máskor meghallgatnék, pedig a legtöbb albumon azért találok 1-1 et, viszont nem is kifejezetten rossz. Csak kicsit semmilyen. Szóval így 5/10