Madridom Filmklub

[füst]

Dark City
Spoileres, szóval amíg nem láttad a filmet addig menj innen.

Csak a film megnézése után olvastam el Faust ajánlóját, és áldom érte a sorsot. Merthogy a film nézése közben folyton a Mátrix-ra gondoltam, és örülök hogy ez saját benyomás volt.

Sajnos egyre kevésbé tudom élvezni a sci-fiket, valószínűleg egyre földhözragadtabb vagyok, vagy nem tudom, de mostanra megelégszem szimplán a science-szel, a fiction pedig egyre távolibbnak tűnik.
A Matrix viszont non plus ultra nálam, örökbecsű film, szóval ebből kiindulva a Dark City is a kedvemre való volt, leszámítva pár dolgot.

Működött a noir hangulat, bár az én ízlésemnek picit sok volt ez, a sztori, a fenntartott folyamatos feszültség, a zenei világ mint stimmeltek. Összeállt mint a jó bableves, ez egy nagyon jól fogyasztható film volt.
Inkább tudnék arról írni amit nem akart elsikkadni abban a hülye fejemben, ami ott basztatott végig, mint egy kavics a cipőben, ami miatt nem volt önfeledt ez a filmélmény.
És sajnos itt most eltávolodok a filmtől, de ezt hozta ki belőlem a film megnézése, sorry.

A memória cserélgetése. Ez egy nagyon ötletes dolog, de sajnos nem működik nálam, ezen a ponton az agyam nem engedi szárnyalni a fantáziámat.
Az emlék egy információhalmaz, amit raktároz az agyunk. Is. Nem pontosan ismert miként és hogyan, de az ember az emlékeitől nem tud megszabadulni, az bennünk van, belénk íródott, Létezik amnézia, emlékezetkiesés, de ez nem azt jelenti hogy nincs meg az adat az emlékről, azt jelenti hogy nem elérhető az agy számára, valami miatt.
Van egy Sergio Canavero nevű olasz agysebész, aki azzal vált hírhedté, aki kijelentett egy igen meredek dolgot, hogy lehetséges a fejátültetés. (Ezt 2017-ben el is akarta végezni, volt is rá jelentkező, az utolsó pillanatban azonban meghiúsult) Értsd; 'A' személy lebénult, a tudata sértetlen, de nem képes mozogni, ezért fél életet él. 'B' személy agyhalott. Valamilyen trauma okán az agyfunkciói megszűntek, de a teste ép. Canavero azt állította, hogy lehetséges 'A' fejét két nyaki csigolya között levágni és 'B' testére áthelyezni, a megfelelő idegszálakat összekötni (egyenként megfelelőt a megfelelővel) egy marathoni műtét keretén belül, melynek végén kapunk egy személyt, akinek működik az agya, és használni tudja a testét. A felmerülő etikai kérdések sorát kikerülve lenne itt valami. Az új személy 'A' lenne, vagy pedig 'B' ? Az agyunk tartalmazza az emlékeinket, a tanult dolgainkat, mindent... viszont felmerül egy probléma, a gerincvelő tulajdonképpen az agy nyúlványa. Egy gerincvelőt összekötni egy másik aggyal... hát szóval ez az a pont ami feltérképezetlen a tudomány számára, de adódik egy kérdés, 'A' agy tudata maradhat-e változatlanul ugyanaz mint előtte, miután összekötötték 'B' gerincvelőjével? Nem fordulhat-e elő egy tudathasadás, egy bomlott elme, ami nem tudja feldolgozni ezt a természetellenes változást? A filmre visszavetítve; Létezhet-e egy személy egy test több egymástól független emlékezettel, mégha nem is egyszerre?

Bocs az OFF-ért. Ez az a dilemma ami lelkes dilettánsként foglalkoztat ugyan, de sajnos halvány lila fingom sincs. Viszont annyit azért foglalkoztam ezzel a témával, hogy ne tudja elfogadni az agyam a filmben látott memóriacserés dolgot, ez képtelenség, és zavar. Ez a film fiction része, amit el kéne fogadnom, mint pl. az időutazást más filmekben. Sajnos ez itt most nem ment.

Emiatt 7/10...

...Viszont van a filmben egy visszatérő zene, a Sway. Nagy kedvenc, fülbemászó meg minden. Van azonban egy változata, amit 3 évig megszállottan kerestem, de ezidáig sikertelen volt a keresés. A filmben az éneklős jelenet viszont óriási segítséget nyújtott a megtalálásában. Amikor láttam a jelenetet, egyből vigyorogtam mint egy kisegítős.
https://www.youtube.com/watch?v=BiaMknKu-eQ
Merthogy így ezzel már a teljes verziót is képes voltam megtalálni. Imádom. Bárcsak lenne egy értelmes zeneklub, adnék az uraknak olyan zenét amitől még a dákó is feláll, de sajnos nem akarom betyár rap-pel szemetelni az agyam.

Szóval +1 emiatt, 8/10.
Ja, és köszi az ajánlást!

[Raúlito]

Dark City

Értékelésem elején előre kell bocsátanom, hogy a Sci-fi műfaj - pár klasszikust leszámítva - nem tartozik a kedvenceim közé, de e film tegnap este óta be került a top 10-be
Nézzük az okokat! Nagyon feszes a forgatókönyv, ami egy jó alaptörténetet és gördülékeny cselekményt eredményezett, így nincsenek unalmas részek és üresjáratok. Az első percektől adott a fojtogató atmoszféra, amit a film képi világ és a zene együttesen teremt meg.
Bár a film 1998-ban készült, de nagy élményt nyújt trükkök szempontjából is, még ha nem is versenyezhet az e téren látványosabb és profibb Mátrixal. Én is igazolva látom egyébként Faust gyanúját, ami a Wachowski testvérek lopkodását illeti Például Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!ahogyan Keanu Reeves teste álomban van, amíg saját tudatára nem ébred, úgy Rufus Sewell karaktere is álomból ébred; mindkét filmben gyakori terek változása, átalakulása és itt is mesterséges az emberek által látott város állandó éjszakai képe.
Remek színészi alakításokat láthatunk: Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget! Sewell lubickol a világmentő hős szerepében, de kiváló Kiefer Sutherland a "két kulacsos" professzor megformálásakor és hiteles William Hurt nyomozó karaktere is. Jennifer Connelly nem olyan jó, mint más filmjeiben - nehéz eldönteni, hogy femme fatale vagy naíva akar lenni, inkább az utóbbi valósult meg, holott egy ilyen hangulatú filmbe az előbbi archetípus jobban passzol - de gyönyörű, mint mindig
Érdekesek a filmben felvetett kérdések is. Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Vajon tényleg az emlékeink tesznek minket egyedivé és egyben emberivé, ahogyan azt a túlélni akaró támadók hiszik? Én úgy gondolom, hogy az emlékek inkább múltunk építőkövei, de a személyiség ennél jóval összetettebb.
A másik kérdés, amit később a Mátrix is feszegetett, hogy modern, fejlett technológia által teremtett virtuális világ, melybe sokan menekülnek a valóságos gondok és problémák elől, vajon nem tesz-e minket alvajárókká? Itt törlik az áldozatok fejéből múltképeiket és új identitást adnak nekik, ma ezt magunk végezzük a Facebookon közzé tett képeinkkel, az ott saját magunkról leírt információkkal... Jó kérdések ezek és hosszan lehetne róluk vitatkozni...
Összegezve véleményemet egy remek filmélménnyel lettem gazdagabb, lett egy új kedvencem, ezért nagy köszönet az ajánlásért A kalkulusom nem is lehet más, mint 8,5/10

[Faust]

Isco y Marcelo, szoval lesz ido Dark Cityt es Napfenyt nezni!

[soadroli]

Na ez már régóta tervben van. Este szerintem én is jövök a Dark Cityvel.

[Faust]

Tyu, ez meg a suliban megvolt, de szerettem, mindenkepp ujrazom.

Andret megneztem, pontszam beirva, csak este lesz idom egy par soros semmisegnel tobbet irnom.

[füst]

A Napfény Íze
https://www.imdb.com/title/tt0145503/?ref_=nv_sr_srsg_0

Rövid leszek, mert a film hosszú. A London c. filmet szántam ajánlásra ebben a körben, de annak legnagyobb értéke (Statham színészkedésén túl) az a benne elhangzó párbeszéd. Az előző kör után viszont úgy éreztem módosítanom kell, a sokszínűség jegyében. Elkezdtem háborús filmeken agyalni, és szerencsére nem kellett sokat gondolkozni, a Full Metal Jacket elég biztonsági választás lett volna, úgy voltam vele ha nem találok megfelelőbbet, akkor azt kapjátok. Sokan látták, de jó filmélmény, lehet róla beszélni, stb. De azért tovább kutakodtam és ráleltem A Napfény Ízére.Tegnap éjjelig a film létezéséről nem tudtam. Megnéztem miattatok, és miután a végére értem, úgy döntöttem, hogy ti is megnézitek miattam. Bár háborús filmet akartam választani, ez valójában inkább történelmi.
Lesz benne nyál, klisé, és 3 órás. Jó szórakozást!

A filmről semmi egyebet nem kívánok írni elöljáróban, elsősorban azért, mert a Dark City-t sem értékelte még senki. Ezért először az járja hogy arról essen szó mindenki által. Ezt ellensúlyozva, Faust ajánlása után, ha ez a film kerül górcső alá, majd én is szeretnék róla egy kis értékelést írni, mert nekem is nagyon friss filmélmény.

A Dark Cityt is tegnap este néztem meg, az értékelését ma estére tervezem.

[sonic]

My Dinner with Andre:

Bajban vagyok az ertekelessel, mert nem konnyu errol a filmrol irni. Ezert is huztam halasztottam. Szerintem ez egy olyan film amit erdemes lenne tobbszor megnezni es valoszinuleg minden nezesnel kicsit bovul az elmeny, de ilyen rovid idon belul nem tudnam megnezni meg egyszer. Valoszinuleg az sem mindegy milyen eletszakaszban latja az ember. Nekem tetszett - ugylatom a tobbsegnek nem jott be.

Szerintem erdekes es aktualis temat feszeget. En is eszreveszem magamon hogy a monoton mindennapok elterelik a figyelmemet az apro de fontos dolgokrol amiket erdemes lenne eszrevenni. Az emberi kapcsolatok felszinesebbek, egyre inkabb elidegenedunk. Sokszor robot modjara tesszuk a dolgunkat es eljuk az eletunket a megszokott rutin szerint. Daral be minket a mokuskerek. Andre aki kiabrandult lazado modjara kitort ebbol es az elmondasok alapjan orult kalandokba vetette magat valamilyen szinten irigyelheto. En is szivesen csinalnek hasonlot, de kozben eszembe jut hogy azt valahogy finanszirosni is kell. Plusz feladni a kenyelmes unalmast. Nem egyszeru. Viszont kis apro dozisokban erdemes kiszabadulni a jol megszokott monotonitasbol neha-neha. Wally helyzetehez allok kozelebb aki atlagos polgarkent eli az eletet. A tarsadalmi elvarasoknak megfeleloen, elvan mint a befott, Helyenkent az o nezopontjaval is tudtam azonosulni. Ennek is megvan a maga szepsege. Valoszinuleg szamomra a ketto kozott van/lenne valahol a megfelelo - meg kell talalni az egyensulyt.

A film elso fele kevesbe volt elvezetes, kicsit lassan ertunk el a fo gondolatokig. De nekem ennek ellenere sem volt unalmas, mondhatni jol szorakoztam. Egy ideig nehez eldonteni hogy egyaltalan mirol van szo amig Andre a fura szeanszos tortenetait meseli. Ez szerintem jol visszajon Wally testbeszeden es mimikajan. Hunyorit, grimaszol, tatog, feszeng, nem tudja hogy mit mondjon, vagy hogy mondjon-e egyaltalan valamit vagy csak siman felalljon es elsetaljon. Szerintem nem elkepzelhetetlen hogy ilyen mederben haladjon egy beszelgetes ket ennyire kulonbozo ember kozott, akik evek ota nem talalkoztak. Szerintem jok a szineszi jatekok is. Nyilvan a ket foszereplon van a hangsuly de meg az oreg pincer csavo is maradandot alkotott. Nem tudom ki o, de nagyon illett a kozegbe.

A vegkifejlet is tetszett. Wally kicsit lelassitott elgondolkozott a hallottakon, felmerte a kornyezetet maga korul es kicsit a sajat eletet is. Aztan otthon elmeselte az asszonynak miket hallott, es... valoszinuleg masnap ugyanugy elte tovabb az eletet mint elotte. Talan neha eszebe jut meg a beszelgetes a jovoben is, talan nem. Ki tudja.

Ez egy kulonleges ajanlas volt, nagy koszonet erte, soha nem hallottam meg a filmrol es nem hinnem hogy megtalaltam volna mert annyira nem a zsanerem. A jovoben talan nehany ev mulva meg eloveszem es megnezem megegyszer. Kivancsi vagyok mit fog adni masodjara, idosebben, esetleg egy masik elethelyzetben.

7/10


Dark City-t mar lattam egyszer par eve, de ujra kell neznem mielott irok rola. Igyekszem azzal is erkezni a heten.

[soadroli]

És két zárójeles gondolat:
- 40 éve az volt a divat, hogy pincérnek nem köszönnek meg SEMMIT? A filmben ha jól emlékszem egyedül a vacsora utána kávé felajánlását köszönték meg, teljesen fel voltam háborodva...

Ú ezt én is le akartam írni csak elfelejtettem. Engem is rohadtul idegesített hogy nem köszönték meg soha. Hülye bunkók

Amúgy tegnap megnézem a Dark City-t, kiderült hogy már láttam nagyon régen, de szinte semmi nem maradt meg.

[Limaten]

My Dinner with Andre

Imádom az egy helyszínes alkotásokat, úgyhogy sokat vártam tőle és kíváncsi voltam, mennyire fog elütni a már említett Sunset Limitedtől.
De hú g**i. Az az első 1 órát azt valahogy kérem vissza! Talán soha nem akartam ennél jobban, hogy egy filmnek vége legyen. Értem én, hogy az egyik bőbeszédű és a másik meg még csak nem is akarta ezt a beszélgetést és ezért csak beszélteti a másikat, de ez így nagyon el lett túlozva.

Aztán elérünk a második feléhez a filmnek, amikor Wally úgy gondolja, hogy valamit már hozzá is tud adni a "beszélgetéshez". De ez még mindig nem az. Többen leírtátok, hogy nem így néz ki egy diskurzus és egyet is értek. Nincs az a körülmény, ahol úgy beszél egymással két ember, ahogy a vásznon láttuk, hallottuk. Röpködnek a témák, semmi nincs igazból kifejtve, zavaró volt számomra. Voltak érdekes témák, felvetések, de inkább úgy fogalmazok, hogy lehettek volna.

Filmen ez tenyleg omlesztettenek erzodik, de en ezt ugy orvosoltam, hogy az erdekesebb temak utan leallitottam, majd hagytam magamnak ket-harom perc gondolkodasi idot, es utana folytattam. Igazabol ez egy jo tanacs lehet mindenkinek aki nezi, hogy nem kell egybe megnezni, ez tipikusan az a film, ahol az elmenyhez hozzaad, ha szaggatottan nezed szerintem.

Ez azért elég hülyén hangzik sry , az nálam nem film, amit szaggatottan kell nézni .
És ahogy ezt leírtam, rá is jöttem, hogy ez igazból nem lett volna olyan rossz, csak nem film formátumban kellett volna átadni.

Kap egy 5/10-et.

És két zárójeles gondolat:
- 40 éve az volt a divat, hogy pincérnek nem köszönnek meg SEMMIT? A filmben ha jól emlékszem egyedül a vacsora utána kávé felajánlását köszönték meg, teljesen fel voltam háborodva...
- én nem is tudtam, hogy a krumplilevest lehet csámcsogva enni . Wally mondjuk kb. mindent nyitott szájjal evett, ki voltam tőle teljesen.

[Raúlito]

My dinner with Andre

Géza leírása alapján megörültem, hogy egy remek kamaradrámát nézhetünk ajánlásaként, de sajnos be kell vallanom, hogy csalódtam a film megtekintése közben.
Az ilyen minimalista, egy helyszínre és két szereplőre korlátozódó drámák esetében nagyon fontos a színészek szuggesztív játéka és a jól megírt párbeszédek, nos... nos ez a vacsora a két szereplő között számomra teljesen érdektelen volt
Illetve ez nem teljesen igaz, az első 50-56 perc volt unalmas, a második óra jóval ígéretesebb volt, különösen az modern nyugati társadalom elidegenítő hatásáról mondottak hatnak - különösen napjainkban - nagyon pontos válságdiagnózisként. A film e második, jobban megírt szakasza, ha rövidebb valamivel, akkor sokkal jobb élménnyel tudnék visszaemlékezni e filmre.
Azért köszönöm az ajánlást, mert nem hallottam még róla és semmiképp nem mondható átlagosnak. Az osztályzatom 4/10

[gunner]

My dinner with Andre

Ne maradjak le én sem.

Valami olyant vártam, mint a Sunset Limited kapcsán. Tény, amint említettétek, biztosan merített McCarthy ebből a kamaradrámából.

Itt ugye a konfliktus másból fakad, nem az öngyilkossági kísérlet volt a kiindulópont. Néztem a filmet, de valahogy sehogy sem tudom magával ragadni a szereplők párbeszéde, illetve az első felében Andre spirituális hippi mozgalma.

Két részlet tetszett igazán: mikor az erdei táborról beszél Andre, na azt az érzést nagyon jól elmesélte Andy. Másik a Kis herceg témája. Valahogy úgy voltam vele, hogy gyermek fejjel olvasva badarságnak tűnik az ember, de ha kicsit érik, akkor már megérti a könyben levő átvitt értelmet, tanulságokat.

Sajnos úgy voltam a filmmel, hogy egy részben nem tudtam megnézni, és csak vártam a végét. Sejtettem, hogy nehéz film lesz, de kicsit nehézkesen néztem végig.

5/10

[soadroli]

My dinner with Andre

Füst kolléga szinte leírta amire én is gondolok a filmmel kapcsolatban.
Nálam sajnos egyáltalán nem működött, pedig nincs bajom az ilyen beszélgetős filmekkel, pl The Man from Earth, Sunset Limited...
A szereplők is idegesítettek, meg szerintem 2 ember nem így beszélget egymással, szerintem elég életszerűtlen volt. A film első fele, amíg André rizsál (a semmiről konkrétan), kínszenvedés volt, mondjuk utána is, de már kevésbé Nem is bírtam, csak 2 részletben megnézni. Lehet én vagyok a műveletlen paraszt, de ha élőben kellett volna ilyen társalgást végighallgatni, biztos eret vágok.
Illetve kitaláltam egy ivós játékot a filmhez: ahányszor elhangzik az " I mean...", annyi feles vagy akármi. Tuti detox a vége
Meg néha szerintem olvasták a szöveget, mikor nagyon a fejükre közelítenek, sokszor néznek lefele, az nekem gyanús volt. De érthető is, mert ennyi szöveget észben tartani biztos nem egyszerű.
Hát bocsi ezért az összeszedetlen irományért, de ennyire futotta.
Az ajánlást köszönöm. Nálam is 4/10.

[Petr]

Eleg szegenyes letszamban ertekeltuk eddig geza filmjet.

Faust, remek ajanlas! Orulok, hogy vegul emellett maradtal.

[Petr]

Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Egy apro visszajelzest kapunk a film vegen, amivel keretbe zarja az egesz alkotast a rendezo. A film elejen Wally egy koszos metroval erkezik, ahol minden ember a sajat dolgaval van elfoglalva, belemelyedve az ujsagba, vagy a sajat gondolataiba, latjuk ot setalni az utcakon leszegett fejjel, kozben halljuk a gondolatait, hogy amikor volt penze akkor erdekelte a muveszet, de most mar csak a penz erdekli, es hogy hogyan fizesse be a szamlakat. Ezzel szemben a film vegen, a beszelgetes utan latjuk ot a taxiban ("I treated myself with a taxi"), megbamulva minden sarkot, mert minden sarkon emlek volt. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon ez egy fellangolas, es ujra begyuri-e ot a mindennapok gondjai, de azt tudjuk, hogy a beszelgetesnek volt hatasa ra.

Igen, erre utaltam, vagy csak akartam utalni, ha nem jott at.

[géza]

Spoileres reakcio füst és Petr kommentjeire

Ami ebben a filmben volt, az nekem sajnos nem működött. Egy igazi beszélgetés két barát, két kolléga közt nem ilyen.

A legnagyobb gondom az első 50-60 perc volt, amikor szinte csak André beszélt, Wally csak néha-néha helyeselt, bólogatott, hunyorított. Ez az első óra szerintem nem film alapanyag, mert csak André történeteit hallgatjuk, ahogyan ő elmeséli. Egyiket a másik után. Valójában kép ehhez nem is kellett volna, elég ha hallod amit mond, mert minden a te fantáziádra van bízva, mintha egy hangoskönyvet hallgatnál. De még talán az is sok, ez konkrétan egy könyvben néz ki jól, amikor olvasod hogy mik történtek Andréval, és a mozi, a film a te fejedben forog.
Itt számomra semmit nem adott hozzá hogy látom André mosolygós arcát meg Wally hunyorításait.

Szamomra is roppant fura volt elsore, hogy a film elejen joforman csak André beszelt, de egy ujranezes, es nemi ulepedesi ido utan egyre inkabb rajovok, hogy ez a logikus szamomra. Nem lattak egymast nagyon reg ota, Wallyrol tudjuk, hogy semmi kedve nem volt talalkozni, nem o kerte a talalkozot sem, a reakcioibol es a naprol-napra valo elesebol, illetve a leves rendelesbol mind-mind kiderul, hogy mennyire zavarban van a fancy etteremtol plusz a talalkozotol egy reg nem latott ismerosevel. En szemelyesen ateltem mar par ilyen helyzetet, es en alapvetoen olyan ember vagyok, aki meghallgatja eloszor a masikat, es adott esetben csak bologatok, majd egy blokkban valaszolok a dolgokra, foleg akkor, ha kell nekem ido arra hogy feloldodjak. Szerintem nagyon jol csinalta ezt a film, es ahogy Petr is emlitette, ahogy oldodik fel Wally ugy kozelit a kamera, ugy szukul be a ter, es ugy valik az egesz este monologbol beszelgetesse.

Szinten masodik nezesnel probaltam ki azt, amit emlitettel, hogy par percre becsuktam a szemem, es ugy kepzeltem el a helyzeteket amit leirt André, de nekem nem ment annyira. Szamomra szukseg van az apro mimikakra, kis reakciokra, amik a ket szinesz kozott voltak, ahhoz, hogy teljesen at tudjam elni a helyzetet, es el tudjam kepzelni az egyes szituaciokat.

A témák között voltak számomra érdekesek, voltak teljesen közömbösek, de mint mondtam nem volt idő fordítva egyik kifejtésére sem igazán, szinte ellenvetés sem volt, amikor elhangzott egy fontos kijelentés, akkor wally összeráncolta a szemöldökét, beletúrt a villával a krumpliba, és André belekezdett egy új sztoriba.

Igen, ezzel is egyet tudok erteni, de ez megint olyan dolog, ami egy beszelgetesnel elofordul. Nekem is sokszor van az, hogy elkezdek beszelni mondjuk egy novenyrol, es tiz perc mulva eljutottam az ogorog tortenelem jelenkori szocialis vonatkoztatasaihoz. Filmen ez tenyleg omlesztettenek erzodik, de en ezt ugy orvosoltam, hogy az erdekesebb temak utan leallitottam, majd hagytam magamnak ket-harom perc gondolkodasi idot, es utana folytattam. Igazabol ez egy jo tanacs lehet mindenkinek aki nezi, hogy nem kell egybe megnezni, ez tipikusan az a film, ahol az elmenyhez hozzaad, ha szaggatottan nezed szerintem.

Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Egy apro visszajelzest kapunk a film vegen, amivel keretbe zarja az egesz alkotast a rendezo. A film elejen Wally egy koszos metroval erkezik, ahol minden ember a sajat dolgaval van elfoglalva, belemelyedve az ujsagba, vagy a sajat gondolataiba, latjuk ot setalni az utcakon leszegett fejjel, kozben halljuk a gondolatait, hogy amikor volt penze akkor erdekelte a muveszet, de most mar csak a penz erdekli, es hogy hogyan fizesse be a szamlakat. Ezzel szemben a film vegen, a beszelgetes utan latjuk ot a taxiban ("I treated myself with a taxi"), megbamulva minden sarkot, mert minden sarkon emlek volt. Azt nem tudjuk meg, hogy vajon ez egy fellangolas, es ujra begyuri-e ot a mindennapok gondjai, de azt tudjuk, hogy a beszelgetesnek volt hatasa ra.

[Remy]

Óriási film!

[Faust]

Sziasztok!

Ez volt talán az egyik legnehezebben kitalált ajánlásom.

Számomra a sci-fi a műfajok alfája és omegája, és érthetetlen módon még egyet sem dobtam be a filmklub történetében. Sőt, ahogy visszanéztem, alig volt a műfajból versenyző. Mondhatnám úgy is, hogy a pofám leszakad. Szóval elhatároztam, mindenképp sci-fi lesz.

Azt hittem könnyebben megszülöm, de nehezebb volt, mint gondoltam. Nagyon mainstreamet nem akartam, de azért törekedni akartam a fogyaszthatóságra.

Első körben filóztam a 2001-en és a Clockwork Orangeon, de az talán túl semmilyen ajánlás. A Sztalker már volt, a Solaris megölné a turnust egy fél évre, a Thing túl brutál, az eXistenZ túl Cronenberg, az Akira túl anime, a Perfect sense inkább dráma. Aztán elkezdtem pörögni az Ex machinán, ami egy kurvajó film, csak elég friss és közkedvelt.

Már kezdtem feladni amikor beugrott a

DARK CITY

A Dark city konkrétan az egyik kedvenc filmem, nem is értem hogy nem gondoltam rá előbb. Méltatlanul underrated darab, őszintén szólva nem értem, miért. 98-ban alig ment rá ember a moziba, 99 egyik legnagyobb durranása pedig igen sokat köszönhet neki: konkrétan a "honnan lopkodták össze Wachowskiék a Mátrixot?" listán a több ponton mocskosul egyező szinopszis miatt előkelő helyezést ér el Proyas filmje. Azé a Proyasé, aki a Hollóval és a Dark cityvel örökre belopta magát a szívembe, pedig azóta még egy közepes filmet sem volt képes összehozni.

Milyen film is a Dark city? Egy sci-fi neonoir/krimi, melyre tagadhatatlan hatással volt a korai némafilmes évek német expresszionista vizuális világa. Shut up, and take my money!

Ebben a filmben egyszerűen minden jó, a sztori, a képi világ (Wolski ), a zene, a cast mind-mind egészen kiváló (bár engem a főszereplő Rufus Sewell mindig kicsit zavart, de az öreg Kiefert, és William Hurt-öt is csípem nagyon, Jennifer Connely pedig nemcsak tehetséges, de gyönyörű is ), gyenge pontnak talán csak a vfx-et (egy 98-as, relatíve alacsony költségvetésű filmről beszélünk), és a stúdiónyomásra kissé átírt végkifejletet hoznám fel, de mindkettő abszolút megbocsájtható a végeredmény tekintetében: a Dark city hatása a mai napig tetten érhető sok helyen, többek között a már említett Mátrixon kívül az Inception sem létezne jelenlegi formájában nélküle, de rengeteg scifiben ott bújkál. Ha urambocsá művészileg kellene magam egyetlen filmmel jellemezni, mi áll hozzám a legközelebb stílusban, a Dark cityt mondanám. Csavaros, stílusos, sötét, akciódús, de közben töprengős és figyelemre késztetős, mindenből épp elég, szépen arányosan, egyszerűen imádom, és amennyire objektíven meg tudom ítélni, az idő vasfoga nem ártott neki túl sokat.

Abban tanácstalan vagyok, melyik verziót ajánljam nektek. A mozis verzió szerintem jobb, feszesebb és "pumpálóbb" a tempója, viszont viszonylag korán stúdiónyomásra ugyanúgy, van egy major spoiler ami kicsit elveszi a film élét, misztikumát. Engem soha nem zavart, de a rendezőiből kihagyták ezt, és egy kicsit szellősebb is lett a film, ami annyira nem tett jót neki. Óriási különbségek ettől eltekintve nincsenek, hosszban sem túl nagy a difi, rátok bízom.

Mondanom sem kell, de úgy nézzétek, ahogy minden jó filmet kell: minnél nagyobb képernyőn, sötétben, hangerő föl. Jó szórakozást, remélem szeretni fogjátok.

https://www.youtube.com/watch?v=ojdV3Ad ... kCityMusic

[füst]

My dinner with Andre


Nagyon szeretem ha jó párbeszédek vannak egy filmben, többet jelent számomra egy jól megírt beszélgetős jelenet, mint egy akciójelenet. Egyik kedvenc filmem a The Man from Earth. Semmi extra, alacsony költségvetésű film, 0 akció, csak párbeszéd, egy zárt térben. Vagy 50x láttam, már kívülről fújom a beszélgetést, de mégis élvezem, és tudom hogy még többször meg fogom nézni.

A cselekményről lényegében nincs mit beszélni, mert 3 mondatban leírható, itt teljes egészében a beszélgetésen van a hangsúly, ezért értelemszerűen én is ennél a végénél ragadnám meg a filmet.

Ami ebben a filmben volt, az nekem sajnos nem működött. Egy igazi beszélgetés két barát, két kolléga közt nem ilyen.

A legnagyobb gondom az első 50-60 perc volt, amikor szinte csak André beszélt, Wally csak néha-néha helyeselt, bólogatott, hunyorított. Ez az első óra szerintem nem film alapanyag, mert csak André történeteit hallgatjuk, ahogyan ő elmeséli. Egyiket a másik után. Valójában kép ehhez nem is kellett volna, elég ha hallod amit mond, mert minden a te fantáziádra van bízva, mintha egy hangoskönyvet hallgatnál. De még talán az is sok, ez konkrétan egy könyvben néz ki jól, amikor olvasod hogy mik történtek Andréval, és a mozi, a film a te fejedben forog.
Itt számomra semmit nem adott hozzá hogy látom André mosolygós arcát meg Wally hunyorításait.

Nagyon-nagyon reménykedtem hogy nem így folytatódik, mert élvezhetetlen volt számomra. Szerencsére a film második felében több lehetőséget kapott Wally, ezért ezen a téren javult egy picit a párbeszéd.

De nem volt ez igazi beszélgetés, valójában kiselőadásokat tartottak egymásnak, monológokat folytattak, nem volt közbevetés, nem volt igazi reakció, amikor az egyik fél elmondta a kis mondanivalóját, akkor a másik mosolygott, helyeselt, és belekezdett a sajátjába. Két bölcsész filozofálgat így egymás közt, egy hétköznapi párbeszéd sokkal természetesebb, hömpölygősebb, itt előre kimért szakaszokra van vagdalva a párbeszéd, és az egyik fél teljesen inaktív amíg a másik kisbeszéde véget nem ér.

Nagyon irritált a felek hanglejtése. Mindkét fél minden második mondatában felvitte a mondat végén a hangsúlyt, mintha felkiáltó mondatokban beszélgetnének egymással, ez lehet hogy szörszálhasogatásnak tűnik, de engem nagyon kizökkentett, mert elveszett a lényeg, a mondanivaló, mert még a leghétköznapibb mondatot is úgy mondtak el, mintha ha kuriózum, egy érdekesség lenne.

Túl sok tételmondat és túl sok téma hangzott el. Nem volt súlya egy nagy kijelentésnek, mert 3-4 mondattal később jött a következő. Egy kis túlzással Kína összes Kínját kibeszélték, de irtó felületesen. Ha jól láttam akkor a két főszereplőt a két írópáros játsza el. Én ezt úgy képzelem el, hogy mindketten beleírták ebbe a beszélgetésükbe a világlátásukat, és arra használják fel a filmet, hogy a monológjaikban ezt elmondják. Ezért nem is igazán egymással beszélgetnek, hanem nekünk nézőknek fejezik ki magukat.

A témák között voltak számomra érdekesek, voltak teljesen közömbösek, de mint mondtam nem volt idő fordítva egyik kifejtésére sem igazán, szinte ellenvetés sem volt, amikor elhangzott egy fontos kijelentés, akkor wally összeráncolta a szemöldökét, beletúrt a villával a krumpliba, és André belekezdett egy új sztoriba.

Sajnos ennyi volt számomra a film, ez könyvként szerintem sokkal jobban megvalósítható, azt is tele lehet írni fontosabbnál fontosabb gondolatokkal, és az olvasó félreteheti egy bekezdés után és elgondolkozhat rajta. De filmben ilyenre nincs mód, amikor elhangzik a tételmondat, ÉS már jön is a következő.

Ez a film kettejük beszélgetésről szólt, másról nem igazán tudok írni. A helyszín, a cselekmény, a szereplők... hát szóval másodlagosak. Vagy beszippant a beszélgetés és átéled, vagy nem és akkor úgy maradsz. Én sajnos úgy maradtam.

Örülök hogy megnézhettem a filmet, sose hallottam róla, és teljesen esélytelen hogy magamtól megnéztem volna. Ezért számomra ez jó ajánlás volt, köszönöm! Viszont a film sajnos nem tetszett. 4/10.

[Petr]

Megvolt mindenki.

Na de nem ugy.


My dinner with Andre

Valoban nehez mit irni a filmrol, nehezen is talalom hozza a megfelelo gondolatokat, hogy kifejezzem magamat. Nem tudok elvonatkoztatni attol, ami a filmben tortenik, szoval alabb minden spoiler.

Azzal kezdenem, hogy sikerul jol kontrasztba allitani a ket foszereplot. Hangos es sotet kornyezetben ismerjuk meg Wallyt, aki latott mar szebb napokat is es elegge foldhoz ragadt. Andre szabadabb elmeju, megismerte a vilagot es szeretne hatassal lenni masokra. Sikerul igazan realisztikus modon bemutatni az egesz felvezetest, a parbeszedet es a befejezest is.

Erdekes gondolatokat fogalmaz meg Andre, ami igazan az ujdonsag erejevel hat Wallyra, aki mas szemuvegen at latja a vilagot. Nem eleg tehetos, naprol napra el. Igy nincsenek meg a lehetosegei arra, hogy onmaga megismerje a vilagot. Ugy amul es csodalkozik Andre minden egyes szavan, mint a kivancsi gyerek barmire, ami uj. Andre viszont kello hatterrel rendelkezik, hogy megismerje a vilagot, amiben el es ambicioja is van hozza.

Igy kapunk egy igazan mely es szerteagazo beszelgetest az eletrol es arrol, hogy azt hogyan kell megelni. Valakinek talan meg gondolatebreszto is lehet.

A film latszolag nem vallal sokat, de ez csak tavolrol igaz. Ahogy ket korrel korabban a The Sunset Limitednel, itt sem az adja az erteket es attol bevallalos az alkotas, hogy akcio van benne, pattanasig feszulo idegek vagy parades fenykepezes. Ket ember onmaguk valojaban gyakorlatilag kulon sikon, de egy terben.

Ahogy haladunk a filmmel, egyre kozelit a kamera. Erdekesebbe valik a beszelgetes, tobb tartalmat kap es a narrator, Wally is egyre jobban beszivodik. Mar nem csak az erdekli, mi tortent a masik fellel a korabbi evekben, hanem beszukul a ter kettejuk parbeszedere es a tartalomra, amit Andre kozvetit.

Nem kapunk megoldast, nem kapunk lezarast es azt sem tudjuk meg, hogy a parbeszed milyen kovetkezmenyekkel volt Wallyra, ha ilyen hatassal volt ra egyaltalan es igy eli meg kesobb. Nem is szamit. Az elhangzo gondolatok, a parbeszed az, ami szamit. Semmi mas, csak a kozvetitett tartalom, amit a szineszek pazar munkaval tudtak atadni.

Ismet mondom, nehez ertekelnem a filmet. A The Sunset Limited mas jellegu volt, hiaba volt szinten egy helyszines es biztos vagyok benne, hogy taplalkozott innen. Ott megvolt a feszultseg, az indulatok. Itt harmadik felkent figyelhettuk, ahogy ket regi ismeros elkezd sztorizni, majd melyebbre eveznek. A helyzet pedig az, hogy egyaltalan nem is hianyzott ez a fajta hangulatemeles. Amit egyedul felronek, az a hossz volt. Erdekes beszelgetes volt, de rengeteg volt a korites, amibol erdemes lett volna vagni. Egyelore 8,5/10, ez a kor vegen meg feljebb mehet.

Koszonom geza az ajanlast, remek elmeny volt!

[Petr]

Nem tudom most megnezni a tablazatot, log meg valaki a Quiennel?

Megvolt mindenki.

En most allok neki a filmnek, valamikor este hozom is rola az iromanyt. Aki viszont megnezte szerintem irjon valamit, ne alljon a topic uresen egy hetig, mikozben vannak, akik lattak az adott filmet.