John Carpenter's Cigarette Burns
Hm. Nem is tudom.. A végére azért csak belelendült. Mivel a vége jól sikerült, képes vagyok az egészre úgy tekinteni, de aztán eszembe jutott, hogy nem csak abból áll, így nem árt átlagolni kicsit.
Furán indult. Ugye ez egy évad x. (talán 8-9.) része volt, és igazából semmit nem tudtam a sorozattal kapcsolatban. Eléggé zavart. Nem tudtam, hogy most akkor ezek különálló részek (a végére már biztos voltam bent, hogy igen), van-e bármiféle előzmény, bármi összefüggés a részek között, bármi, amit a sorozatról tudni kellene, de innen nem derül ki. Kényelmetlen érzés volt ez végig annak ellenére, hogy az ésszerűség azt diktálja, hogy nem ajánlottad volna, ha bármi más fontos tudni való az előző részekben lennének bent. Az a kényelmetlen érzés pedig logikátlanságával dacolva azért maradt fent bennem, mert nagyjából, amit megtudtunk a főhősről az semmi. Néhány bevillanó flashback, néhány a múltra utaló beszélgetés, aztán ennyi. Nem sok. Egyáltalán nem ismertette meg a főhőst, nem derült ki semmi. A végére, ami kell azért körvonalazódott nagyjából (aztán kitudja igaz-e az elképzelésem, mert az igazából tényleg nem derül ki), de most az elejéről beszélünk, akkor zavart. Én szeretem, ha tudom kedvelni a főszereplőt, együtt tudok vele érezni, beleélni magam a helyzetébe, szorítani érte etc. de gondolom sokan vagyunk ezzel még így. Ez itt nem volt meg, kicsit rontott az élményen. Ami az elejétől fogva megvolt, és iszonyat jó volt, az a hangulata, (a színvilág, a jelenetek, a képek), és a zene is tetszett.
Az pedig egyenesen lenyűgözött, amit a filmmel műveltek.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Felépítettek köré egy misztikumot, egy igen megrázó misztikumot. Kb semmit nem tudunk meg róla a vetítésen történteken kívül, és ezzel rohadt jól játszottak. Húzták, halasztották, egyre csak körülötte forgott minden, és semmit nem tudtunk róla, és ez geci jó volt. Úgy felcsigázta az embert. Én örültem volna, ha a végén sem látunk belőle semmiféle jelenetet. Azzal kicsit elrontották. Mindvégig egyre nagyobb, és nagyobb elvárásunk lett, minél többet folyt róla a szó, egyre jobban kíváncsiak voltunk már, egyre jobban érdekelt, és mindvégig nőtt az érzés, hogy ez aztán valami iszonyat nagy szörnyűség, vagy akármi, de valami hatalmas, felfoghatatlan dolog. Aztán egy óra várakozás után kötelező jelleggel csalódást érez az ember -imádkoztam is, hogy nehogy bármit is mutassanak belőle, bővel elég ha bemutatják a film hazását. King írt egy könyvet a 50-es évektől kezdődően a 80-as évekkel bezárólag a horrorról. Danse Macabre. Ott írt erről is. Hogy lehet bármilyen szörnyűséges dolog az, amit egy filmben, könyvben ábrázolnak, bármilyen rettenetes is. Amíg nem látod, nem tudod mi az, sokkal jobban be vagy szarva, sokkal nagyobb a para, mint mikor kiderül, hogy mi az. Hisz, ha egy ajtót át akar törni a szörny, és rettegsz tőle, és át is töri, és szembe találod magad egy három méter magas szörnyűséggel, lehet hogy összecsinálod magad, de meg is könnyebbülsz, hogy nem 3000 méter, és a bizonytalanság is eltűnik, ami addig körbevesz, és ragyogó táptalaja a rettegésnek. Itt is tök ugyanez játszódik le. El nem tudtam képzelni a filmet, hogy mi lehet az, és habár csak jeleneteket láttam, és elég megrázóak voltak, mégis azt éreztem, hogy "ja, csak ennyi?" Kicsit kár volt az a húzás, meg az is , hogy elment a misztikum irányába. Sokkal jobb lett volna, ha egy pszichológiai hatásról van szó. Részben erősen az is volt, de a fő mozgatórugója sajnos természetfelettivé vált a film során. Ezek ellenére tényleg lenyűgözött, amit a film köré építettek.
Az elejében az is zavart, hogy kicsit lassú volt, egyáltalán nem volt horrorisztikus, egy flasbacket leszámítva, viszont feszültnek feszült volt, és megvolt a különleges hangulata is. Ez a végére megváltozott, és lett bent elég horror, és elég megrázóak teszem hozzá. Ez volt még, ami nagyon tetszett.
Nem titok, horror a kedvenc műfajom. Imádom. Sajnos kevés igazán jó, igazán meggyőző, alkotás születik. Aztán még kevesebb, szinte alig van, amin az ember összeszarja magát. Kevés a léleknyomasztóan feszült, és a megrázó film is. Persze közel sem láttam az összeset, biztos kihagytam sok mindent, ami a fenti kategóriákba tartozna. Én egyébként szeretem a gagyi horrorokat is. Eddig csak röhögni rajtuk.
De valaki megmutatta mire jó igazán a gagyi horror
Barátnővel kell nézni, aztán mikor rájöttök, hogy ez szar... a filmet meg hagyni kell lepörögni, aztán elkönyvelni, hogy láttátok ti azt, és milyen igazán jó is volt, és sosem felejtitek el.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Nahát a végén a megrázóból kaptam.. Amikor lefejezte a csajt, vagy mikor a saját szemét kezdte el szurkodni, de a legnagyobb a "levetítem neked a belem" téma volt. ejj. Jól megcsinálták horror ügyileg is a végét. Apropó lefejezés. Az elég szar volt, hogy ott villanás, majd azt látjuk, hogy kinyírt mindenkit. Azt megoldhatták volna normálisabban. És ráadásul kétszer is éltek ezzel. Nem tetszett.
A végére belejött, a végére elég jó lett, az eleje kevésbé sikerült jóra.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!A főszereplő halála különösen jót tett a filmnek. Bár lassan sablonnak tekinthető, de azért kellett szerintem oda.
Az angyalnak volt valami szerepe egyébként (metafora, szimbólum, akármi), vagy csak ott volt, hogy a végén elvigye a filmetek? Ugyanezen gondolkodtam a cigaretta nyomokkal kapcsolatban is. Mert több helyen is megjelentek, nem csak a flesseléseknél.
Tekintve az elejét is:
7,5/10
De ez könnyen változhat felfelé, mert a végére tényleg erősen belendült.