Visszatérve az álmodós halál utáni vallásos dologhoz.
Meglepő, hogy magyarországon ennyi sok ateista van, és egyre több. Én ezt a magyar nép általános pesszimitásával kötöm össze, még aki optimistának is vallja magát szerintem azokban is benne van egy általános pesszimitás ami elhiteti velük, hogy nincs semmi a halál után. Persze ezeken kívűl vannak a személyes okokból ateistává váló emberek de ez más.
Ez annyira összetett dolog hogy azt nem hiszitek el. Ha jól megfigyelitek, az összes vallás, vele együtt a kihalt vallások is (ősmagyar vallás, politeista vallások mint a vikingeké, vagy római görög stb) kisértetiesen hasonlítanak egymásra.
De főleg a politeista vallások mennyire hasonlítanak egymásra, mikor a népek az ókorban nem nagyon találkozhattak.
Vegyük csak a Skandináv és Görög mitológiát.
A skandináv teremtés történet ezt írja:
Kezdetben volt a káosz, amelyből szétvált két ország, az északi jégország, a Niflheim, és a déli tűzország, a Muspellheim. Jég és tűz érintkezéséből keletkezett az első déróriás, Ymir, aki hímnős volt, és képes utódok létrehozására. Így keletkeztek az óriások.
Görög
Kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett, belőle vált ki Erbosz, az alvilági Sötétség, és Nüx, a fekete Éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget.
Jól látható a hasonlóság, szerintem nem kell magyarázni.
De ha a kereszténységet vesszük (ami ősibb, mint hinnék, hiszen már az ókori mezopotámiában levolt a teremtéstörténet írva) is találhatunk ezekkel hasonlóságot. Ott is semmi volt kezdetben (káosz) majd megteremtődött a föld és az ég (Erbosz és Nüx) majd a föld (Gaia) majd az ég (Uránosz)
És ez még csak a mitológiák alapja, a teremtés történet. De az "istensg rendszer" is hasonló az egészben. Van egy fő isten aki a kereszténységben Isten, görögöknél Zeusz, skandinvoknál Odin, és a többi és a többi.
Ugyanez van a túlvilággal is, azaz mindenhol van túlvilág. Persze a külsőségek változnak de a lényeg az marad. Még a buddhizmusban is van egy hely, a Nirvana, ahová a sok reinkarnálódás után juthat az ember. Illetve minden "túlvilágban" az ember megnyugvást talál és megszabadul a földi élet gyötrelmeitől.
Viszont nem szabad figyelmen kívűl hagyni a sok "előzőélet jelenségeket", amikor gyerekek mondták meg pontosan kivolt az apjuk, hogyan haltak meg stb.
Lényegében én a reinkarnálódásban hiszek, de túlvilág is van. Egyik nagy vallásban sem hiszek (bár ha jobban beleásnám magam lehet a buddhizmus llna hozzám legközelebb) csak abban, hogy van egy felsőbbrendű lény aki minket megteremtett és akár irányit, akit mi nem érthetünk meg (olvass fel a kutyádnak egy Ady verset, ugy-e, hogy ő sem érti meg?).
Na most nem téritgetni akartam, csak szeretem ezt a témát és ha már felhozódott, gondoltam leírom a véleményem. Ha valaki szeretne még erről beszélni az írjon rám
