ÚÚÚÚ geci... most ugrott be, hogy értékelni nem értékeltem. A napokban megnéztem a maradék filmjeimet. Nem vagyok mostanság egyáltalán aktív a fórumon, de az itteni eseményeket fél szemmel figyeltem azért.
Szűkszavú leszek most, sajnálom.
Scott Pilgrim a világ ellen
Fura volt. Bár meg lehetett szokni, és azután már ennek a videójátékos feelingnek inkább a látványosabb részét láttam, nem pedig azt, hogy gagyi. Nem volt rossz ötlet amúgy ezek az effektek, nem láttam még ilyet. Bár annyira nem a világom, ezzel nem lehet lenyűgözni engem, itt sem történt meg, bár nem volt azért rossz.
A történet is elég gagyi, sablonos, szörnyen kiszámítható, néhol még szánalmasan gyenge is volt, hogy csak fogtam a fejem. Nem volt azért brutál gyenge, kicsit élvezni is lehetett ezt a lazább sztorit, néhol egész szórakoztató volt. Sajnos ez utóbbi pozitívumok voltak kisebbségben.
A poénok jók voltak többnyire. Tetszettek. Voltak viccesen gagyi effektek is, amik bár számomra a fenti negatívumok közt vannak, mégis viccesek voltak. Olyan effekt, ami gagyi, és nem az én világom, mégis elmosolyogtam magam. (Sapkás dolog ennek az iskolapéldája.) Szövegek is elég jók voltak többnyire. Ebben a filmben van az első buzi, akit bírtam. Geci nagy arc volt.

Neki volt talán az egyik legnagyobb dumája.
Tetszett a csaj haja is
Nem volt szar, de nem volt jó sem:
6.5/10
Dombokon túl
Lehet velem van a baj, viszont nekem ez nem jött át. Lassú volt, dögunalmas, és hosszú. Láttam elég magas pontszámok röpködtek rá, lehet csak rosszkor néztem, rossz hangulatomban. Nem tudom. Nem kötött le, nem érdekelt, nem jött át a feeling, nem bírtam beleélni magam. Pedig általában a hasonló filmek oda szoktak kötni a gép elé, de valahogy ez nem. Nem volt most olyan hangulatom. Lehet adok neki még egy esélyt majd máskor. De most:
4/10
A jégember
a triumvirátus számomra legerősebb tagját hagytam a végére. Gecire bejött. Nem is tudtam, hogy igaz történet, csak a vége miatt, amikor mondják, hogy mi történt vele, amiatt kerestem rá, lehet fél pontot ez dob amúgy rajta. Mindig nagyobbat üt, ha igaz alapú a sztori.
Eléggé lenyűgözött az, ahogy bonyolította a Lengyel maga körül a dolgokat. Próbálta kiásni magát, de csak egyre mélyebbre, és mélyebbre jutott. Nagyon tetszett az, hogy sok minden nem volt egyértelmű, és eléggé át kellett gondolni, hogy most mi van. Nem rágták a szánkba, csak utaltak dolgokra legtöbbször, épp annyira, amennyire kell. Ez tetszett. Főleg az, hogy az ember azért kis agyalással rá is jöhetett.
A hangulat is jó volt, a feszültség is kellő mennyiségű volt. Nyomasztó is volt. És megfelelően beteg is volt. Hihetetlen egy érdekes ember volt a főhős.
Persze voltak bosszantóan sötét részek bent, irritáló karakterek, felesleges történések. Nem volt minden fenékig tejfel, de azért elég király volt.
8.5/10