Halál csendje
Meg kell mondjam engem nagyon eltaláltál. Lenyűgözött. Arra kellett rájönnöm, hogy imádom az ilyen filmeket, vagyis pontosabban, ezt eddig is tudtam, de valahogy sosem néztem ilyeneket. Imádom ennek a kornak a filmjeit (ez konkrétan '68-as, de igaz ez még egészen a 80as évek filmjeire is még). Azt hiszem (ezt egyszer talán már említettem is egy másik filmnél), hogy ez leginkább annak köszönhető, hogy Bud Spencer&Terence Hill-en nőttem fel (ha már Bud, nem egy mellékszereplőre találtam itt, akik Bud filmekben voltak, bár legtöbbjük csak sejtés, egybenn biztos vagyok, Akit Buldózernek hívtak-ból a tolvaj srác, aki nagyon gyorsan fut, itt ült a kártyaasztalnál a film közepén. Na meg Bud Spencer egyik (Kránitz) magyar hangja volt a parasztok vezetőjének a magyar hangja is, ha jól figyeltem meg), és nagyjából ez a kor, ez a stílus, ez a hangulat, ez a fajta rendezési-/filmtechnika, ezeka stílusú zenék, valahogy mind bejönnek, nagyon. És mégis oly keveset nézek ilyet. Úgyhogy nagyon hálás vagyok ezért az ajánlásért, talán inspirált is, hogy nekiálljak (aki szeretne segíteni, vagy jártasabb a témába, pü-ben küldhetne néhány ötletet, alapfilmet, igazi klasszikusokat is (nem csak azt), nagyon megköszönném, mert nem igazán tudom, hol is állhatnék neki most így hirtelen.). Csodás hangulata volt a filmnek, és a zene, jézusom a zene.. basszus azóta is azt hallgatom....
A ZENE, valami csodálatos volt. Pont elolvastam az utolsó pár hozzászólást (az értékeléseket majd később), és nem tudom, nálam pont megvolt az, hogy csak ültem, az emberek meg mászkáltak a hóban, meg mit tudom én mit csináltak, a zene szólt, én meg azon kattogtam, hogy ez milyen kurva jó. Ki is basztam fészbukra a zenét, hogy na ezt a filmet meg kellene néznetek. Persze sok emberre nem fogok hatni, így nem nézik meg az ostobák. Meg igazából sosem voltam úgy a western műfajjal, hogy kedvelném(eddig kivételt képzett a Hét mesterlövész, meg néhány Bud film), és igazából rá kellett jönnöm, hogy de, eddig is szerettem, csak elég keveset néztem, valahogy bejön annak a kornak, a vadnyugatnak így a hangulata, meg minden, ami ott történt (mármint nem konkrétan, mert ugye vannak csúnya dolgok ott is), úgy értve, hogy kicsit visszamennék, kipróbálni milyen ott, persze így belecsöppenve lehet nem élnék túl egy napot sem, persze mindez csak képzelgés.
Na a filmről is. Itt már nincs mit olyan sokat filozofálni. Szerencsére megtehettem ezt az ajánlásról, meg a műfajról, meg ezekről, úgyhogy megint tudok sokat írni, hál' Isten

Az első 20 perc, akkor, amikor néztem nem ízlett. Azt sem tudtam ki kicsoda, meg hogy épp mit csinál, persze aztán utólag már fasza, mert szeretem az ilyeneket, amikor agyalni lehet, meg kibogarászni, hogy mi miért és hogy, mikor, merre, hogyan történik. Na szóval az első 20 percet kb 40 perc alatt néztem meg, mert mikor elegem lett, visszapörgettem, és mindenkit, és mindent megfejtettem, visszapörgetés, hogy most akkor ő -előrepörgetés- nem ő, -megint kicsit előre- hanem ő, -megint az elejére- és ő, pedig ő

Eltartott egy darabig. a Két főhőst kevertem nagyon durván (pedig aztán...). Apropó főhősök. Nagyon durván eltalálták őket, a jellemek, a karakterek, a színészek meg főleg illettek. Közülük is a rosszfiú volt durván eltalálva, ami a színészt illeti. A seriffet játszó színész is tetszett ebben a szerepben, valahogy alapjaiban szimpatikus arca volt, és kiállása. Zenéről írtam, hangulati részről írtam, filmtechnikáról is, hogy bár régi, de imádom. A sztori is el volt találva nagyon. Bár az a szerelmi szál nekem nem hiányzott, kicsit undorító is volt
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!("most halt meg pár napja a férjem, akit hú de szerettem, de egyből beleszeretek a hős emberbe...."). Bár a szexjelenetnél beflesseltem, hogy a zene az a
Nessun dorma, majd rájöttem, hogy inkább az
Ave Maria, aztán rájöttem, hogy egyik sem.
(Ha megengedtek egy kis offot, annak ellenére, hogy csak beflesseltem, és köze nem volt hozzá, jó volt feleleveníteni a régi, nosztalgiázni (amit a film nosztalgikus hangulata felerősített) a régi énekkaros időszakom, ez utóbbi, bár az ave mariák közt ismeretlenebb, de az egyik kedvenc művem, amit énekeltünk. De jézus ezeknek az embereknek milyen hangjuk van, mit kibírnak énekelni.)
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!A vége pedig számomra csodálatos volt. Sokkolt. Főleg az a kiírás utána, az volt a legdurvább talán. Megmondom őszintén, végig happy endre számítottam, hogy majd jól megjárja a Loco, aztán kész. Hát eléggé nem, sőt, nagyon örülök, hogy ez lett a vége. A másik ilyen durva, sokkoló jelenet Silence gyerekkora volt.
Rám nagyon nagy hatással volt az egész. De mégse merek 10et adni, legszívesebben azt adnék pedig, és mégis annyit adok. 9,5 a filmre, a maradék fél pedig azért, amiről az elején beszéltem, hogy rájöttem, hogy ez a műfajt nekem jobban kéne ismernem, mert imádom,. Meg hát a zene.
10/10
Amúgy. Nem vagyok jártas a dolgokban, javítsatok ki, de nekem úgy tűnik a 60-80as években az olaszok egész nagy "filmhatalom" voltak. Nagyon durván sok, talán a legtöbb filmet ők csinálták, és főleg westernt. Nekem így tűnik, persze lehet elsiklok néhány dolog felett. Nekem ez olyan fura. Meg az, hogy állandóan németekkel dolgoztak össze. Ezt sem értem. Ezt valaki tudná pontosítani, vagy valami magyarázatot erre, ha tényleg így van. Kíváncsi volnék.
Egyébként azt nem szeretem a régi filmekben, hogy ha utánanézek a szereplőknek, legtöbb esetben azt kell látnom, hogy mind elhunytak már (Seriff pl 3 évvel a film után, szörnyű fiatalon.), vagy pl. Jean-Louis Trintignant él még, de nagyon idős már szegény.
Visszaolvastam az eddigi értékeléseket is.
Santi által linkelt alternatív befejezés az szörnyű rossz, eléggé elrontaná a filmélményt.
Faust írta:Furcsa volt ez a mozi egy olyan rendezőtől, akinek több BS&TH klasszikust köszönhetünk.
És tényleg, ezt nem is figyeltem. Én hármat számoltam. Na akkor nem hiába az, amiről az elején beszéltem.
nmate írta:Btw. Február 15. Papp László Sportaréna, nagyon el kéne menni, csak hát 13 kiló
15. Morricone, 17. Deep Purple

Nem lenne rossz
