Hát azt hiszem letoltam életem meccsét fifában, ami a karriermódot illeti.
Feltoltam a szintet világklasszisra, és bevallom nagyon nehéz, bajnokságban 12 ponttal vagyok lemaradva az matracosoktól, és 8-ra a barcától. Voltak csúnya vereségeim, pl. 2-5 otthon a Bernabeuban a Getafe ellen, 1-4 a Zaragoza ellen. Első szezononban profi szinten tripláztam, a EU szuperkupát elbuktam már világklasszison a Spurs ellen 1-3-ra, a spanyolt nagy nehezen behúztam a barca ellen 1-1 után 2-2 idegenben, illetve már mikor jött az ultimátum, hogy ha nincsenek eredmények kirúgnak, utána megba**tam őket a camp nouba 2-1-re, ellenük megy a legjobban.
Kupában nyolcaddöntőben szépen megkaptam a Valenciát, első meccsen 2-1-re kaptam ki idegenben. Visszavágón első perceket megnyomtam, de sajnos kihagytam vagy 3 nagy helyzetet, a valencia meg is büntetett 2 gyors góllal, minden remény veszni látszott. A 30-ik percben már ultraoffenzívre nyomtam fel a taktikát, nem történt semmi, a második félidőben, meg 3-4-3-as alakzattal fokoztam tovább a kamikaze akciómat. Négy gól kellett, úgy, hogy egyet sem kaphatok, a 70-ik percig minden változatlan(2x5 perces meccseket tolok), aztán el kezdtek jönni a gólok.
Végeredmény 
Gép ellen még csak remélni sem tudtam, hogy ilyent tudok fordítani, mert a világklasszis szinten már nagyon jól tartja a labdát a gép, már eleve letámadni nagyon nehéz, hogy eredményes legyen.
Tavaly még emlékszem a szobatársam ellen volt egy nagyobb fordításom, Arsenallal volt én meg Atleticoval, 5-2-re ment én meg 76-ik percben lőttem a harmadikat, majd 80-ikban a negyediket, onnantól a csávó összeszarta magát és még kettőt berámoltam, emlékszem olyan ordítás volt a koleszban, hogy 2 szomszéd is átjött a szobánkba.
