Sziasztok emberek!
Kezdeném azzal, hogy történjék bármi.. írjak bármit.. soha.. soha! senkit, semmilyen körülmények között, semmiért, semmilyen ajánlásért, semmilyen értékelésemmel nem akarok megbántani.
Te, GT37, írd már ezt ki a blogra hírnek, hogy mindenki tudja
Az esetleges negatív vélemény/értékelés, ha egyáltalán ilyen lesz, lehet hogy előfordul véletlenül.. soha nem az ajánló ellen szól, soha nem annak sértegetésére, az ő lehúzására, megszégyenítésére születik. Egyszerűen nagyon más a zenei ízlésünk, és az adott album nem jön be. Eléggé finnyás vagyok, nehezen lehet a kedvemre tenni ilyen téren. Lehet egy-két ember agyát felb.szom majd, higgyétek el, nem szándékosan teszem. Igyekszem nem nagyon szigorú lenni, nem nagyon lehúzni, nem nagyon elhordani mindennek a (nagyon) nem kedvelt műfajokat. Nem lesz egyszerű. Na lássuk:
Gossip - A Joyful Noise
Nohát. Ezzel kezdtem e körös pályafutásom. Hogy mondjam finoman. Legyen elég annyi, hogy nem az én világom. Hallgattam az albumot, és.. jaj mondom csak ilyet ne. Egyszerűen nem bírom a mai kor zenéit, a ma közkedvelt műfajokat, és az általánosan menő, jó, felkapott zenék 99%-át. Hogy miért vagyok itt? Höhö. Jó kérdés... Kérdezzétek GT37-et

Ha komolyan válaszolni akarnék először az előző kör rám nagy hatást gyakorolt lemezeit hoznám fel, egyikük a Mumford&Sons, hálás köszönet neked, messideco, azóta is nagy kedvencem. Vannak még az átlagból bőven kiemelkedő albumok, de nem maradandó élményt nyújtó albumok, melyek nagyon jól elszórakoztattak (Escape The Fate, Fall Out Boy), vagy esetleg ismertem már őket (Green Day), szerettem már őket (Metallica). És van még egy harmadik csoport, a kellemes meglepetések (Anti fitness club), ahova immáron ezt a lemezt is felírnám. Tetszett. Elkezdődött az album, és a fent leírt érzések kavarodtak bennem. Aztán haladt előre a dolog, pörgött a bakelit, a lejátszótű szántotta a barázdákat, és azt vettem észre, hogy egész jól elszórakoztat. Nem fog a kedvencemmé válni, de egynek elment. A zenei aláfestés, meg az egész amin alapszik egyébként borzalmas volt. De mégis volt bent, pontosabban volt az énekben valami, ami megfogott, ami tetszett. Jó volt. Tetszett a hangzása, meg a dallamvonal. Emiatt kellemesen csalódtam. Viszont nem lett számomra kiemelkedően jó, fontos alkotás. Olyan középszerű, átlagnál egy hangyaf..sznyival jobb.
6/10
Irie Maffia - Nagyon jó lesz
Namost. Mindkét lemezed meglepetést okozott számomra. Csalódtam mindkettőben, de nagyon, mégpedig pozitívan.. Mondanám.., ha nem lett volna ez valami fertelmesen szörnyű. Ja, szóval az első lemezed kellemes csalódást okozott, ez az album viszont... Én tökre szerettem az Irie Maffiát, és ez elég nagy szó! Tekintve ez sem az én világom. Nem olyan stílus, ami bejönne. És mégis. Valamiért szerettem. Még koncerten is voltam, nem egyszer!! Persze, nem voltak nagy kedvenceim, nem hallgattam őket agyba főbe, de néha rám jött, hogy egy-két számot letoljak. Ezt az albumukat eddig nem hallottam. Nem tudom mi történt velük. Régen jobban reggae-s volt. A reggae-t kedvelem amúgy. Azok miatt a részek miatt szerettem őket is. A zenéjük többi része mondjuk nem annyira jött be. De még jó volt azért. Itt meg.. Nem tudom.. A rap, meg az elektromos zene mellett sok mindent nem is véltem felfedezni. Persze előfordulhat, hogy átsiklottam valami felett, mert az első pár számban történő csalódásom után, így reflexből redukáltam az egészet egy háttérzajnak.
Sajnálom, de ez most csak
3/10
Öjj, sajnálom, hogy nem tartottad az előző köri formád, azok jobban bejöttek.