Süti írta:
Az mondjuk erős, hogy mérnök emberként, Eurostatra (KSH-t hagyjuk) hivatkozva, gondolom OECD, WTO kiadványokat legalább felületesen forgatva leírsz ilyeneket. Mikor health, tax, household income, cost of living és minden a te életedet valóban befolyásoló statisztikában rendszeresen az utolsó 3-4 között kullogunk.
GDP adatokat dobálva, semmit nem reál áron nézve valóban pofás statisztikákat lehet csiholni, attól még a te kis fizetéseted itt terhelik meg legjobban járulékokkal, a te általad megvásárolt termékekre itt vetik ki a legnagyobb áfát, a te útdíjad nyugat európai színvonalon van, bár amit érte kapsz az nem, és te utánad fizet lényegesen többet a munkáltatód arányaiba, mint bárhol máshol. Aztán lehet mondani, hogy bár a széles spektrumú kafit eltöröltük, a munkaadó majd odaadja emelésben, igaz, megsarcoljuk azt is.
Az a helyzet, hogy te az egyszeri háztartások szemszögéből nézed a dolgot, és igazad is van abban, amiket leítál.
Viszont azt is nézni kell, hogy eggyel magasabb, állami szinten, mi okozza ezeket a dolgokat. 2010-ben 1-2 hónapon múlt, hogy úgy járunk-e mint a görögök. Nem tudom emlékszel-e, hogy ment akkor a játék, hogy igénybe vegyük-e az IMF segítségét a már meglévő hitelen felül is vagy ne. El is jöttek hozzánk a képviselői, és a tárgyalások részünkről időhúzó jellegűek voltak, aztán megsértődve mentek el, nálunk meg mindenki kongatta a vészharangot, hogy nem született megállapodás, jöhet a csőd. A térségben egyedül mi voltunk ennek a veszélynek kitéve, egyszerre voltak eladósodva a háztartások a deviza hitelek miatt, és az állam is. A térségben sehol máshol nem voltak akkor bajok mint nálunk, csak kicsivel arrébb a görögök voltak nagyobb bajban. Nálunk 80% volt az államadósság aránya, a románoknál 30%. Állami szinten alig volt mozgásterünk, a románok meg szabadon szórhatták a pénzt akkor és azóta is. Mostanra nálunk ez az arányszám lement 74%-ra, románoknál feljött 35-re. Úgy, hogy közben itt a devizásokat is menteni kellett, ott meg semmi. Ez nem vígasz arra, hogy milyen komoly terhek érik a magyar háztartásokat, viszont megindokolja, hogy miért van úgy, ahogy.
Ezért is írtam, hogy célszerű megvizsgálni az adatokat évről évre, folyamatában. Mert nem látszik a teljes kép, ha csak azt nézem hogy most mi a pillanatnyi helyzet.
Én is látom, most szar. De szarabb volt, és az út amin éppen rajta vagyunk, jónak tűnik.
Jelenleg felfele jövünk, és a románok azzal, hogy a vásárlóerejükkel utolérnek minket, tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a a takarójuk ér, az állam ezt nem fogja tudni örökké támogatni. Ezt még csinálhatják egy darabig, csak hosszú távon nem lesz fenntartható. És ezt ott is látják, hogy probléma lehet, keresik is a megoldást, most épp az a terv, hogy erdélyi bányákat akarnak újranyitni ahogy olvastam.
Ezzel szemben ami most nálunk megy állami szinten, az stabil lábakon áll, és várhatóan ez le fog csapódni a háztartások szintjén is, a jövőben. Én ezt várom, javuló életszínvonalat, kevesebb terheket, úgy, hogy közben fenntartható maradjon az állam számára. Megjegyzem, hogy ez most is folyamatban van, bár egyelőre elég alacsony intenzitáson.
Csak ugye ahhoz először az állam portáját kell rendbe rakni, hogy a háztartások helyzete javuljon. A sorrend nem felcserélhető. Nálunk pedig volt és még mindig van mit rendbe rakni, mert a múlt hibái nem maradnak büntetlenül, márpedig hibák voltak bőven. Ha tudni akarjuk hogy mikor, és mik, akkor meg kell nézni szépen a folyamatot, évről évre, és kibújik a szög a zsákból.
