HozzászólásSzerző: Remy » 2013. október 14., hétfő 16:38
A köd
John Carpenternek eléggé hullámzó volt a karrierje, mert hiába alkotott egy fantasztikus filmet, az utána lévő rendezésénél mindig összeszorított fogakkal várták az emberek, hogy vajon sikerül-e a helyes úton maradnia. Szerencsére a 70-es, 80-as években a rosszabb filmjeit egy maradandó alkotás követte, mely alól a Köd című filmje sem kivétel.
Egy tengerparti kisvárosra sűrű köd telepszik, melyben misztikus alakok tűnnek fel. A félelmetes szellemek egy 100 évvel ezelőtti árulás következményei, melyet a városlakók követtek el. Az átkot csak akkor lehet megszűntetni, ha megismerik a matrózok történetét, és visszaszolgáltatják a kincset, mely őket illeti…
A köd egyáltalán nem a legjobb filmje Carpenternek, de az ütős alapstory, és a megteremtett atmoszféra hatására mégis emlékezetes darab lett a rendező karrierjében. Carpenter mindig is jól bánt a zenével, és ez itt sem volt másképp. No, nem kell itt bonyolult dallamokra gondolni, hanem egyszerű, de annál hatásosabb hanghatásokra, amik félelmetesek és fülbemászóak voltak. Ehhez természetesen társult a remek fényképezés is, mely szintén pluszt adott az összképhez.
A direktor úr a film első 40 percével, kis túlzással már-már Halloween-i és Dolog magasságokban járt, ám a folytatás megbélyegezte a filmet, és az addig ügyesen felépített filmjét romba döntötte. Kicsit olyan, mintha megunta volna a rendezést és már csak túl akart volna lenni rajta. A köd sokkal jobb is lehetett volna, ha képes fenn tartani azt a feszültséget, amit az elején éreztünk, ugyanis a horror elemekkel ügyesen bánt, és a legjobb jeleneteknél még a mai napig is libabőrös lehet néző. Mondhatjuk úgyis, hogy jelen volt a Carpenter hatás, ami annyit jelent, hogy 1 perc után simán meg tudjuk mondani, hogy ezt a filmet ő rendezte.
A film a színészekkel sem állt rosszul, hiszen két generáció sikolykirálynőit is felvonultatta, gondolok itt Janet Leigh-re, és Jamie Lee Curtis-re. Előbbi ugyebár a Psycho, míg utóbbi a Halloween filmek sztárja volt.
A köd a hibái ellenére is egy ügyes kísértethistória, melyet bátran lehet ajánlani a horror rajongóknak, de végeredményt tekintve senki ne várjon Dolog és Halloween magasságokat. Ott lehetett volna, ha… 6,5/10
jOBS
Steve Jobs (1955-2011) az Apple cég alapítója, és a számítástechnika egyik úttörője, valamint az, aki az alma szónak új értelmet adott. Egy igazi zseniről beszélhetünk, aki mindent felhagyott azért, hogy létrehozzon valami újat, valami nagyszerűt. Ehhez természetesen sok akadályt kellett leküzdenie, és nagy áldozatokat kellett hoznia, de célba ért. Igaz, nem a legszebb úton, de talán így volt ez megírva.
Joshua Michael Stern a jOBS című film segítségével a számítógépzseni korai éveit, illetve az Apple cég alapítását szerette volna bemutatni. A kérdés már csak az, hogy hogyan? A válasz egyszerű. Rosszul.
A jOBS a lehető legtöbb olyan hibát tartalmazza, ami benne lehet egy életrajzi filmben. Adott a játékidő hosszúsága, mely jelen esetben bő két óra. Ez rendben is van, csak a rendező nem volt képes felmérni a lehetőségeit. Ott rontotta el, hogy túl sokat akar bemutatni, és ahhoz bizony a két óra édes kevés volt. Nem érzett rá arra, hogy mik a fontosak és mik a kevésbé értékes dolgok a történetben, épp ezért a végeredmény egy összeszedetlen katyvasz lett.
Nem fektetett elég hangsúlyt a főszereplőre, és arra, hogy mégis milyen volt ő. Csupán felületes képet mutatott róla Stern, és ez azért volt nagyon rossz, mert volt benne fantázia, voltak bizonyos részek, ahol elindulhatott volna valami, de végül nem lett belőle semmi. Jött egy vágás, egy új jelenet, és a kibontatlan szálat elvágták, és hagyták, hogy elvesszen. Nagy hiba volt ez, mert a főszerepet játszó Ashton Kutcher meglepően jól játszott, pedig ő aztán nem arról híres, hogy ügyes alakításokkal vonja magára a figyelmet.
A film sajnos nem követi azt az eszmét, amit az Apple és Steve Jobs vallott, ami nem más, mint az újítás. Stern megelégedett egy közepes életrajzi filmmel, amiben a bejáratott sablonokra támaszkodik. Nem akart ő nagyot alkotni, egyszerűen csak elkészítette a filmet és felmarkolta a pénzt.
Ugyanakkor voltak pozitívumok is, amikről illik pár szót ejteni. A korhű ábrázolás, a zenei aláfestés hangulatossá tették a filmet. Ezek alapján – főleg a zene – nem lehet utálni a filmet, de végig ott lesz a fejünkben, hogy mindez kevés a sikerhez, és ha Jobs is így gondolkodott volna, akkor most nem beszélnénk az életrajzi filmjéről. Mindenesetre, akit csak egy kicsit is érdekel az Apple (úgyis divatcikk lett az évek során) az üljön le és nézze meg. Ami biztos, hogy egy zseniről beszélünk, és egy olyan emberről, akit nem biztos, hogy a baráti társaságunkba szeretnénk tudni. 6/10
2014 - 10.
2016 - 11.
2017 - 12.
2018 - 13.
2022 - 14.
Ballon d'Or
Cristiano Ronaldo 2008, 2013, 2014, 2016, 2017!
Luka Modric 2018!
Karim Benzema 2022!
Schumacher, Verstappen, Alonso, Mick
New England Patriots
Csak mindig közbejön valami. Most épp Wesley Snipes maratont tartok, mert kellenek a filmjei a toplistához.
Ez is újranézős, a Stephen King adaptációk közül (IMDb-n nyolcason áll, de szerintem még plusz fél).
