Szerelmes Dal:
Az érdekesség az, hogy nagyjából 2 évvel ezelőtt Icarus névre hallgató pankrátor barátom megkeresett, hogy kellene nekik egy főcímzene, össze is dobtam egy gitárt, a dobot meg Maczák Márk barátommal csináltuk, ha jól tudom, most a Viasat 6-on ezzel az intróval indult a HCW gála.

Aztán amikor csináltuk a lemezt, Attilával kicsit továbbgondoltuk a dolgot, személy szerint a kedvencem a lemezről.
Lőjetek fel:
Jozzyval nagyjából egy éve írtunk egy lassú dalt, de mivel annyi lassú dal volt már a lemezen, hogy néha mi is beleszunyáltunk, ezért megdupláztuk a tempót, ami talán az egyik legjobb döntés volt, amit hozhattunk.
Véget ér:
Attila hozta a dal zenéjét. Nehezen szültük meg, de úgy tűnik nagyon működik a dolog élőben. Az elején a western style-t pedig ezúton köszönjük Ágota Csabinak.
Győzelem nélkül:
Major Benedek sikerei ihlették a dalt, mindenképpen egy baromi húzós cuccban gondolkodtunk, amit Jozzy gitárnyaktörő húrhúzogatásai kellőképpen alá is tudnak támasztani, ha az ember egy kis adrenalinra vágyik.
27 év:
Nem hiába szeretnek ilyenkor elhalálozni a „művészlelkek”, ezen a ponton valahol meg kell szűnnie a felelőtlen gyereklétnek. Személy szerint életem eddigi legnehezebb éve volt a 27, amikor ezt a dalt írtam. Érdekes dolog, hogy Attila is és Kállai Ernő (hegedű) is ennyi volt, amikor a dal megszületett. Minden szava igaz, talán életem egyik legőszintébb pillanata volt, amikor egyszer csak kigurult belőlem a szöveg, egyfajta korszak-lezárás.
Némán állni:
Baricz Gergővel és Kálloy Molnár Péterrel dolgozgattuk fel egymás dalait egy Sony projectben, és olyan jól sikerült Gergő dalát elkapnunk, hogy muszáj volt rárakni a lemezre.Vakon tartva:
Nem nagyon rémlik a dolog, annyit tudok, hogy úgy éreztük a lemez befejezésének pillanatában, hogy belefér a maradék 9 órába még egy dal. Elmentem aludni és közben Attila és Jozzy megírták a zenét, rádobtam egy szöveget és a mai napig nem tudom mit akartam ezzel mondani.
Öngyötrő:
Kísérleteztünk, kellemesen lementünk egy oktávocskával E-re és mindenképp egy más lüktetésű dalban gondolkodtunk. Erősen benne voltunk a fesztivál-szezonban, aminek szerintem érezhető mellékhatásait itt-ott fel lehet lelni a dalban.
Take Me:
Őszintén szólva úgy született a zongora, hogy egy teljesen kényelmetlen harmóniában kezdtem írni, így teljesen a fülemre kellett hagyatkoznom és nem a berögzült dolgokra. Amikor kész lett a zene, megkérdeztem Nagy Eszter Mirát, hogy nem lenne-e kedve énekelni benne, mert el tudtam képzelni a hangját ebben a világban. Megjelent komplett énekkel és szöveggel, felénekelte az egész dalt, nekem már csak a kiegészítéseket kellett megcsinálnom.
Félőlény:
Rengetek felgyűlt jó kis témánk volt, beledobáltuk egy kamionba és aztán kiborítottuk a földre és ennyi.
Kés a szívben:
Jozzy átjött, megfogtuk a gitárt, ő hozta az iszonyatos témákat, én meg úgy csináltam, mintha én is tudnék olyat. Aztán Béla beszabadult a stúdióba, mondtuk neki, hogy eressze el magát. Olyan jól sikerült, hogy hozzádobott még vagy 2 percnyi ötletet és hozzá lett igazítva dal. Én meg úgy éreztem, hogy végre kiordíthatom a szart is magamból, majdnem belehaltam, mire felvettem a számot.
Hóvirág:
Attila élete legboldogabb napján írta ezt a zenei alapot, amikor megtudta, hogy bekerült a Nevermore-ba, azóta is azon gondolkodom, hogy milyet írna, ha szomorú lenne…

Iszonyat nehezen szültem meg rá az éneket, de úgy érzem, teljes összhang lett a vége.
Nem akarok:
Keresztes Ildikónak írtam ezt a dalt az Eurovízióra, amivel ha jól emlékszem, el is jutott a 4. helyig. Aztán meg Leánderájzingesítettük, ennyi.