Én úgy fogalmaznék, hogy szeresd és add meg ami neki a legjobb. Mert az akard neki a legjobbat esetében sokszor van az, hogy amit én nem kaptam meg azt kell neki elérnie.zsuninnyo írta:
Peldaul amit irtal, kepernyoido: Van, aki egyaltalan nem engedi a gyereket semmi ele leulni vagy csak minimalis. EN ebben nem hiszek, es nekunk mas valt be. Kivalogattunk neki egy csomo mindent, megvannak a dolgai, amiket nezhet es jatszhat, es ettol irdatlan modon fejlodik (yt - tablet). De ez full egyedi, mint minden mas.
Szeresd es akard neki a legjobbat. Ennyi a felkeszules. A gyereknek erre van szuksege.
Jártam pszichodráma csoportba és ott a csoporttársam volt egy felnőtt férfi. Eljátszottuk a családját és elmondta, hogy mennyi mindent várt el tőle az apja. Hogy ezt meg az KELL elérnie, hogy ezt meg AZT tanuljon.
Aztán pár alkalommal később beszélt az egyik fiáról (szar a kapcsolata velük) és a fia okjra akart menni xy szakra, viszont ő azt akarja, hogy egyetemre járjon mert neki ezt a sorsot szánja. A férfi a legjobbat szeretné a fiának de pont ez a túlkontrolláló viselkedéssel taszítja el magától őket egyre jobban. Persze a pszichodráma csoport végére már megértette.
A képernyőidőről: Az ADHD/ADD az egyik terület ami az érdeklődésem középpontjában van. Szinte teljes az egyetértés a pszichológia/pszichiátria/neurológia területén, hogy minél jobban ki kell tolni az időt amit a gyerek a képernyő előtt tölt. Iszonyatosan, borzalmasan veszélyes.
Minél fiatalabb, annál rosszabb. Szarrá stimulálja a fejlődő idegpályákat. Amiből később az lehet, hogy iskolás vagy késöbb felnőtt korára nehezen tud egy dologra összpontosítani, nehezen fog elköteleződni valami iránt. Folyamatosan cselekednie kell és nem fog tudni egy helyben maradni az ürességben.
Ezeknek a dolgoknak sose rövidtávon van következménye, mint ahogy szinte semminek.
Szóval érdemes óvatosan bánni ezzel a témakörrel.