Azt hiszem, innen többen látták a
Mr. Nobodyt (talán filmklubos volt az előző oldalon?), én most kerítettem sort rá (rendezői változat).
A logikai kuszasággal kezdeném - spoiler nélkül- , mert ahogy másutt olvasgattam, azon vannak legtöbben (pl. Szirmai is) kiakadva. Először is, nem gondolom, hogy ez a film követhetetlen lenne bárkinek, aki tiszta fejjel, kipihenten nézi, másodszor pedig az a véleményem, hogy az ilyen típusú filmek esetében a cselekményszálak tényszerű, valós idejű követésénél (gondolok itt arra, hogy akkor most pontosan melyik szálat melyik pontban látjuk) sokkal fontosabb a közvetített gondolatok és hangulat felfogása. Jó példa erre az Inception, amit nagyon kedvelnék, ha Gordon-Levitt és Ellen Page karaktere nem arra lenne kizárólag kitalálva, hogy mankókat nyújtson a tudatlan nézőknek, hogy mi miért történik egy fiktív világban, ezeket az infókat pedig módszeresen a számba rágják. Vagy pl. a Shutter Island, aminél a döntő többség a konklúzió kiszámíthatóságára/kiszámíthatatlanságára hegyezi ki a filmet, miközben a lényeg az érzés, a tragédia benyomásának tolmácsolása (ez a közönség, nem pedig a film kritikája).
Ami szerintem sokkal fontosabb eleme a filmnek, az a döbbenetes formai vagányságdömping (talán ez a legjobb szó rá) vagy virtuozitás. Direkt utánanéztem, Van Dormael '57-es születésű, ehhez képest olyan ez a film, mintha egy huszonéves tanuló filmes bele akarná sűríteni az egyetemes filmes tudás összes modern csodafegyverét, amit csak látott és elsajátított. És ezt néha soknak éreztem. Egy darab átlagos átmenet, vágás, kompozíció nincs ebben a filmben, minden, de tényleg minden cifrázva van. Én imádom a frappáns formanyelvet, de ez, hogy nincs egyetlen rutinszerű megoldás a két és fél óra alatt, ez nagyon fárasztó, számomra sokkal megterhelőbb, mint a logikai kigobozása a cselekménynek. Ettől függetlenül kalaplengetést érdemel, mert nagyon sok és minőségi meló van benne.
A tartalom és a mondanivaló miatt viszont nagyon fontos filmnek tartom, ezekkel a gondolatokkal szerintem nincs egészséges ember, aki ne tudna azonosulni. Életkortól függetlenül revelatív és szórakoztató lehet.
Eddig tízes skálán nyolcas, az a mínusz fél pedig, amit Jared Leto vállalhatatlan feje elvisz, az Diane Kruger szépsége nyomán visszajön, úgyhogy
8.
Talán lesz, aki végigolvassa, kíváncsi vagyok más véleményekre
Ha valaki tud valamilyen érdekességet, történetet erről, ossza meg 
