ferni írta:
Legnagyobb baj nem az, hogy a 90es évek utáni privatizációt, ami túl lett tolva vissza akarja a Vitya csinálni, (mert a kb teljesen önellátó országból, mert gyártottunk mindent is, termeltünk mindent is, lett egy olyan, ahonnan kb függünk az importtól, ezért is ennyire brutális az infláció nálunk), a gond ott van, hogy ezt nem Magyarországnak kalapozza vissza, hanem minden a kis sleppé meg haveroké lesz...
Szóval az irány jó lenne amúgy a Fidesznél, csináltak jól pár dolgot, jó gondolatok mentén, de ez hogy a saját zsebüket tömik ilyen szinten felháborító.
Olyan szépen helyrerakhatták volna az országot, főleg ennyi EUs pénzből, helyette ez van... Szomorú.
Megmondom öszintén hogy nekem az hogy önellátó volt az ország, ez kicsit olyan mint amikor valaki azt mondja hogy Magyarország összeszerelő üzem, egyiknek sincs semmi valóság tartalma.
Jómultkor sikerült olvasgatnom a privatizációról.
Elöször is szerintem érdemes azt figyelembe venni hogy a gazdasági ágazat hogyan volt felépítve. Állami kézben voltam a nagy vállalatok, ezek a cégek egyrészt termeltek itthonra, de iszonyú mennyiségű áru ment a szovjetunioba, vagy más köztársaságokhoz. Tehát volt valamennyi kereslet ezek az áruk (most az hogy ez mennyire volt valós és mennyire irányított az szerintem szinte megfejthetetlen) iránt, és ha netalántán valamelyik cég bajba is került akkor sem volt semmi gond mert mivel állami tulajdonban volt ezért az állam kisegítette. A gond akkor kezdödött amikor a 80-as évek elején azt mondták az oroszok hogy nekik nincs szükségük ennyi árura, de a politikai berendezkedés olyan volt hogy ugye nem lehetett senki munkanélküli emiatt munkát kellett biztosítani az embereknek. Ezért nem volt más lehetőség minthogy az országot hitelek biztosításával ugyanugy müködtésék mint eddig.
1982.máj 6 belépünk az IMF-be
1982. jun. 24 belépünk világbankba.
1988-ra 12 milliárd dollárra nőt a hitelünk. 1989 májusára (ezt maga Németh Miklós ismeri el) 14,5 milliárd dollár, majd bejelentették hogy még ujabb 2,2 milliárd dollár hitelt kell felvennünk csak azért hogy a folyómérlegi hiányt tudjuk fizetni. És még 89-ben elkezdödött az állami cégek átalakítása, hogy külföldi cégek vagy magánemberek képesek legyen megvenni vagy részben megvenni a cégeket. Ha jól tudom akkor a 89-es statisztikai (ami a 88-as adatokat dolgozta fel) évkönyvben még volt egy olyan fejezet hogy állami vagyon. Ez a fejezet azóta se került bele.
És akkor persze lehetne sorolni hogy mi mindent adtak el, ha jól emlékszem 2500 nagy cég volt az állam kezébe és ebből 1900-at tudtak privazálni a maradék 600 a rendszerváltáskor tönkrement, vagy nem adták el.
Csak egy példa: Lehel hütögyár, ami nem csak hutoket gyártott hanem ugynevezett Heller-forgó féle hütürendszereket (magyar találmány) atomeröművekhez. Ezt a céget eladták a svéd Elektrolux-nak 4,3 milliárd forintért, DE körülbelül 2,7 millárd foritért egy küldöldi céggel (ami az elektroluxhoz köthetö) környezetvédelmi helyreállítást csináltak mondván hogy a szocializmusban ilyen nem volt és hogy ezt sürgössen meg kell csinálni.
Az EU-s pénzekhez meg csak annyit tudnék mondani hogy ezek a pénzek egyrészt kötöttek, tehát nem szabad felhasználásuak, másrészt meg csak egy igen keves része képez tényleges felzárkoztatást. Emlékszem amikor beléptünk az EU-ba akkor azt mondták hogy amelyik kormány belép az EU-ba azt szinte lehetetlen lesz leváltani mert annyi EU-s pénz lesz MO-n hogy minden rendbe lesz rakva. És láthatjuk hogy most hol tart az MSZP.
Azért az is érdekes amit R24 ír, (korábban már énis utaltam erre saját vallálkozásunk tapasztalatai alapján) hogy hogyan van az hogy mondjuk németbe egy cég olcsobban tud szolgáltatást nyujtani mint itthon amikor a bérköltség sokkal nagyobb mint itthon.