Madridom.hu

Nincsenek szavak vagy mar elottem leirtatok mindent.

Gracias Zizou

Ahogyan managelte a csapatot, ahogy a vírus után egységet teremtett, az valami parádés. Erre mondom azt, hogy az adott elyzethez igazodni sok helyzetben nagyobb erény, minthogy egy betanult sablont játszatni.

nagyon jo látni és hallani ahogy beszél a szeretett klubjárol ésd most megköszöni Florentinonak,hogy anno idehozta a klubhoz és mennyit jelent neki a madridizmus

az ünnepléskor is még Brahimhoz is odament és gratulált és megköszönte neki a hozzá állását
ezek a dolgok teszik még nagyobbá

Remy írta: Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

Ez nálam is így volt, ő volt a kedvenc játékosom
Élljen Zizu!!

Visszatért és a romokból ismét palotát épített nekünk. Merci.

Milyen rossz volt nélküle.

Remy írta: Ez az ember (?) játékosként is halhatatlan lett, és úgy tűnik edzőként sem éri be kevesebbel. ZIDANE maga a FUTBALL.

Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

DETTOOOO!!!!!!!!!!!!!!!!!! O ebresztette fel bennem a futball iranti szerelmet es o tartja es csak erositi!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Gracias Hermano!!!!

Ide nincs annyi szívecske...

Valaha volt legnagyobb! Mercy!!!

Ez az ember (?) játékosként is halhatatlan lett, és úgy tűnik edzőként sem éri be kevesebbel. ZIDANE maga a FUTBALL.

Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

Isten éltesse!
úgy bánt a labdával, mint senki más

gunner írta: Remélem ez a dupla belefér:

Kele János Fb, tavaly:

Ma volt 45 éves a valaha volt legjobb futballista, a tökéletes játékos, a megismételhetetlen, az utánozhatatlan zseni.

Na, jó, legyünk megengedőek: azok közül, akiket én magam is láttam játszani. Mármint valós időben, persze.

Zinedine Zidane-nak - mert hát róla van szó, naná - már a neve is dallamos, magával ragadó - szinte tökéletes. Mint amilyen a játéka volt: könnyed, magától értetődő, egyszerű, amit bambán bámulva már-már úgy érzed, ezt te is meg tudnád csinálni. A király ugyanis soha nem volt hivalkodó, öncélú, vagy kivagyi. Zidane szimplán csak futballozott: két-három lépéssel az ellenfelek előtt járva, kivételes térlátással, hibátlan technikai tudással felvértezve. Olyan ütemérzéke volt, mint keveseknek, miközben ragadt hozzá a labda is, ahhoz pedig, hogy lerázza a védőket, néha elég volt tűpontosan vezetnie a lasztit, majd a legjobb ütemben megtolni azt. Magasan a mezőny fölött állt: egyszerre volt hadvezér, stratéga, vezérkari főnök, és maga a katona, aki vért ivott, mielőtt csatára került a sor.

Velőt rázó volt a kontraszt közte, és a korszak másik utánozhatatlan tehetségű zsenije, Ronaldo között. A brazil fenomén beleragadt az örök gyerek szerepébe; ő volt a gondtalan, laza, pikírt zseni, a fesztelen, fékezhetetlen lendület, a futball lelke maga. Zidane másképp maradt emberi: öntörvényű, sokszor meggondolatlan ösztönlény volt, hibákkal, gyengeségekkel, és esendőséggel teli. Mégis, akadt benne valami a sakkjátékosok előrelátásából, a karmesterek eleganciájából, és a katonák vérszomjából is, ezek együtt pedig olyan vakító fényességű csillaggá tették, amilyenre azóta is csak vágyakozunk.

Nehéz eldönteni, hogy az 1998-as, vagy a 2006-os világbajnokság volt pályája csúcsa. Egy biztos: Zidane általában akkor játszott jól - sőt: a legjobban! -, amikor arra minden korábbinál nagyobb szükség volt. Legszebb napjain a futball kulturális élvezetté nemesedett: nem sport volt többé, hanem észjáték, az intelligencia diadalmenete, benne Zidane-nal, a mindenki főle emelkedő géniusszal, aki kitölti a teret és az időt. Élete utolsó vb-jén, a Brazília elleni negyeddöntőben képes volt mindent megmutatni a klasszikus irányítók erényeiből, összefoglalta a játék lényegét, a futball egészét. Amit érdemes és lehet tudni erről a sportágról, az ott van abban a 90 percben, de főleg Zidane lábában és fejében. Egyedül - és ezt tessék szó szerint érteni! - focizta le azt a Selacaót, amelyikben ott volt a pályán Kaká, Ronaldinho, Ronaldo és Juninho. Még most is libabőrös lesz tőle az ember.

Ehhez jön hozzá, hogy Zizou - mert így (is) ismerte őt a világ - nem pusztán remek játékos és kivételes irányító volt. Ugyan, dehogy. Hiszen ez Xavinak is összejött például, de említhetnék sok más (kortárs) nevet, Európa- és világklasszisokét Seedorftól Kakán illetve Bergkampon át egész Del Pieróig. Mégis: egyikük sem mérhető Zidane-hoz, a császárhoz, akitől mindent tudunk, amit a játékról tudni érdemes.

Zidane ugyanis maga volt a JÁTÉKOS.

Karizmatikus. Csapatember. Szikrázó tehetség. Tökéletesen képzett robot. Nem vezér - ehhez sosem volt eléggé exhibicionista - de született vezető. Esendő mártír. Intelligens földönkívüli. Magával ragadó egyéniség.

Nagyságát jól jelzi, hogy elismerése, a hatalmassága előtti feltétlen leborulás komoly társaságban nem képezi, és nem is képzeheti vita tárgyát. Ahogy karrierje során a pályán, úgy azt követően a kocsmaasztalok mellett is a köznapi, pórias semmitmondás fölé tudott emelkedni. Brutálisan hatékony volt abban az értelemben, hogy szinte minden alkalommal a lehető legokosabb, legcélravezetőbb megoldást választotta. Ő volt az a játékos, aki ha lőni kellett, lőtt, ha viszont a passzolás volt optimális, akkor passzolt.

Hiszen a futball, ugye - Cruyfftól tudjuk - egyszerű játék; csak épp semmi nem nehezebb annál, hogy valóban egyszerűen is tudjuk játszani. Hát, Zidane tudta. Nem is akárhogy: hibátlanul, hosszú ideig, majdnem teljesen kiegyensúlyozottan.

Hogy edzőként is történelmet írt? Hja, kérem, ez a legendák keresztje. Tudod: a népet tanítani, nem középiskolás fokon.

Bon anniversaire!

Egy év alatt hármat öregedett? mrgreen

gunner írta:

Realista24 írta: 48 éves a legnagyobb

Ő szerettette meg velem ezt az ördögi, futballnak nevezett valamit.

Akkor hogy a picsaba sikerult barsenalosnak lenni.

Remélem ez a dupla belefér:

Kele János Fb, tavaly:

Ma volt 45 éves a valaha volt legjobb futballista, a tökéletes játékos, a megismételhetetlen, az utánozhatatlan zseni.

Na, jó, legyünk megengedőek: azok közül, akiket én magam is láttam játszani. Mármint valós időben, persze.

Zinedine Zidane-nak - mert hát róla van szó, naná - már a neve is dallamos, magával ragadó - szinte tökéletes. Mint amilyen a játéka volt: könnyed, magától értetődő, egyszerű, amit bambán bámulva már-már úgy érzed, ezt te is meg tudnád csinálni. A király ugyanis soha nem volt hivalkodó, öncélú, vagy kivagyi. Zidane szimplán csak futballozott: két-három lépéssel az ellenfelek előtt járva, kivételes térlátással, hibátlan technikai tudással felvértezve. Olyan ütemérzéke volt, mint keveseknek, miközben ragadt hozzá a labda is, ahhoz pedig, hogy lerázza a védőket, néha elég volt tűpontosan vezetnie a lasztit, majd a legjobb ütemben megtolni azt. Magasan a mezőny fölött állt: egyszerre volt hadvezér, stratéga, vezérkari főnök, és maga a katona, aki vért ivott, mielőtt csatára került a sor.

Velőt rázó volt a kontraszt közte, és a korszak másik utánozhatatlan tehetségű zsenije, Ronaldo között. A brazil fenomén beleragadt az örök gyerek szerepébe; ő volt a gondtalan, laza, pikírt zseni, a fesztelen, fékezhetetlen lendület, a futball lelke maga. Zidane másképp maradt emberi: öntörvényű, sokszor meggondolatlan ösztönlény volt, hibákkal, gyengeségekkel, és esendőséggel teli. Mégis, akadt benne valami a sakkjátékosok előrelátásából, a karmesterek eleganciájából, és a katonák vérszomjából is, ezek együtt pedig olyan vakító fényességű csillaggá tették, amilyenre azóta is csak vágyakozunk.

Nehéz eldönteni, hogy az 1998-as, vagy a 2006-os világbajnokság volt pályája csúcsa. Egy biztos: Zidane általában akkor játszott jól - sőt: a legjobban! -, amikor arra minden korábbinál nagyobb szükség volt. Legszebb napjain a futball kulturális élvezetté nemesedett: nem sport volt többé, hanem észjáték, az intelligencia diadalmenete, benne Zidane-nal, a mindenki főle emelkedő géniusszal, aki kitölti a teret és az időt. Élete utolsó vb-jén, a Brazília elleni negyeddöntőben képes volt mindent megmutatni a klasszikus irányítók erényeiből, összefoglalta a játék lényegét, a futball egészét. Amit érdemes és lehet tudni erről a sportágról, az ott van abban a 90 percben, de főleg Zidane lábában és fejében. Egyedül - és ezt tessék szó szerint érteni! - focizta le azt a Selacaót, amelyikben ott volt a pályán Kaká, Ronaldinho, Ronaldo és Juninho. Még most is libabőrös lesz tőle az ember.

Ehhez jön hozzá, hogy Zizou - mert így (is) ismerte őt a világ - nem pusztán remek játékos és kivételes irányító volt. Ugyan, dehogy. Hiszen ez Xavinak is összejött például, de említhetnék sok más (kortárs) nevet, Európa- és világklasszisokét Seedorftól Kakán illetve Bergkampon át egész Del Pieróig. Mégis: egyikük sem mérhető Zidane-hoz, a császárhoz, akitől mindent tudunk, amit a játékról tudni érdemes.

Zidane ugyanis maga volt a JÁTÉKOS.

Karizmatikus. Csapatember. Szikrázó tehetség. Tökéletesen képzett robot. Nem vezér - ehhez sosem volt eléggé exhibicionista - de született vezető. Esendő mártír. Intelligens földönkívüli. Magával ragadó egyéniség.

Nagyságát jól jelzi, hogy elismerése, a hatalmassága előtti feltétlen leborulás komoly társaságban nem képezi, és nem is képzeheti vita tárgyát. Ahogy karrierje során a pályán, úgy azt követően a kocsmaasztalok mellett is a köznapi, pórias semmitmondás fölé tudott emelkedni. Brutálisan hatékony volt abban az értelemben, hogy szinte minden alkalommal a lehető legokosabb, legcélravezetőbb megoldást választotta. Ő volt az a játékos, aki ha lőni kellett, lőtt, ha viszont a passzolás volt optimális, akkor passzolt.

Hiszen a futball, ugye - Cruyfftól tudjuk - egyszerű játék; csak épp semmi nem nehezebb annál, hogy valóban egyszerűen is tudjuk játszani. Hát, Zidane tudta. Nem is akárhogy: hibátlanul, hosszú ideig, majdnem teljesen kiegyensúlyozottan.

Hogy edzőként is történelmet írt? Hja, kérem, ez a legendák keresztje. Tudod: a népet tanítani, nem középiskolás fokon.

Bon anniversaire!

Realista24 írta: 48 éves a legnagyobb

Ő szerettette meg velem ezt az ördögi, futballnak nevezett valamit.

Boldog szulinapot valaha volt legkedvesebb jatekosomnak!

Ha nyerne esetleg egy vb-t a franciákkal, all-time halhatatlan legenda. Kitörölhetetlen lenne a neve a foci minden aspektusát tekintve. Bár lehet talán már most is az.

48 éves a legnagyobb

Zinedine Zidane - The Master of Elegance
Ez meg friss ropogós, jó kis anyag.

Mit pippantottak ezek ketten az öregbeteg R9 haverral.

Raul meg bénázott.

https://www.youtube.com/watch?v=VeJL7ulHcSY

Valószínűleg soha nem fogom megunni.
Csóró Ballack.