Zinedine Zidane

[lestat]

Nincsenek szavak vagy mar elottem leirtatok mindent.

Gracias Zizou

[ziro4vr]

Ahogyan managelte a csapatot, ahogy a vírus után egységet teremtett, az valami parádés. Erre mondom azt, hogy az adott elyzethez igazodni sok helyzetben nagyobb erény, minthogy egy betanult sablont játszatni.

[tcskhun]

nagyon jo látni és hallani ahogy beszél a szeretett klubjárol ésd most megköszöni Florentinonak,hogy anno idehozta a klubhoz és mennyit jelent neki a madridizmus

az ünnepléskor is még Brahimhoz is odament és gratulált és megköszönte neki a hozzá állását
ezek a dolgok teszik még nagyobbá

[Jim]

Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

Ez nálam is így volt, ő volt a kedvenc játékosom
Élljen Zizu!!

[lordgabi]

Visszatért és a romokból ismét palotát épített nekünk. Merci.

Milyen rossz volt nélküle.

[Whiteheart]

Ez az ember (?) játékosként is halhatatlan lett, és úgy tűnik edzőként sem éri be kevesebbel. ZIDANE maga a FUTBALL.

Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

DETTOOOO!!!!!!!!!!!!!!!!!! O ebresztette fel bennem a futball iranti szerelmet es o tartja es csak erositi!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Gracias Hermano!!!!

[ikelemen5]

Ide nincs annyi szívecske...

[numberone1]

Valaha volt legnagyobb! Mercy!!!

[Remy]

Ez az ember (?) játékosként is halhatatlan lett, és úgy tűnik edzőként sem éri be kevesebbel. ZIDANE maga a FUTBALL.

Egészen egyedülálló érzés azt átélni, ahogy az a játékos, aki miatt beleszerettél a fociba, az viszi győzelemre a kedvenc csapatodat újra és újra.

[Jim]

Isten éltesse!
úgy bánt a labdával, mint senki más

[Realista24]

Remélem ez a dupla belefér:

Kele János Fb, tavaly:

Ma volt 45 éves a valaha volt legjobb futballista, a tökéletes játékos, a megismételhetetlen, az utánozhatatlan zseni.

Na, jó, legyünk megengedőek: azok közül, akiket én magam is láttam játszani. Mármint valós időben, persze.

Zinedine Zidane-nak - mert hát róla van szó, naná - már a neve is dallamos, magával ragadó - szinte tökéletes. Mint amilyen a játéka volt: könnyed, magától értetődő, egyszerű, amit bambán bámulva már-már úgy érzed, ezt te is meg tudnád csinálni. A király ugyanis soha nem volt hivalkodó, öncélú, vagy kivagyi. Zidane szimplán csak futballozott: két-három lépéssel az ellenfelek előtt járva, kivételes térlátással, hibátlan technikai tudással felvértezve. Olyan ütemérzéke volt, mint keveseknek, miközben ragadt hozzá a labda is, ahhoz pedig, hogy lerázza a védőket, néha elég volt tűpontosan vezetnie a lasztit, majd a legjobb ütemben megtolni azt. Magasan a mezőny fölött állt: egyszerre volt hadvezér, stratéga, vezérkari főnök, és maga a katona, aki vért ivott, mielőtt csatára került a sor.

Velőt rázó volt a kontraszt közte, és a korszak másik utánozhatatlan tehetségű zsenije, Ronaldo között. A brazil fenomén beleragadt az örök gyerek szerepébe; ő volt a gondtalan, laza, pikírt zseni, a fesztelen, fékezhetetlen lendület, a futball lelke maga. Zidane másképp maradt emberi: öntörvényű, sokszor meggondolatlan ösztönlény volt, hibákkal, gyengeségekkel, és esendőséggel teli. Mégis, akadt benne valami a sakkjátékosok előrelátásából, a karmesterek eleganciájából, és a katonák vérszomjából is, ezek együtt pedig olyan vakító fényességű csillaggá tették, amilyenre azóta is csak vágyakozunk.

Nehéz eldönteni, hogy az 1998-as, vagy a 2006-os világbajnokság volt pályája csúcsa. Egy biztos: Zidane általában akkor játszott jól - sőt: a legjobban! -, amikor arra minden korábbinál nagyobb szükség volt. Legszebb napjain a futball kulturális élvezetté nemesedett: nem sport volt többé, hanem észjáték, az intelligencia diadalmenete, benne Zidane-nal, a mindenki főle emelkedő géniusszal, aki kitölti a teret és az időt. Élete utolsó vb-jén, a Brazília elleni negyeddöntőben képes volt mindent megmutatni a klasszikus irányítók erényeiből, összefoglalta a játék lényegét, a futball egészét. Amit érdemes és lehet tudni erről a sportágról, az ott van abban a 90 percben, de főleg Zidane lábában és fejében. Egyedül - és ezt tessék szó szerint érteni! - focizta le azt a Selacaót, amelyikben ott volt a pályán Kaká, Ronaldinho, Ronaldo és Juninho. Még most is libabőrös lesz tőle az ember.

Ehhez jön hozzá, hogy Zizou - mert így (is) ismerte őt a világ - nem pusztán remek játékos és kivételes irányító volt. Ugyan, dehogy. Hiszen ez Xavinak is összejött például, de említhetnék sok más (kortárs) nevet, Európa- és világklasszisokét Seedorftól Kakán illetve Bergkampon át egész Del Pieróig. Mégis: egyikük sem mérhető Zidane-hoz, a császárhoz, akitől mindent tudunk, amit a játékról tudni érdemes.

Zidane ugyanis maga volt a JÁTÉKOS.

Karizmatikus. Csapatember. Szikrázó tehetség. Tökéletesen képzett robot. Nem vezér - ehhez sosem volt eléggé exhibicionista - de született vezető. Esendő mártír. Intelligens földönkívüli. Magával ragadó egyéniség.

Nagyságát jól jelzi, hogy elismerése, a hatalmassága előtti feltétlen leborulás komoly társaságban nem képezi, és nem is képzeheti vita tárgyát. Ahogy karrierje során a pályán, úgy azt követően a kocsmaasztalok mellett is a köznapi, pórias semmitmondás fölé tudott emelkedni. Brutálisan hatékony volt abban az értelemben, hogy szinte minden alkalommal a lehető legokosabb, legcélravezetőbb megoldást választotta. Ő volt az a játékos, aki ha lőni kellett, lőtt, ha viszont a passzolás volt optimális, akkor passzolt.

Hiszen a futball, ugye - Cruyfftól tudjuk - egyszerű játék; csak épp semmi nem nehezebb annál, hogy valóban egyszerűen is tudjuk játszani. Hát, Zidane tudta. Nem is akárhogy: hibátlanul, hosszú ideig, majdnem teljesen kiegyensúlyozottan.

Hogy edzőként is történelmet írt? Hja, kérem, ez a legendák keresztje. Tudod: a népet tanítani, nem középiskolás fokon.

Bon anniversaire!

Egy év alatt hármat öregedett? mrgreen

[Faust]

48 éves a legnagyobb

Ő szerettette meg velem ezt az ördögi, futballnak nevezett valamit.

Akkor hogy a picsaba sikerult barsenalosnak lenni.

[gunner]

Remélem ez a dupla belefér:

Kele János Fb, tavaly:

Ma volt 45 éves a valaha volt legjobb futballista, a tökéletes játékos, a megismételhetetlen, az utánozhatatlan zseni.

Na, jó, legyünk megengedőek: azok közül, akiket én magam is láttam játszani. Mármint valós időben, persze.

Zinedine Zidane-nak - mert hát róla van szó, naná - már a neve is dallamos, magával ragadó - szinte tökéletes. Mint amilyen a játéka volt: könnyed, magától értetődő, egyszerű, amit bambán bámulva már-már úgy érzed, ezt te is meg tudnád csinálni. A király ugyanis soha nem volt hivalkodó, öncélú, vagy kivagyi. Zidane szimplán csak futballozott: két-három lépéssel az ellenfelek előtt járva, kivételes térlátással, hibátlan technikai tudással felvértezve. Olyan ütemérzéke volt, mint keveseknek, miközben ragadt hozzá a labda is, ahhoz pedig, hogy lerázza a védőket, néha elég volt tűpontosan vezetnie a lasztit, majd a legjobb ütemben megtolni azt. Magasan a mezőny fölött állt: egyszerre volt hadvezér, stratéga, vezérkari főnök, és maga a katona, aki vért ivott, mielőtt csatára került a sor.

Velőt rázó volt a kontraszt közte, és a korszak másik utánozhatatlan tehetségű zsenije, Ronaldo között. A brazil fenomén beleragadt az örök gyerek szerepébe; ő volt a gondtalan, laza, pikírt zseni, a fesztelen, fékezhetetlen lendület, a futball lelke maga. Zidane másképp maradt emberi: öntörvényű, sokszor meggondolatlan ösztönlény volt, hibákkal, gyengeségekkel, és esendőséggel teli. Mégis, akadt benne valami a sakkjátékosok előrelátásából, a karmesterek eleganciájából, és a katonák vérszomjából is, ezek együtt pedig olyan vakító fényességű csillaggá tették, amilyenre azóta is csak vágyakozunk.

Nehéz eldönteni, hogy az 1998-as, vagy a 2006-os világbajnokság volt pályája csúcsa. Egy biztos: Zidane általában akkor játszott jól - sőt: a legjobban! -, amikor arra minden korábbinál nagyobb szükség volt. Legszebb napjain a futball kulturális élvezetté nemesedett: nem sport volt többé, hanem észjáték, az intelligencia diadalmenete, benne Zidane-nal, a mindenki főle emelkedő géniusszal, aki kitölti a teret és az időt. Élete utolsó vb-jén, a Brazília elleni negyeddöntőben képes volt mindent megmutatni a klasszikus irányítók erényeiből, összefoglalta a játék lényegét, a futball egészét. Amit érdemes és lehet tudni erről a sportágról, az ott van abban a 90 percben, de főleg Zidane lábában és fejében. Egyedül - és ezt tessék szó szerint érteni! - focizta le azt a Selacaót, amelyikben ott volt a pályán Kaká, Ronaldinho, Ronaldo és Juninho. Még most is libabőrös lesz tőle az ember.

Ehhez jön hozzá, hogy Zizou - mert így (is) ismerte őt a világ - nem pusztán remek játékos és kivételes irányító volt. Ugyan, dehogy. Hiszen ez Xavinak is összejött például, de említhetnék sok más (kortárs) nevet, Európa- és világklasszisokét Seedorftól Kakán illetve Bergkampon át egész Del Pieróig. Mégis: egyikük sem mérhető Zidane-hoz, a császárhoz, akitől mindent tudunk, amit a játékról tudni érdemes.

Zidane ugyanis maga volt a JÁTÉKOS.

Karizmatikus. Csapatember. Szikrázó tehetség. Tökéletesen képzett robot. Nem vezér - ehhez sosem volt eléggé exhibicionista - de született vezető. Esendő mártír. Intelligens földönkívüli. Magával ragadó egyéniség.

Nagyságát jól jelzi, hogy elismerése, a hatalmassága előtti feltétlen leborulás komoly társaságban nem képezi, és nem is képzeheti vita tárgyát. Ahogy karrierje során a pályán, úgy azt követően a kocsmaasztalok mellett is a köznapi, pórias semmitmondás fölé tudott emelkedni. Brutálisan hatékony volt abban az értelemben, hogy szinte minden alkalommal a lehető legokosabb, legcélravezetőbb megoldást választotta. Ő volt az a játékos, aki ha lőni kellett, lőtt, ha viszont a passzolás volt optimális, akkor passzolt.

Hiszen a futball, ugye - Cruyfftól tudjuk - egyszerű játék; csak épp semmi nem nehezebb annál, hogy valóban egyszerűen is tudjuk játszani. Hát, Zidane tudta. Nem is akárhogy: hibátlanul, hosszú ideig, majdnem teljesen kiegyensúlyozottan.

Hogy edzőként is történelmet írt? Hja, kérem, ez a legendák keresztje. Tudod: a népet tanítani, nem középiskolás fokon.

Bon anniversaire!

[gunner]

48 éves a legnagyobb

Ő szerettette meg velem ezt az ördögi, futballnak nevezett valamit.

[numberone1]

Boldog szulinapot valaha volt legkedvesebb jatekosomnak!

[flori]

Ha nyerne esetleg egy vb-t a franciákkal, all-time halhatatlan legenda. Kitörölhetetlen lenne a neve a foci minden aspektusát tekintve. Bár lehet talán már most is az.

[Realista24]

48 éves a legnagyobb

[reeed_ati]

Zinedine Zidane - The Master of Elegance
Ez meg friss ropogós, jó kis anyag.

[ziro4vr]

Mit pippantottak ezek ketten az öregbeteg R9 haverral.

Raul meg bénázott.

[füst]

https://www.youtube.com/watch?v=VeJL7ulHcSY

Valószínűleg soha nem fogom megunni.
Csóró Ballack.