HozzászólásSzerző: Sunsky » 2014. november 16., vasárnap 12:46
Csillagok között...
Vannak rendezők, akiknek a stílusa nem jön be. Zack Snyder 300-át, Watchmen-ét nem tudtam végignézni és az Acélembert is csak azért, mert moziban voltam. Nekem túl lassúak ezek a filmek, unalmasak, nem tartják fenn az érdeklődést. Azonban itt van Nolan, akinél úgy érzem, ha 5-6 órán keresztül nézném, akkor sem akarnám, hogy vége legyen. Nem elfogultság ez, egyszerűen Nolan tudja miért megy moziba a legtöbb ember, mivel tartsa fenn az érdeklődést. A legtöbben nem művészfilmet várnak, az ott van a kritikusoknak. Őszintén szólva nem érdekel, hogy mit láttunk már, mi az új ebben (számomra nagyon is sok), ha egyszerűen működik minden, ennél több nem kell. A túl sablonos akciók, dráma, párbeszédek, látványvilág, amik persze élvezetesek egy idő után sablonossá, unalmassá válnának, ezért kell valami amire mindenképp választ akarsz kapni, amin tudsz gondolkodni. De az sem baj, ha kicsit nyitva hagyja a kérdést, kicsit a nézőre bízza a befejezést. Ez az, amit Nolan nagyon tud, megkapod a választ, de azt úgy képzeled el, ahogy szeretnéd.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Na, szóval elindult a film és rögtön az a könyvpotyogás, szellem téma nekem annyira kilógott, hogy már-már idegesített és oda nem illőnek tűnt. Isten, Teremtő?? Vagy egy idegen segít pont nekik (jó persze, az egész emberiségnek, de akkor is)?? Aztán persze mikor Cooper beleesett a hiperkockába értelmet nyert minden és kicsit hülyének éreztem magam, hiszen ismerem Nolant, sosem olyan egyszerűek a dolgok, mint amilyennek látszanak.
A féreglyuk, szingularitás, hiperkocka, féreglyuk mind mind olyan téma, ami érdekel és ebben a filmben teljesen logikusnak tűnően adták elő. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ez így van a valóságban, biztos nincs így, de a filmben, sci-fiben logikailag megállta a helyét és minden értelmet nyert, nekem nem volt nyitott kérdés. A tér az állandó, az idő nem. Persze erre már akkor rájövünk mikor a Cooper lány a táblát nézve megkérdezi, hogy ez miért nem változott soha az egyenletben, amire aztán nem kapunk egyenes választ. A látvány lenyűgöző; fantasztikus volt, amikor elvették a hangot és az űrben játszódó jeleneteknél a teli moziban kb egy szuszogást nem lehetett hallani. Nem vagyok egy látványfanatikus, sőt... Engem az Avatar, Acélember, Godzilla, Transformers meg az ilyen stílusú filmek nem nyűgöznek le. De erre tényleg azt mondom, hogy hiába szedem le a polcról, ha meglesz, nem fogja visszaadni azt az élményt, amit tegnap átéltem. Soha nem néztem még meg filmet moziban kétszer, de ebben akár az is benne van, hogy egy hónap múlva visszatérek. Egy dolgot sajnálok, hogy nem eredeti szinkronnal vetítették.
Szó szó, nálam az idei év legjobb filmje, bár nyilván friss az élmény. Színészekről nem beszélek feleslegesen, nem véletlen őket hozták a szerepekre, Matthew McConaughey zseniálisan hozta a karaktert.
Talán Faust írta, hogy mekkora hülyeség ez a "földön a gravitáció mellett a legnagyobb erő a szeretet". Elsőre és a filmet nem látva tényleg baromságnak tűnik. De a film erre épült, Coopernek folyamatosan választania kell a családja és a föld között. Választania kell, de nincs választása, mert ha nem megy, mindenki meghal. Ott kell hagyni a lányát, aztán el kell dönteni, hogy lemegy az egyik bolygóra, kockáztatva azt, hogy ha valami probléma van, óránként 7 évvel lesz idősebb a föld és a családja. A probléma adott, ez ugye végül "csak" 23 évet jelent. Aztán szintén választani kell, de ismét azzal szembesül, hogy ha megcsinálja a küldetést, akkor további 50 év telik el. És végül a legfontosabb, a hiperkocka. Már rájön, hogy ő volt az aki segíteni próbált és még tud is. Tud üzenni. Nála a tér állandó, tehát tudja, hogy a lánya mikor van a szobában hiszen egyszerre látja ugyanazt a helyett több időben, tudja, hogy a lánya szereti és visszamegy a szobába az óráért, reméli megérti mi folyik ott, mert ha nem, akkor neki és mindennek vége.
Jah és a pontszám.. nagyon rég nem láttam olyan filmet, amit ennyire nem akartam, hogy vége legyen, amin másnap is ennyit gondolkodtam. Szóval nálam megy a 10/10 egyelőre, aztán majd meglátjuk másodszori nézés után. De most úgy érzem, hogy teljesen magával ragadott és az egyik nagy kedvencem lesz, amit bármikor elő tudok venni megnézni a hossza ellenére.
Fel sem tűnt.
A 20. perc környékén felmerül majd benned egy kérdés: 
Fizikai fájdalom az a film... 
