OFF

[Realista24]

Ezek a dolgok mindenkinél megvannak, mi is már lassan 1 éve próbálunk elmenni sörözni a haverral, de valami / valakik "asszonyok" általában közbeszólnak, sajnos ahogy az ember öregszik egyre több dolga lesz és egyre kevesebb ideje, 20-as években az ember még annyira nem értékeli ezeket az időket, mindenki később jön rá. Gyerek, munka, házasság, otthoni feladatok, edzés stb. sajnos ez a covid időszak is eléggé sok depressziót szült. Nehéz most a helyzet, de bízzunk benne, hogy hamarosan a szar alábbhagy és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Igen, de én a 20-as éveim elején járok... Szó sincs asszonyról meg családról.

Elég megnezni az utolsó öt válaszod. Csak a negatívum árad belőle.
Komoly depresszió gyötör.

Tudnál magadon is segíteni, de önsajnálatba menekülsz.
Keress fel valakit, első körben egy igazi barát is megtenne.

Dr. R24 ingyenes tanácsadásat olvashattatok.

[csababarca]

Sziasztok.
Tipp arra, hogy az oltási igazolást (papir), angolul megszerezzem? Lengyelországba megyünk, védettségi kártyám hiába mutogatom…konzulátus mondta hogy kell angol nyelvű cucc.

[impossible]

Ezek a dolgok mindenkinél megvannak, mi is már lassan 1 éve próbálunk elmenni sörözni a haverral, de valami / valakik "asszonyok" általában közbeszólnak, sajnos ahogy az ember öregszik egyre több dolga lesz és egyre kevesebb ideje, 20-as években az ember még annyira nem értékeli ezeket az időket, mindenki később jön rá. Gyerek, munka, házasság, otthoni feladatok, edzés stb. sajnos ez a covid időszak is eléggé sok depressziót szült. Nehéz most a helyzet, de bízzunk benne, hogy hamarosan a szar alábbhagy és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Igen, de én a 20-as éveim elején járok... Szó sincs asszonyról meg családról.

Maga az érzésre gondoltam, hogy mindenkinél megvannak, hogy nem tudsz elmenni tetszés szerint, csak mindenkinél más az ok-okozat.

[alexoxladjackoxi]

Ezek a dolgok mindenkinél megvannak, mi is már lassan 1 éve próbálunk elmenni sörözni a haverral, de valami / valakik "asszonyok" általában közbeszólnak, sajnos ahogy az ember öregszik egyre több dolga lesz és egyre kevesebb ideje, 20-as években az ember még annyira nem értékeli ezeket az időket, mindenki később jön rá. Gyerek, munka, házasság, otthoni feladatok, edzés stb. sajnos ez a covid időszak is eléggé sok depressziót szült. Nehéz most a helyzet, de bízzunk benne, hogy hamarosan a szar alábbhagy és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Igen, de én a 20-as éveim elején járok... Szó sincs asszonyról meg családról.

[impossible]

Ezek a dolgok mindenkinél megvannak, mi is már lassan 1 éve próbálunk elmenni sörözni a haverral, de valami / valakik "asszonyok" általában közbeszólnak, sajnos ahogy az ember öregszik egyre több dolga lesz és egyre kevesebb ideje, 20-as években az ember még annyira nem értékeli ezeket az időket, mindenki később jön rá. Gyerek, munka, házasság, otthoni feladatok, edzés stb. sajnos ez a covid időszak is eléggé sok depressziót szült. Nehéz most a helyzet, de bízzunk benne, hogy hamarosan a szar alábbhagy és minden visszatér a régi kerékvágásba.

[alexoxladjackoxi]

Nincsen semmi baj veled, az emberek nagy resze ugyanugy megtapasztalja ezeket az erzeseket, de csak kevesen kepesek errol beszelni. Ha mar arra rajottel, hogy van valami gond es errol beszelni is tudsz, akkor lenyegeben a problema nagy reszet mar meg is oldottad, mert a negativ erzesek "nem tudnak blokkolni".
Keress egy szakembert es probald pozitiv dolgokkal korbevenni magadat. Itt a jo ido, vegre nem kell maszkot hordani, lehet talalkozni a baratokkal, a csajok is egyre rovidebb ruhakat hordanak szoval minden adott ahhoz, hogy most megtapasztald az elet derusebb oldalat is.

Mondjuk ja, nálam ez is eléggé gázos, mert nem vagyok nagy társaságember, 2-3 haverom van, de ők meg eléggé antiszociálisak. Covid előtt mindig mentünk iszogatni is pl. a már emlegetettel, de mostanában már nem vevő erre sem annyira. Mint mondtam változott ebben-abban az élete, meg szerintem ő is. Meg ugye azzal a másik 1-2-vel meg nem mindig összeegyeztethető a dolog, nem az van, mint régen, hogy hetente többször is összeültünk akár. Távolság, munka, stb...

[Marky]

Nincsen semmi baj veled, az emberek nagy resze ugyanugy megtapasztalja ezeket az erzeseket, de csak kevesen kepesek errol beszelni. Ha mar arra rajottel, hogy van valami gond es errol beszelni is tudsz, akkor lenyegeben a problema nagy reszet mar meg is oldottad, mert a negativ erzesek "nem tudnak blokkolni".
Keress egy szakembert es probald pozitiv dolgokkal korbevenni magadat. Itt a jo ido, vegre nem kell maszkot hordani, lehet talalkozni a baratokkal, a csajok is egyre rovidebb ruhakat hordanak szoval minden adott ahhoz, hogy most megtapasztald az elet derusebb oldalat is.

[gunner]

Engedd el az Arsenalt is, az sokat javít a közérzeten

[füst]

Ja és nem vagyok köcsög.

Ebből szavazás lesz sztem.

[alexoxladjackoxi]

Ez depresszió, nem vagy te seggfej, annak ellenére, hogy azt mondod magadról (ez is a depresszió jele, önértékelési zavar stb.) keress szakembert, nem szégyen, csak ne ilyen szabópétereket.

Na fasza, most már legalább depis is vagyok.

Azért írtam egyébként, hogy nem mindenről magad döntesz, mert igen itt két téma volt leginkább érintve, súrolva felületesen. Karrier és párkeresés. Előbbiben akadályozhat sok minden, de igen, azt adom, hogy sok kitartással és alázattal, ott fordíthatom a saját oldalamra a dolgokat, szóval etéren inkább nektek adok igazat, viszont a másik dologhoz rohadtul két ember kell. Ergo máris nem csak rajtad múlik. És ez még csak az én problémám, mi a helyzet azokkal, akik betegen születnek, esetleg gyerekként árvák lesznek? Persze tudom, hogy nem ideális ezzel példálózni, és esetemben egyik sem áll fenn, de ne állítsátok azt, hogy minden, ami az emberrel történek vagy nem történik az életben arról csak és kizárólag ő tehet, mert ez egyszerűen nem igaz. És tudom most majd sokan azzal jönnek, hogy tessék te nem születtél betegen, ragadd meg a lehetőséget, de nem erre akartam kihegyezni. Ja és nem vagyok köcsög.

[füst]

Esetleg lehet látens szerelem is amit érzel iránta, tényleg beszélni kéne vele.

[Realista24]

Aztán amikor jönnek a dolgok, neki a jók, nekem a rosszak, tényleg lehúz egyre inkább. Eleged lesz. Biztosan én is sáros vagyok sok mindenben, de azért nem mondanám, hogy az ember csak saját maga alakítja az életét. Bizonyos dolgokban igen, de sok minden másban pedig nem.

Csak te vagy sáros mindenben. És ezt nem rosszból írom.
A klasszikus idézettel jönnék, "Örülj neki, hogy esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik."

Ő jobb melóhelyen ül? Több pénzt keres? Jobb a nője? Több a nője? Pedig közben rondább és butább? Khedira VB, EB és BL győztes, most már tudod mit érezhet Messi

Na de komolyra fordítva, valamit ő mégis másképpen csinál, mint amit te. Gyanítom nem látod az életének minden pillanatát. Nem ugyanaz minden ismerősötök. A élet most neki dobál, de megkockáztatom, hogy ezért nem "őt" utálod, hanem magad vagy magadat jobban, csak rá vetíted ki. Mert miért nem te vagy az ő helyében és fordítva?!

Legyen célod, ami nem az, hogy olyan akarok lenni, mint a barátod, már ha egyáltalán barátok vagytok, mert én amit írsz, bocs, de erősen megkérdőjelezem.

Konkrétumot nem írtál, viszont súroltál két témát:
Jobb a nője? Mi akadályoz meg, hogy keress?
Jobb a melója? Több a fizuja? Mi akadályoz meg abban, hogy válts?

Ez a kettő már ad is neked célt, hogy ne önsajnálattal töltsd a napjaidat, hanem cselekvésre késztesd magad. Mehetsz szakemberhez, ahogy írták, sokaknak segít, de az is csak akkor, ha fejben át tudsz állni, ahhoz pedig szerintem nem feltétlen kell külső szakember, inkább önismeret/önfejlesztés.

De lehet elég lenne egyszer őszintén beszélnetek egymással a haveroddal.

[kierkegaard]

Szabó Pétert hallgattam egyszer egy pszichiáterrel és elég korrekt beszélgetés volt.

Mindenesetre ez a frusztráció annak is az eredménye, hogy nem tudod kezelni az érzéseidet. Érdemes legalább egy relaxációs gyakorlatot elsajátítani. A társadalmunk nagy része beszükült tudattal éli az életét. Azaz ha megfigyeled saját magad akkor azt veszed észre, hogy állandóan csak gondolkodsz. Pörög valamin az agyad. Ha megpróbálsz az itt és mostban lenni és megfigyelni magad vagy a környezeted akkor pár másodperc után azt veszed észre, hogy megint gondolkodsz.

Ilyen frusztrációs, szorongós helyzetben pl kezdj el szépen lélegezni és figyeld a légzésed vagy a negatív gondolataid vidd pozitív felé.
A pszichológiában erre a helyzetre van egy személyiségtipus is. Aki bebeszélteti veled, hogy máshoz mérd saját magad. Ne tedd. Mindig magad legyen a mérvadó és sose eröltesd azt amit elakarsz érni. Amit igazán akarsz annak természetesnek kell jönnie. Érdemes hálanaplót is írni, hogy miért vagy hálás az életben és miket szeretnél még elérni. Ha ezt állandósítod, akkor beépül a tudatodba (szintén pszicohlógiai tény. A kognitív terápia lényegében erre épül)

Rengeteg jó önfejlesztő könyv van ami segít a negatív belsőpárbeszéd, téves meggyőződések, önbecsülés fejlesztésében.

[Realista24]

szombat reggel valaki beqrta az autóm ablakát a belvárosban. semmit nem vitt el, pedig még a hátsó ülést is ledöntötte a fszkalap. a rendőrség kijött, de nulla helyszíneléssel el is mentek egy 20 perc után, mivel "csak" rongálás volt. pedig kamera is van bőven a környéken...

volt már valakinek hasonló tapasztalata? érdemes bolygatni az ügyet? vagy ne álmodozzak.

És, amikor én a rendőröket szidtam, mg nekem is támadtak páran

Nem fognak semmit csinálni, komolyabb dolgokban sem mozdulnak, kivéve, ha az ő kocsijuk üvegét baszarintották volna be.

[Süti]

A legtöbb elmélet szerint a boldogság az elvárások és a valóság közötti kapcsolatból fakad. Ha magasak az elvárások és nem teljesül, elégedetlen az ember, akárnilyen jó vagy rossz is a szint. A probléma ezesetben szerintem az, hogy az õ sikerei megemelik a te saját magaddal szemben támasztott elvárásaid (ha neki ennyi melóval sikerül ez meg az, akkor nekem arányosan kellene lennie). Ez egyébként a közösségi médiák egyik nagy problémája is: nyilván a jó dolgokat osztja meg az ember mindig, nem a rosszakat. Találkozókon, a neten azt látod mindenkinek milyen faszán összejön minden, neked meg pont nem. Ez csak elszomorít, és ahogy írták bekerülhetsz egy negatív visszacsatolási hullámba ahol be is vonzod a szart.

Ez.

Ez depresszió, nem vagy te seggfej, annak ellenére, hogy azt mondod magadról (ez is a depresszió jele, önértékelési zavar stb.) keress szakembert, nem szégyen, csak ne ilyen szabópétereket.

És ez.

Voltam hasonló helyzetben, bár nekem a szakember nem segített, én mindenképp adnék neki egy esélyt, mert sokaknak igen.

Ami engem ebből kirángatott az:

1. Nem árt, ha tudnak róla a barátaid, és pontosan kommunikálod feléjük, hogy mi az ami segít, mi az ami nem. Nagyon sokat hozzá tudnak tenni, de elvenni is, ha nem tudják mit érdemes/nem érdemes csinálniuk ebben a helyzetben.

2. Ahogy írta valaki lent, nézd meg, mi az a terület, ahol fejlődhetsz, amiben szeretnél fejlődni. Legyen az az, hogy lemész a konditerembe, sportolsz, megtanulsz jól főzni, nyelvet tanulsz vagy fejleszted valami olyan tudásod, ami később mondjuk a karriered során hasznos lehet. Először nem lesz egyszerű, mert ilyenkor én pl. kevésbé voltam befogadó, de megéri. Jobban fogod érezni magad tőle.

3. Adj magadnak időt. Lehet hogy a környezetedben mindenki előrébb tart, de lehet hogy ez csak azért van, mert olyan emberek vannak a környezetedben. Az nem rossz, ha sikeres emberekhez hasonlítod magad, mert motiválhat, de azért vedd figyelembe, hogy nincs két egyforma életpálya. Semmiről nem maradtál le.

Egyébként pedig lesz jobb. Lehet hogy előtte rosszabb is még de tényleg lesz jobb.

[Kercsó]

szombat reggel valaki beqrta az autóm ablakát a belvárosban. semmit nem vitt el, pedig még a hátsó ülést is ledöntötte a fszkalap. a rendőrség kijött, de nulla helyszíneléssel el is mentek egy 20 perc után, mivel "csak" rongálás volt. pedig kamera is van bőven a környéken...

volt már valakinek hasonló tapasztalata? érdemes bolygatni az ügyet? vagy ne álmodozzak.

[ferni]

de azért nem mondanám, hogy az ember csak saját maga alakítja az életét. Bizonyos dolgokban igen, de sok minden másban pedig nem.

Hát akkor mégis ki a fene alakítja az életed?
Bekorlátozhatod magadat, hogy te függsz ettől meg attól de azzal nem leszel beljebb.

Persze, mindenki mást hoz otthonról meg valakinek tényleg nagyon rossz körülményekkel kell megbirkóznia gyerekkorában és a nulláról jönnie, de onnan is már erre rengeteg ember megcsinálta a dolgait, nem lehetetlen.

Csak rajtad múlik minden, minden egyéb szöveg csak bemagyarázás és a saját magad egójának a nyugtatása, hogy te amúgy se lennél sokkal többre képes és csak a véletlenek meg a körülmények áldozata vagy, azért tartasz ott ahol, pedig mindenről csak te tehetsz és sokkal előrébb is tarthatnál, ahogy hátrébb is.


Halfkey kommentjét egy az egyben adom.

[Halfkey]

A legtöbb elmélet szerint a boldogság az elvárások és a valóság közötti kapcsolatból fakad. Ha magasak az elvárások és nem teljesül, elégedetlen az ember, akárnilyen jó vagy rossz is a szint. A probléma ezesetben szerintem az, hogy az õ sikerei megemelik a te saját magaddal szemben támasztott elvárásaid (ha neki ennyi melóval sikerül ez meg az, akkor nekem arányosan kellene lennie). Ez egyébként a közösségi médiák egyik nagy problémája is: nyilván a jó dolgokat osztja meg az ember mindig, nem a rosszakat. Találkozókon, a neten azt látod mindenkinek milyen faszán összejön minden, neked meg pont nem. Ez csak elszomorít, és ahogy írták bekerülhetsz egy negatív visszacsatolási hullámba ahol be is vonzod a szart.

Ami szerintem ilyenkor megoldás, hogy lépj egy lépést hátra. Igen, a szerencsés emberek által megosztott legjobb pillanataikhoz képest lehet nem állok jól. De jobban állok-e mint a hasoncipõben járók nagy a világob? Valószínūleg a válasz igen. Ha nem, miért gondolom hogy nem? Mi az amit még el szeretnék érni? Ha megvan hogy mi az a fõ dolog ami zavar, amin változtatni akarsz, akkor el kell kezdeni tervezni hogy fogsz ezen változtatni. Ha van reális célod, és minden nap teszel is érte, az meg fog valósulni. Csak magunknak szabunk akadályokat, és ez nem egy Coelho idézet. Ha konkretizálod a mit szeretnél elérnit, szívesen kifejtem tovább mire gondolok.

[Santi]

Ez depresszió, nem vagy te seggfej, annak ellenére, hogy azt mondod magadról (ez is a depresszió jele, önértékelési zavar stb.) keress szakembert, nem szégyen, csak ne ilyen szabópétereket.

[alexoxladjackoxi]

Megszellőztettem neki, de igazából nem kell, mert a csávó pont, hogy hasonló karakter, mint én, és amikor fordított volt a helyzet (messze nem ennyire, inkább fogalmazzunk úgy, hogy voltak jó dolgok, de még csak kilátásban, aztán hagyjuk...), ő is hasonlóan viselkedett. Szóval tudja ő szerintem, hogy mi a dörgés.

ferni: Köszi neked is, hogy vetted a fáradtságot, és ilyen hosszan válaszoltál. Nem tudom miért vagyok ilyen, valahogy az ember egy idő után már kezd hitehagyottá válni, és már kevésbé hiszel a pozitív gondolkodásmódban. Aztán amikor jönnek a dolgok, neki a jók, nekem a rosszak, tényleg lehúz egyre inkább. Eleged lesz. Biztosan én is sáros vagyok sok mindenben, de azért nem mondanám, hogy az ember csak saját maga alakítja az életét. Bizonyos dolgokban igen, de sok minden másban pedig nem.

h3x0r: Köszi neked is. Jó felé kapizsgálsz egyébként, nőügyek, karrier... Úgy maga a pénz nem kifejezetten érdekel, nem abban láttam a boldogságot. Viszont ezt nem akarom, hogy őt majmoljam, mármint, hogy az motiváljon, amit ő elért. Mert épp ez az basszus, hogy féléve még semmivel nem járt előttem, aztán meg hirtelen olyan dolgok történnek vele, hogy csak kapkodom a fejem. Konkrétumokba nem mennék bele.