Halfkey írta:
Kütyü - gyerek téma meg nagy fejtörés nekem is. 1,5 éves lesz a lányom, és most jön a kisöcsi is, szóval sokmindent el kell ezzel kapcsolatban dönteni.
Alapvető gondolataim:
- maga a kütyü egy eszköz, se nem jó se nem rossz.
- egy olyan világba születnek a gyerekeink ahol a technológiai hozzáértés alapkövetelmény. nem szeretném bekorlátozni a gyerekek képességeit valamilyen parasztromantika alapján hogy "régen bezzeg a játszótéren másztunk fára", mikor arra nem lesz szüksége, de lehet hogy programozni meg már nagyon fiatalon tudnia kellene a jó karrierhez.
/- ezt kicsit továbbfejtve, gyerekhez nem kapcsolódik, de magamat és az asszonyt sem akarom ilyen szempontból "elengedni". Rohadtul nem akarok úgy járni mint vélhetően sokunk szülei/nagyszülei, akinek a gép az macera, folyamatos segítség kell apró cseprő dolgokhoz, és sok munkalehetőség egyszerűen bezárodik előttük. Szóval minden tech újításra ráveszem magunkat hogy próbáljuk ki, elég early adopter vagyok/
- azt nyilvánvaló módon szeretném elkerülni hogy a gyerekeknek bármilyen függősége kialakuljon.
- valaminek az időkorlátozása pszichológiailag mindig csak afelé tolja az embert hogy az egy nagyon jó dolog, akarom csinálni, ki akarom élvezni, így nem látom célravezetőnek úgy szabályozni hogy "2 órád van erre egy nap".
Nem látom még hogy napi szinten hogy fogom tudni ezeket összeegyeztetni egy jó egyensúlyba. Az ideális megoldás az lenne amit R24 leírásában ki lehet olvasni, hogy annyi minden más leköti a gyereket hogy magától sem kell neki folyamatosan. Csak nemtudom mi a B terv arra, ha ez nem így alakulna
Hozzáteszem, ha nem így alakul, az a szülő - ebben az esetben az én - felelősségem, mert a gyerek abszolút képlékeny és fogékony, gyakorlatilag azt szeretettsz meg vele amit te akarsz. Ez az ami kicsit félelmetessé teszi az egészet, és nagy felelősséget rak rám.
Nagyon jó gondolatmenet és a legtöbb szülő ott hibázik, hogy a saját életét rövidtávon könnyebbé akarja tenni, majd nem elég erős változtatni.
Mire gondolok? Étterembe, szállodában sokszor láttam, hogy már az 2-3 éves gyereknek is odabaszarintják a telót és mesét, hogy csendben legyen, amíg esznek. Egy nyaraláson....hát nem azért mész, hogy együtt legyetek? Tudom elcsépelt, meg pihenni megy az ember, de azért na...
De saját példa, régen körömvágásnál kellett neki a telefon, mert úgy nem figyelt oda és simán le lehetett csapni neki. Azt se vette volna észre, ha az ujjával együtt vágjuk le
Aztán ahogy nőtt, elvárta volna a telefont, aztán mondtam neki, hogy elég nagy ló vagy már, hogy kibírjál 3 percet.
Étteremben párszor mi is beleestünk abba, hogy amíg kijött a kaja, megkapta a telót, de ezt is skippeltük, mert a következő lépés az volt, hogy befejezte és már kérte vagy már az odaúton mondta, hogy amikor leülünk, megkapja?
Szóval pont a minőségibb együtt töltött időt nem szabadna megölni ezzel a kütyüzéssel.
Persze jöttek az érvek tőle, hogy én is egész nap a laptopot püfölöm
Szóval én egyfajta kikapcsolásnak is jónak tartom néha, hogy leül, elvan 20-30 percet, van sikerélménye, teljesít valami szar küldetést, eléri a célját, és aztán lelkesen mesél róla.
Az egyik "kedvenc" sztorim idei, pandémiás, tanuljanak a gyerekek otthon esetből fakad. Megy az online óra, mondom belesek, erre a gyerek a földön fekszik és az ipaden játszik
akkor nem röhögtem ennyire.
Tanulság, ipaddel kettesben nem hagyjuk, mert úgyis rámozdul, mert jött egy üzenet, egy értesítés, egy update-t.
