Nem értetted meg, hogy mit írtam.Ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem nyerték halomra magukat az elmúlt években. A társaság egy részének nincs BL győzelme, a társaság nagy részének nincs BL győzelme a Reallal, a társaság egésze lehetne az, akik megnyerhetik a 10. BL serleget a klubnak. Ez nem elég motiváció? Nem elég motiváció, hogy megelőzzük a barcát és bajnokok legyünk, vagy kupát nyerjünk?
Itt tök természetes (jelenleg), hogy az utolsó fordulókig harcolunk a bajnoki címért, tök természetes, hogy bucira verjük az egész La Ligát, tök természetes, hogy elődöntőzünk a BL-ben... Ezek alapelvárások. Eddig eljutni, nem nagy motiváció, nem kell megküzdenünk érte. Éppen ezért a küzdő-ösztön ki sem fejlődik bennünk normálisan. Ráadásul az Atmának ez új, és minden apró siker erősíti az önbizalmat, és erősíti a csapatjátékot.
Itt nem az a probléma, hogy a BL győzelem nem elég motivációs tényező. Motiválja a srácokat rendesen. Csak nem vagyunk hozzászokva a meccseink nagy részén sem az eredménykényszerhez (előbb-utóbb úgyis jön gól a bajnokikon, ha meg akkor botlunk 1-2-t, na bumm, nem történt semmi...), nem vagyunk hozzászokva a nyomáshoz, amit az ellenfelek helyeznek ránk.
A különbség a Barca és a BM illetve mi közöttünk, hogy az ő alapjátékuk a nyomás ellenfélre helyezésére épül, és ha dominálják a meccset, akkor lényegtelen, hogy a Real vagy a Hannover az ellenfél, nem hibáznak, mert nem kerülnek ki a komfortzónájukból, nem helyeződnek nyomás alá. Azonban ha a Real játszik a BM vagy a Barca ellen, mi igenis kikerülünk a komfortzónánkból. Ott pedig sérülékenyek vagyunk.
Tavaly láttuk a Barcát, illetve idén is. Amint egy csapat nyomás alá helyezte őket, meginogtak, ahogy mi szoktunk. Motiválatlanok voltak? Talán, de szerintem inkább csak annak tűntek. Mert a nyomást általában ők szokták az ellenfélre rakni. De mivel már nem elég erősek ahhoz, hogy mindenkire nyomást pakoljanak, ezért olyan szituációba kerülnek, amely számukra ismeretlen, és nem tudnak a helyzettel mi kezdeni.
Az Atma és a Chelsea más. Ők a meccseink nagy részét eleve nem dominálják, hátul jobban kell ügyelniük minden meccsen, szorosabban kell védekezniük, fejben jobban ott kell lenniük, ezáltal meccsről-meccsre megtanulják, kezelni a védelmükre helyeződő nyomást, és megtanulják felépíteni a kontrákat. Élesebb meccseket játszanak a szezonban, elbuknak olyanokat, amelyeket kicsit jobb kerettel, kreatívabb, bátrabb játékkal nyerhető lett volna, de cserébe NEM KISZOLGÁLTATOTTAK AZ ERŐSEBB ELLENFELEKKEL SZEMBEN SEM. Míg mi igen.
Ezt lehet motivációra is fogni, de igazából a jó csapattá válás fázisában kiesik egy lépcsőfok, amit nem tudunk bepótolni. Ez akkor nem lenne gond, ha annyira dominálnánk a BM vagy a Barca felett, mint mondjuk egy Levante ellen szoktunk. (Jelenleg ez a helyzet a BM-mel, szintjük alatti csapatok ellen játszanak, könnyű a saját játékukat játszani)
Gyakorlatilag azt szopjuk be, hogy gyenge a La Liga, vagy inkább túlságosan a La Liga fölé nőttünk, és mivel nem vannak lyukas posztok, gyenge az edzőnk, és olyan elvi hibás a csapatszerkezetünk, ami alapból hátrányba helyez minket egy Barca vagy egy BM ellen, nem tudjuk ledominálni őket, nem tudjuk a komfortzónájukból kizökkenteni őket, nem tudjuk megakadályozni, hogy a saját játékukat játsszák, és ezért nem tudjuk hibára kényszeríteni őket. Ahhoz elég jók vagyunk, hogy a meccs egyes periódusaiban átvegyük az irányítást, de összességében az egész meccset nézve a meccs nagy részében nem mi irányítunk, és nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy amilyen arányban domináljuk a meccset (mondjuk 30 percet a 90-ből), olyan arányban fogjuk megverni a Barcát az egymás elleni meccseken (azaz 1-szer 3-ból, vagy pontosabban 30-szor a 90 meccsből). Persze ez nem matek, nem lehet így értelmezni a focit, de nagyon egyszerűen így lehet megfogalmazni a problémát.
