Dire Straits - Money For Nothing
Bocs, hogy csak most írok. Sok minden közbejött, plusz lázban fetrengtem 2 napig.
Feleslegesnek érzem túl sok mindent írnom Dire Straitsről, pedig nagyon sok minden köt hozzájuk, rengeteg minden van bennem. De látva a pontokat feleslegesnek érzem, csak süket füleket találnék. Kicsit engem is mélyen érint, pedig nem is én ajánlottam, mégis szívemen viselem ezt az ajánlást. Mark Knopflertől én is hoztam volna, előbb vagy utóbb, de így felesleges lenne, bár a jelenkori zenéje, a szólókarrierje, igaz hasonló a stílus, de azért sokban más, kicsit azért az ő zenéje is változott a korral. Majd meglátom.
Szerencsére hallhattam, láthattam őt élőben is játszani budapesti koncertjén. Ahogy halljátok is, nem az a nagy pörgős, bulis koncert, de mégis olyan hangulata volt, főleg a 2. sorból nézni őket. Én szeretem, nagyon jó volt így is. Nyugis kis zene, mely igazi minőséget képvisel, akkor is, ha sokan nem tudnak azonosulni vele. Csodás gitárjátékra épülő, rendkívül nyugis, laza zene, stílus, ének. Elismerem, vagy nagyon lehet azonosulni vele, vagy ki nem állhatni.
Én pont azt szeretem benne, amit sokan nem tudtak elviselni. Szerintem nagy minőséget képvisel maga a zeneisége. Ezt a rengeteg hangszert összehangolni, és megtalálni a tökéletes harmóniát. Én mindig békét lelek a zenéjükben. A gitárjáték szerintem utánozhatatlan. Ha jól tudom, Mark Knopfler az egyetlen gitáros, aki kizárólag pengető nélkül játszik. Páratlan.
Tudni kell helyén kezelni szerintem. Persze én, és a 3-4 pontosok véleménye a ló két túl oldala. Nekik nagyon nem jött be, én túl elfogult vagyok. De az igazán fontos információ szerintem az, amit Eres is írt. Hajdanán, amikor még kocsmákban, pubokban megkérték a közönséget, hogy ne rájuk figyeljenek, hanem beszélgessenek egymással. Nem akartak többet, csak egy békés háttérzenét, kellemes hangulatot teremteni. És ebben tökéletesek. Nem szabad tőlük, egy agyeldobós, zúzós, pörgős zenét várni, mert nem kapja meg senki.
Az albumról: Dire Straits-es korszakból talán a legjobb zenék vannak az albumon. A legnagyobb klasszikusok mindenképp: Sultan of swing, Romeo&Juliet, Walk of life, Private Investigations, Money for nothing , csak hogy a leghíresebbeket említsem. A rajongóknak legalább ezek a számok örök hallgatatlanok, ha nem több. Bár az ezen szereplő számok inkább egy másik változatát szoktam hallgatni. pl a Sultan of swing 10 perces változata köröket ver a 4 percesre. Rengeteg más is van még, amit írhatnék, de nem hiszem, hogy lenne értelme linkelgetnem, meg hasonlók.
Egyet talán. Csak azért, mert most töltöm fel youtubera. Van egy szám, ami abszolút kedvenc. Csodás a megszerkesztése, a folyamatosan emelkedik, emelkedik, egyre több minden lép be, egyre nagyobb ereje lesz, és a végén engem lehengerel. Egyébként egy filmzenéről van szól. A Local hero '83-as filmre írta Knopfler.
Going Home
Elég a szócséplésből.
10/10