Katyn
Fú basszameg, tegnap néztem de még most sem tudom, hol kéne ezt elkezdeni.
Alapvetően két gondolatfonalat indított el bennem a film, az első ugyanaz, mint Mátéé:
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Fingunk nincs valójában, mennyire jó dolgunk van manapság, mennyire semmilyenek és kvázi valótlanok a problémáink többsége, és hogy bár társadalmilag még mindig érezhető a két háború hatása (de inkább a másodikat követő politikai és szellemi berendezkedésé) ez a 80 év békeidő mennyire kilúgozta az embereket. Elképzelem, hogy ez a sok rinyáló, a villanyszámláját a munkaadójával kifizettetni próbáló, a Ben and jerryst is 600 forintos kiszállítással a woltról rendelő hómoffiszos semittevő (nyilvánvalóan tisztelet a nem kevés kivételnek), vagy épp az influenszer köcsöghad, és még sorolhatnánk, mit kezdene magával, ha besoroznák, és az országát nyugatról egy Wehrmacht, keletről egy Vörös hadsereg méretű felfegyverzett, kiképzett embertömeg elkezdené szép lassan bekebelezni. Teljesen elképzelhetetlen, de nem kell csak a végletekben gondolkodni, jómagam is értéktelen ágyútöltelék lennék jó eséllyel, talán nem túlzok, ha azt mondom, mindannyian. És bár nagyon közhely, valahol egyet is tudok érteni, hogy nem ártana ennek a világnak, ennek a hanyatló civilizációnak egy újabb háború, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem kívánom ezt, és nem is ilyen módon vívnák ezt meg. De egyébként ha félretesszük a háború haditechnikai mivoltát, pusztán mentálisan nem bírnák az emberek.
Szerintem a film kiválóan ragadta meg azt a teljes bizonytalanságban, és passzív fenyegetettségben élést, ami az otthon maradtak életét jellemezte (és szerintem pont ebben más a Katyn, mint a többi háborús film, ami szinte csak a fronton harcolókkal foglalkozik, mivel az akciódúsabb), nem csak a háború alatt, hanem után is. Iszonyatos lehetett, hogy csak cenzúrázott levelekből értesülhettél bármiről, válaszadás lehetősége nélkül, aztán rohantál ki a főtérre minden nap, hogy bemondják-e a párod nevét a hangosbemondóban. Micsoda nők voltak ezek, öregek és fiatalok, hogy ezt kibírták, elképesztő, elképesztő. Nekem sokkal jobban bejött ez a megközelítés, mint egy konkrét csata bemutatása, még ha nyilván a folyamatos foreshadowing miatt (illetve azért, mert tudjuk alapból, miért készült a film) tudjuk is, mi fog történni. Pláne a régiónkban lehetett ez ha lehet erről beszélni, többszörösen megterhelő, hiszen nem "csak" egy megszállóval volt megáldva egész Közép-Kelet Európa, hanem mindjárt kettővel, akik az elején még puszipajtások voltak, aztán egymásnak ugrottak.
A másik gondolatmenetem pont ehhez kapcsolódik: ökölbe szorult a kezem konkrétan a háború utáni idők történéseinél (pedig ott gyengül a film valamelyest, javarészt az idióta festőgyerek vonala miatt), ahogy a szovjetek az egészet a németekre kenték, és kíméletlenül elhallgatattak mindenkit így vagy úgy, aki meg merte pedzegetni az igazságot. A történelmet ugye mindig a győztesek írják, fura belegondolni, mi lett volna egyébként, ha a németek nyernek. Anélkül, hogy állást foglalnánk (minek is), elképesztő, hogy a szovjet vezetés mit el tudott tussolni évtizedekig, pusztán győzelmi poziíciójából kifolyólag. És manapság is sokkal, sokkal kevesebb szó esik a sztálini őrületről, mint Hitlerről (ez is több tényezős, de nem kezdek zsidózni), holott ha pusztán a számokat nézzük, a többszörösének vére tapad a kezéhez, már jóval a háború kezdete előtt: elég a holomodorra gondolni, csoda hogy még élnek ukránok a bolygón. Nemrég olvastam egy könyvet, amiben érintőlegesen szerepelt a téma, bazmeg, az emberek földdel etették egy idő után a gyerekeiket, aztán lefektették őket aludni, és esténként egymás kutyáit, macskáit, majd miután azok elfogytak, egymás hulláit ették az utcán, hogy életben maradjanak. Képzeljétek el azt a világot. Pusztán azért, mert Sztálin úgy döntött, kiéhezteti Ukrajnát. Egy kurva ravaszt nem kellett meghúzni. Te jó isten. És még manapság is megy róla a vita a részükről, hogy ez népírtás lett volna, ember. És még sorolhatnánk napestig. És erről sokkal kevesebben beszélnek, és szinte csak itt, a régióban, miközben Hitlerrel kb Ugandában is rémisztgetik a gyerekeket. Köpedelem.
A lengyelekben ez az egy tisztelendő egyébként - ugyanaz az ostoba berendezkedés alakul náluk is, mint nálunk, csak még erősebb egyházi felhanggal, de ott ha elkezdene a mindenkori hatalom az oroszokhoz dörgölőzni, százezrek mennének az utcára. Itthon is, csak tapsolnak a nagyvezérnek a békemeneten érte. Kurvaország, hogy a deák ferenci géniuszt idézzem.
Na, de hogy a filmről is beszéljek egy keveset,
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!tetszett. Már említettem, mit csíptem benne, furcsamód egy kicsit ez is a hibája, mert bár a döntés maga jó, hogy inkább az otthoni állapotokkal foglalkozik, ezt nagyon csapongva teszi, néhol emiatt kis érdektelenségbe fullasztva. Unalmasnak nem mondanám, néhol inkább kifullad, a vége nagyot ment rajta.
A vége. Fu bazmeg, amikor kb 10 éve először láttam, az agyamba égett. Azt a rohadt kurva élet de tényleg. Ilyen szenvtelen emberírtást, így végrehajtva, mintha Máté kanpa egy emailt hogy holnapra le kéne programozni valamit, és elnézést, hogy csak most szólunk, Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És itt még "csak" ideológia sem volt mögötte, színtiszta politika. Kurva nyomasztó, kurva nyomasztó basszus. Ehhez képest semmi egyébként, hogy a fronton lőtték egymást az emberek, az is ugyanúgy értelmetlen, de legalább "tiszta": kiküldték őket, és addig lőtték egymást, míg az egyik tábor el nem fogyott. De ez, hogy a fronttól száz kilométerekre, fegyvertelen, megkötözött és lefogott embereket lősz tömegsírba egy cigivel a szádban, ez a legsötétebb pokol. Delegalábbnemvótaknácik.
Egyébként filmileg elég jó, végig érezzük hogy valami hiányzik belőle, de lehet, hogy csak túl sok amerikai háborús filmet láttunk, és más elvárásaink vannak. Ez nem is háborús film igazából, csak ott játszódik: ez lélektani dráma, az utolsó 15 perc meg maga a horror. Még mindig nem ez a legnyomasztóbb háborús film, amit láttam, a Come and see-t még semmi nem múlta felül, de top 5-ös a cucc ebből a szempontból. Amúgy full korrekt a megvalósítás, szépen fényképezett, zeneileg egyhangú de hatásos, a hangsúlyt és az egyensúlyt néha nem megfelelően kezelő, nem találó, emiatt néhol erőtlen és klasszissá válni képtelen, de nagyon, NAGYON fontos alkotás ez.
Elnézést, ha hosszú volt, és a filmmel magával annyit nem foglalkoztam, de elvileg ez a filmklub lényege. Legalábbis nekem.
Jó ajánlás, talán a legjobbad mióta toljuk, köszönöm szépen, nézzék meg minnél többen.
7,5/10
Úgy voltam vele, hogy a mainstream vonal klasszikusait már láttátok, eredeti alkotást pedig nem sokat ismerek e műfajból.
Sok klasszikus már megtekintésre került itt, így olyat kerestem, ami kevésbé ismert.
), a forgatókönyv is elég erős volt. A zene és a képi világ általában jó szokott lenni a westernekben, itt sincs másképp
