Ha jól látom, még van aki még nem értékelt, mindenesetre bedobom az ajánlásom: kicsit kimozdulva a komfortzónámból (indie/alternative/garage rock), úgy gondoltam inkább egy, a hazánkban - érthető módon - kevésbé kedvelt műfajból hozok albumot, szélesítve a klub eddigi műfaji palettáját.
Leegyszerűsítve, dióhéjban magáról a soulról:
Az 50'-es évek USA-jában megindult a zenei forradalom. Az afroamerikai előadók két fő irányzatot alakítottak ki, a soult és a rhytm and bluest (R&B). Előbbi szigorúbb keretek között mozgott, formailag és tartalmilag egyaránt, s bár több más műfaj elemei keveredtek, alapvetően a gospel volt az alap. Az R&B ezzel szemben a világiasabb vonalat képviselte, közvetlenebb és dallamosabb volt. Hogy egész pontosan mikor és kinek hatására indult meg a soul "újradefiniálása", azt sajnos nem tudom, de
Ray Charles zenéje váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Számaiban keveredett a soul, a gospel, azonban mindezt a korábbiaknál sokkal felszabadultabb szöveggel, hangzással. A műfaj meghatározó (sokan voltak még, de igyekszem az ismertebbekre szűkíteni) alakja
Aretha Franklin (a soul Királynője),
Ben E. King,
Otis Redding és
Sam Cooke volt. Utóbbi
A Change is gonna Come számának címe tökéletesen leírta a korszak alakulását. A soul - amely eredetileg lényegében az afroamerikai társadalom elnyomottságát, kilátástalan helyzetét öntötte dalba - egyre elterjedtebb lett. A nem-afroamerikai hallgatóság körében is, aminek köszönhetően később ki is alakult a blue-eyed soul (korabelieket nem tudok sorolni, de az ismertebbek közül:
Adele,
Amy Winehouse), mint alműfaj. Ez a 70'-es években
James Brown noha legalább akkora, ha nem nagyobb, hatást gyakorolt a kor egy másik, szintén kedvelt műfajára, a
funkra, mégis az egyik legismertebb beceneve: a soul keresztapja. Később az alapból kevert műfaj már annyira szerteágazó lett, hogy gyakorlatilag
Stevie Wondertől Bill Whitersen át egészen
Percy Sledgeig valamennyi előadót nyugodt szívvel neveztek soul énekesnek is, függetlenül a munkásságuk irányától. Általánosságban elmondható: a jogi, történelmi és popkulturális események szintén komoly hatással voltak a műfajra. Akinek esetleg felkeltettem a műfaj iránti érdeklődését, annak tudom ajánlani
Seal - Soul c. cover albumát későbbi kutakodáshoz.
Pár szót magáról az ajánlásról:
Aloe Blacc - Lift Your Spirit
Nyilván nem érinthet meg minket úgy a soul, mint az afroamerikai közösséget, ezért felesleges is lenne egy nyomottabb albumot hoznom. A
Lift Your Spirit viszont pont olyan, mint amilyen úton végigment a műfaj. Tartalmasabb, komolyabb üzeneteket megfogalmazó dalokon át a könnyedebb R&B-n keresztül érintve a
funk vonulatot egészen a tánczenéig szinte a teljes skálán mozog az album, ezáltal komplex képet adva a zsáner sokoldalúságáról. Könnyedebb stílusa okán kapta is a kritikát, mivel a soul nem éppen arról szól, de ez a felszabadultabb, optimistább nézet szerintem inkább pozitívum. Egyrészt kicsit kiemeli a rétegzenei státuszából, valamint pontosabb képet fest Blacc egyébként is széleskörű munkásságáról.
A szerző, Egbert Nathaniel Dawkins III (művésznevén: Aloe Blacc) az a figura, akitől bizonyosan hallottatok már dalt, csak nem tudjátok, hogy ő énekelte. Legutóbbi két albumának nyitószámát (
I need a dollar,
Wake me up - a Lift your Spiriten az akusztikus verzió lesz) gyakran játszották a rádióban.
Jó szórakozást!