Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (Me and Earl and the Dying Girl, 2015) - egyedül vagyok vajon a véleményemmel, hogy szinte egyáltalán nem érintett meg?
Felfogtam a poénjait, nem akart minden második mondatával az idézetes oldalak falaira kerülni, de számomra kevés volt, főképp a kategóriájában,
5,5/10. Lehet lepontoztam keményen, de többet vártam tőle, a Csillagainkban a hiba klasszisokkal jobb volt nála, bár lehet rossz filmhez hasonlítom, a legtöbbször ehhez láttam, miután elolvastam pár kritikát, érdekes mód, pár embert ez jobban megérintett.
Az elmúlt másfél hét folyamán több filmet néztem meg, mint korábban 3 hónap alatt, pontszámok, és néhány egysoros:
Biutiful (2010) - akkoriban rengeteget hallottam róla, vártam a szinkronra, utólag visszanézve ki is jött két év múlva, csak ugye közben a feledés homályába veszett, de A belső tenger (9/10) után nézegettem Bardem filmjeit, és eszembe jutott, hogy pótolni kellene, csalódás, nem érintett meg kellőképp -
6/10.
Café de Flore (2011) - abszolút pozitív meglepetés, bár lehet túlpontoztam kicsit, jó hangulatban kapott el -
8/10.
Álmodozók (2003) - remekül ábrázolta a meztelenséget, a kort amelyben játszódott, "fiatalság/bolondság", de nem volt sokkal több a történetben, jó indulattal -
6/10.
A hét pszichopata és a si-cu (2012) - vígjátékként nagyon el lett találva, érdekes történetvezetés, jó szívvel -
7,5/10.
A sötétség kapui (2015) - 4/10.
A Stonehearst Elmegyógyintézet (2014) - nem hiszem, hogy újrázni fogom valamikor is, de meglepően tartott egyfajta színvonalat, amit nem is vártam volna a filmtől, IMDb-n hetes, ha korrekt vagyok, akkor
6,5/10, de szerintem ezt most túlpontoztam.
Liza, a rókatündér (2015) - egy kis hazai külföldi segítséggel, sokat olvasgattam róla utána, minőség és hangulat pipa, meglepett -
8/10.
A látogatás (2015) - Shyamalan a Hatodik érzék után már azt hittem, hogy nem fog számomra olyan filmmel szolgálni, amire elégedetten tudok majd csettinteni, A faluval anno eléggé lerombolta a képet, most jót alkotott végre. Megijedtem, röhögtem, kiszámítható is volt, gyerekes is, nálam van egy-egy ilyen különlegesség, amit képes vagyok többször is megnézni, főképp majd újrázva, baráti társasággal - 8/10.
Kísértet szoba (2011) - 3/10.
Szerelem (2015) - vártam már Noé filmjét nagyon
(az előzetese után 
), először Fausttól hallottam róla, amikor bedobta nekünk a filmklubba az Enter the Void c. alkotását, ezt szerencsére rövidebbre fogta, volt benne hasonlóság, de a Visszafordíthatatlan még mindig a legjobb filmje nálam a látottak közül. Akkora hatalmas története ennek sem volt, nagyon hasonlított az előző filmjeihez, képileg zseniális, amit művelt itt is, fura mód egy sima hatost mondtam rá, amikor vége lett, de amint telnek a napok, mindig valahogy eszembe jut valami belőle, és most nem a +18-as anyagokra kell gondolni, van súly a filmjeiben, kíváncsi vagyok, mit hoz majd még a jövőben -
6,5/10.
