Suburbicon
Bírom az ilyen filmeket, lekötött, tetszett nagyon, köszönöm az ajánlást!
Na jó, nem leszek geci.
Nem sokat vártam tőle, de nagyon lekötött és szerettem, még a butaságai ellenére is. Csöpög belőle a Coen-féle maró gúny, még ha érződik is, hogy nem ők rendezték (Máté jó leírta a tempóval kapcsolatos problémákat), mindazonáltal szerintem ez nem lett volna semmivel sem jobb, ha ők rendezik. Ami baromság és zavaró benne, az forgatókönyvi probléma.
Érthető, hogy ezzel a fekete szállal (ami egyébként, bár távolról sem vagyok harcos fajvédő, hihetetlen primitív és ostoba reakció egy család odaköltözésére) a kontrasztot akarták erősíteni, hogy az elkényeztetett kertvárosi ficsúrok a valós problémát nem veszik észre, de túl hangsúlyos az egész, és annyit nem ad hozzá (én egy ideig abban a hitben voltam, hogy majd megpróbálják rájuk kenni a gyilkosságot, azért van ennyire felvezetve, totál faszság az ilyen szintű hangsúlyeltolódás, a kevesebb sokszor több), cserébe kitolja a játékidőt és roncsolja a tempót, még úgy is nehezen megbocsájthatóan, hogy egyébként valid problémákat feszeget.
Maga az alapsztori szerintem nagyon fasza, a család (v)iszonyrendszeréből pont annyi van felfestve, hogy sötétben tapogatózva bár, de érezzük a valós indítékokat, de ennek ellenére ügyesen keveri a kártyát a film. Én nem éreztem problémának, hogy nem lett jobban előkészítve ez a kertvárosi élet, sőt, üdvözöltem: millió és egy filmben megkaptuk már, hogy a csilivili miliő alatt kétszínűség, romlás és primitív gyökérség az úr, Amerikai szépség, Ollókezű Edward, Blue Velvet, Az órák, hát még a kibaszott Beethoven is, szóval örültem hogy egyből beletolnak minket a szituba mindenféle köntörfalazás nélkül.
A színészek pofásak, nekem viszket a hátam Damontól, de ez a bumfordi faszkalap jól állt neki, jól hozta a szegényes eszköztárával. Julianne Mooret nem kell bemutatni, az egyik legtehetségesebb halivudi nőszemély, és Isaac is nagyon nagyot ment abban a pár percben. Mekkora fasz.
Szépek a tekerések, csavarok, egyre jobban és jobban gyűlölsz mindenkit, és elégedett vagy, mert tudod, hogy Coenék írták: úgyis mindenki megdöglik.
A hogyan az egy más kérdés, bejönnek ilyen tipikus filmes faszságok amiket nem tudok lenyelni soha, mint hogy egy tűzoltóautó nem veszi észre a vele szemben baszódó két embert (az a bringázás, ember, mennyire zseniálisan groteszk), és vica versa, az ilyeneket nem bírom. Amúgy a suspense eléggé a helyén van, amikor a nyomozó huszadjára iszik majdnem bele a kávéba de még mindig húzzák kicsit, vagy amikor a gyerek ágyán megy a bunyó, ezek mind nagyon emlékezetes momentumok és bevésődnek. Amikor Damon a végén eszi a gyereknek előkészített kaját, vigyorgunk nagyban, de nem tudjuk, mikor kezd már hatni, és be vagyunk szarva nehogy előtte kicsinálja a saját gyerekét, szóval ezek faszák nagyon. Kihagyott ziccernek tartom, hogy nem csak ezzel foglalkozik a film mindezt jobban kibontva, elnyújtva, feszültebbé téve, hanem inkább a túl balos mantrát nyomja az agyunkba, mindenféle konzekvencia nélkül.
Minden baromság ellenére tényleg tetszett, szurkoltam hogy Gardner és a ringyója megdögöljön, ököllel csaptam a levegőbe amikor megtörtént, ritkán fordul ez elő.
Mindezek mellett inkább humoros a film, mint feszült, de én ezt a fajta balanszot nagyon bírom, úgyhogy ez pozitívum. Rohadtul tetszett a 70-es éveket idéző soundtrack is, görbe tükröt tart a korszak zsánerzenéi elé, miközbene gyébként abszolút működik, alátámasztja a fekete humort. Meglepett a film, nem lesz egy klasszikus soha, de azt az 5.7-et nagyon nem értem. Nálam ez egy erős hetes, de az ajánlás kap még egy fél pontot, magamtól soha nem néztem volna meg. Köszönöm szépen!
7,5/10
Ahogy köszönöm mindenkinek, aki végigtolta tisztességgel, még ha itt a végére be is fáradt a dolog, és inkább a letudás jött be innen-onnan. Bár tudjuk, az év vége mindig para, de hát mindig van valami, épp tavaszodik, most nyár van, most ősz van, most jaj tél van, szóval na. Én egy fél éves gyerek és heti 4-6x12 óra mellett meg tudok nézni egy filmet úgy, hogy odafigyelek rá, nyilván nem látok bele más életébe, de még csak hosszúak sem voltak, még a háborús kategóriát is sikerült 2 óra környékére szorítani, ahol azért a nézhető filmek mind monstre hosszúságúak. De tudjuk, milyen ez, az elvárásaimat nagyon túlteljesítette a kör, csak Roli filmjét utáltam, ritkaság ez. Szerintem ez a műfajra leosztott ajánlás működik, sokkal színesebb és szagosabb volt ez a turnus, amennyiben lesz még, ezt mindenképp megtartanám, változatos, mégis személyes ajánlások voltak (látatlanban meg lehet mondani 80%-ban, hogy egy filmet ki tolt be, szuper, külön pluszpont hogy pl. én a fantasy miatt kezdtem nézegetni őket, amúgy lehet soha nem találom meg a Monstert, nagyon hiányozna az életemből!). Viszont én csak abban az esetben jövök, ha - no offense - kicsit változik az emberkék összetétele, 1-2 kósza kalandoron kívül a mag ugyanaz elég régóta, és kicsit megszoktuk/meguntuk egymást, és én eléggé hiányolom a párbeszédet (ha van miről persze, ami nem jelenti azt, hogy mindenképp erőltetni kell a "sokatmondó" filmeket, szerintem jól el volt kapva a ritmus és az egyensúly ebben a turnusban). Senki ne vegye magára, nem elvárható hogy mindenki oldalakat tudjon írni, de én pl. hiányolok pár régi arcot akik minőségében "jobban" hozzájárultak néha a dolgokhoz. Vagy újakat akikről még semmit nem tudunk.
De tényleg nincs senkivel bajom Rolin kívül, de hát na, mindenhol kell egy faszfej hogy tudjuk értékelni a jó embereket.
Pontszámot nem módosítanék, nem érett meg semmi jobban mint kellett volna. Köszi mindenkinek, és főleg Máténak a lebonyolítást!
Bekavart, hogy vége a lockdownnak. 
. Ezt úgy értem, hogy ez tipikusan azon filmek közé tartozik, amit csak úgy önmagamtól, ajánlás nélkül is megnéznék. Csak valamiért elkerülte a radarom annak ellenére, hogy amelyik Coen filmet eddig láttam, az mind tetszett (Fargo, Nem vénnek, Egy komoly ember, Áve Cézár (talán ez a legkevésbé)).
Ott lejöttem az életrõl 
