Madridom.hu

Kód:

A mezőnyjátékosok közül a végére hagytam Xabi Alonsot. Modric, Pepe, Konci mind lehetne a meccs embere, de nálam Xabi az! Ez a győzelem nem jöhetett volna létre, ha nincs Xabi! Ha nem írtam volna posztot róla pénteken, akkor most azonnal hozzálátnék, mert még a kupadöntőnél is jobban érezhető volt, hogy mit is jelent ő. Az első félidőben, mikor jócskán törte a csapat hátát a kapu, Xabi óriási vezér volt. Érdemes volt külön figyelni, ahogy mindenki figyel a labdára, a saját emberére, minden játékos maximálisan összpontosít saját feladatára, Xabi pedig figyel mindenkiére. Feje megállás nélkül járt, radarként pásztázta a pályát. Fáradhatatlanul beszélt a többiekhez, mutatta az irányokat, segítette a társakat. Ha nem ér hozzá a labdához egész meccsen emellett, már akkor feledhetetlen lett volna a teljesítménye. De ezen a találkozón nem érte be ennyivel…

A nála vagy kétszer gyorsabb Robbent valósággal az őrületbe kergette: háromszor kaparintotta meg a labdát úgy a hollandtól, hogy ahhoz még csak be sem csúszott. Emellett egyszer végtelen okosan jó ütemben támasztotta meg lövés közben, egyszer pedig ziccerben blokkolta kísérletét. A Szőr tegnapi teljesítménye oktatófilmekbe illő volt. Fogunk még bosszankodni a játéka miatt, lesz még majd lassabb és soha nem lesz már 20 éves. De akárhogy is alakul, Xabi Alonso ezen a két találkozón még egyszer megrázta magát, összeszedte minden erejét, és letett egy olyan produkciót az asztalra, amire majd 30 év múltán is elégedetten tekinthet vissza, ami méltó módon állít emléket egész karrierjének. Amit akkor is emlegetni fogunk, amikor éppen elbúcsúztatja a gárda… Ha lesz egy fiam, aki 15 év múlva majd sportolásra adja a fejét, akkor sajnálni fogom, hogy már nem állíthatom elé példaképül azt a Xabit, aki ebben a kicsit értékevesztett, modelleket és tiniket hajszoló, sportkocsikat törő, tükör előtt flancoló, tetovált közegben úgy tudott nagy játékos lenni, hogy közben megmaradt egyszerű, normális életet élő, hétköznapi embernek…