Megnéztem az Alpeis (Alpok) című filmjét és eléggé középszerűnek tartom és nem is értem igazából. Vagyis ha jól értem akkor a témában születtek már sokkal jobb filmek - a Black Swan kenterbe veri a művész lét önmeghatározásában. De lehet hogy teljesen félrement nálam, nem tetszett. 5/10.
Nemrég megnéztem a The killing of a sacred deer (Egy szent szarvas meggyilkolása) című filmjét is, és ez már elég fasza volt. Thriller a legjavából,két órán keresztül fenntartja a feszültséget tökéletesen, Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!hogy aztán a végével felbasszon a picsába. Zsneiális film, nagyon jó, gyűlölöm a végét imnt a szart. Lévén hogy gyakorlatilag nincs neki.
Az első Lanthimos film amit láttam az már évekkel ezelőtt volt és nem gondoltam hogy valaha fogok még hallani a színészekről vagy a rendezőről. Azt hittem csak egy random görög film a Kynodontas (Kutyafog), de ó mekkorát tévedtem. Egyébként Faust látta már - ne kérdezzétek, nem ért hozzá.
Januárban néztem meg a 2015-ös The Lobster (A homár) című filmet Rachel Weisszel és Colin Farellel. Ezt első pillanattól fogva imádtam. Teljesen más téma, tlejesen más szint mint a Kynodontas, mégis annyira érezhető a rendező stílusa. Amikor ezt néztem, még nem tudtam hogy mi az hogy Yorgos Lanthimos, de végig a Kynodontasra gondoltam.
És akkor itt érkeztem el a tegnap estéhez amikor már teljesen tudatosan ültem be a legújabb Lanthimos filmre, a The Favourite (A kedvenc)-re. Kosztümparty, Anglia, 18. század, királynő, szolgálók, politika, érzelmek, érdekek, hatalmi harcok, nagyjából ennyi. Trónok harca és/vagy House of Cards rajongóknak bátran ajánlom, végre egy kosztümös film aminek minden percét élveztem. Na jó, igazából kb a 20. perctől, mire kb felfogtam hogy ki kicsoda és mit akar.
Aaaand that kids, is the story of how I met the best director after Darren Aronofsky.



