Seconds (Második esély)
Érdekes az alapötlet, a film címe is figyelemfelkeltő már, tetszik mikor a cím és a téma nagyjából egybevág.
Az még jobban tetszik, amikor az alapkoncenpcióra ráépülnek a jó karakterek és háttértörténet. Na, ezek lehettek volna árnyaltabban bemutatva érzésem szerint (ezért is bírom nagyon a karakterdrámákat, lsd: Margaret, Ripley
), de talán a rendező nem érezte szükségesnek a játékidő bővítését.Az kulcstörténet az fejlődik szépen, a főszereplőről csak annyit tudunk meg, amennyi pontosan szükséges, a rejtelmes telefonhívás pedig egyből felcsigázott, jók szoktak lenni az így induló alkotások.
Amint Faust említette, korszakos film, hiszen Frankenheimer meglépett sok olyan dolgot, amit az akkori prűd világ nem igen mert taglalni, és gyakran tabunak számított. A kidolgozás is úgy, ahogy jó, főleg az akkori lehetőségekre való tekintettel.
A film közepénél aztán megszakad nálam a film felütése okozta figyelem, és csak megszakításokkal néztem. Egy-egy helyen valóban érdekes volt, ismerkedés, a karakter kidolgozása, stb., majd a vége előtt a kanyar visszarepítette a filmet a kezdeti megdöbbenéshez.
Nem is vettem figyelembe a film kultúrtörténeti hátterét, így pedig még páratlanabbnak tűnik a mű. Faust honnan találsz ilyeneket?
Pontszám: mindent figyelembe véve, 6/10
De legalább volt időm rágódni a félrefordításokon.
