Nálam pont a texaszi láncfűrészes ennek a mintapéldája. Olyan borzongató, olyan sötét hangulatú, hogy már attól beszartam, kiráz a hideg tőle még mindig, iszonyat feszült, és parás. Imádom.Tádám írta:Nem is tudom láttam-e már jó horrort, nem is tudom milyen a jó horror, ha egyáltalán van olyan.
De számomra a jó horror olyan lenne, amitől úgymond "félek", felcsigáz, izgulok rajta stb...
Másik, amit imádok, az a Rémálom az Elm utcában. De az nem ilyen. Egyáltalán nem. Nem is mondanám amúgy kedvencemnek szerintem, ha... szóval imádom ezt az álom témát, nagyon érdekel az egész. És engem abban a filmben (filmekben) igazából maga Freddy karaktere nyűgöz le, köt le, érdekel, fogott meg. Alapból a léte, meg az hogy ezt kitalálták, aztán ezen felül még a filmek alatt tanúsított karakterfejlődése, plusz ahogy egyre jobban kimagaslik a színészi játéka Englundnak, ahogy egyre jobban azonosul a szereppel, mindezt úgy, hogy közben a filmek meg körülötte csak romlanak, és romlanak folyamatosan. Ott is megvan amúgy egy baszott jó hangulata a filmeknek, egy sötét hangulata, de nem zsigerölő, borzongató, amit írsz.
Ezzel kapcsolatos, hogy múltkor asszem írta valaki Wes Craven nevét. Érdekes, hogy az a kettő, az első, és a hetedik rész a legkirályabb, amit ő rendezett. A többi messze elmarad.
Jöhet, jöhet, engem is érdekelne még.Tádám írta:Mint például?Faust írta: De van ám.