Csak okosan, anyum is HR-es pozícióban van, mondjuk az közüzemi szektor.

Illetve annyi, hogy ő vezető beosztásban van, ezt csak azért írom, mert az már nem az a pozíció, ahol nagyon helyhez vagy kötve. Ez a része tetszik a munkájának egyébként, ugyanakkor az a bődületes mennyiségű telefonhívás, értekezlet, oktatás, ez-az ami a munkájának szerves része, hát nem csinálnám utána. Gyakorlatilag dolgozni alig tud, annyi kötelező szarságot írnak be a naptárába a fejesek. Ja meg a hr-esek kapcsán rengetegen túldimenzionálják magukat és a jelentőségüket, szerencsére anyámnak megvan hozzá az öniróniája azért.
Én is elgondolkodtam diploma után, sőt, bár csak félig-meddig jelentkeztem oda, az egyik legkomolyabb bank szinte már rám akarta tukmálni az állását, amit majdnem el is fogadtam, mert olyan összeget adtak volna, hogy kettéállt a fülem.
De ahogy Ádám esetében is, nekem sem való. A mostani munkámban azt szeretem, hogy hagynak dolgozni, nyugalom van, ugyanakkor pl a törzsidőn túl rugalmas a történet. Viszont, ez egy dilemma is, mert a nagyfőnök alá bekerültem egy mentorprogramba, és szeretne majd idővel előléptetni, viszont az már az a sáv, ahol a fent említett hülye értekezletek, oktatások, továbbképzések, telkók meg egyéb időpazarló történetek vannak, amik annyira nem vonzanak.
Nem illik.