Humor

sanyika

Üdv Madridom közössége

Mint R.M.C.F szurkoló (na nem a híres fórumozó, hanem a labdarúgás legnagyobb futballklubja), minden napom a kávém elszürcsölgetésével kezdődött a madridom.hu szurkolói oldal olvasása közben a Magyar Labdarúgó Szövetség székházának elnöki irodájában (s annak elnöki székében). Mélységesen ledöbbentett, hogy már itt is a Magyar futball kigúnyolását kell olvasnom.

A minap gondoltam egyet, s megtörtem eme hagyományt. Úgy gondoltam változtatok egy merészet. Bátorkodtam megkérni titkárnőmet Marikát, a szokásos reggeli kávém mellé hozzon egy friss, ropogós perecet is. Nem tudom miért tettem meg ezt a radikális lépést.

Mikor megjött Marika, azonnal megéreztem a frissen sült perec illatát, s beugrott a gyermekkorom. Ahogy annó édesanyám telerakta az uzsonnásdobozom a pékáruval, s én így rohantam el otthonról a grundra. Itt mindig híres futballsztárok neveit aggattuk magunkra. Laci barátom hol Di Stefanoként hol Peléként rúgta a bőrt. Minden nap más futballisten bőrébe bújt. Én azonban sosem váltottam. Puskás. A magyar labdarúgás és számomra az egyetemes labdaarúgás Istene. Az aranycsapat vezére: ,,Puskás meglódul, lövőcsel, visszahúzza, góóóóól,,- kiabáltam. Majd egy harsány hang rántott vissza a valóságba: Sanyikaaaaaa! Ebéééééd!’’ – édesanyám volt az.

Na de nagyon elkalandoztam. Szóval Marika hozta a friss kávét s a finom ropogós perecet. Mint minden napomon, mindenféle aggodalom nélkül nyitottam meg a böngészőm, ahol kezdőlapként a madridom.hu nyílt meg. Mint az MLSZ elnöke azonnal megkezdtem az aznapi munkát, és rákerestem a Magyar labdarúgás elnevezésű topikra. Döbbenetemre ennek nem találtam hűlt helyét sem. Valami egészen elszomorító dolgot láttam. Mennyei bajnokság. Megdöbbentem, hogy a Trollfoci nevű gúny oldal keze idáig is elért. Ekkor rosszul lettem, nem kaptam levegőt, elsötétült előttem minden. Lepörgött előttem az életem. Felvillantak pillanatok, amint focizunk a grundon Puskás nevét üvöltve, majd később amikor az osztálytársaimmal kimentünk az Üllői útra, ahol az akkori nagyokat láthattuk, majd megint később amikor már én próbáltam nagyobbá tenni a Magyar futballt a magam módján.
Ekkor döbbentem rá, hogy az életem a Magyar futball.

Ami ezután történt már nem emlékszem, de utólag kiderült, hogy csak a perec akadt meg a torkomon (mai napig nem fogom fel, miért kellett megváltoztatnom a közel 40 éves szokásomat egy hülye pereccel).

A lényeg, hogy ne hagyjátok magatokat megfertőzni. Egykoron a Magyar labdarúgás volt a futball csúcsa. Voltak hullámvölgyek s lesznek, de hiszek benne, hogy együtt, közösen sikerülhet naggyá tennünk kis hazánk futballját. Gúnyolódással ez aligha fog megtörténni.

U.I.: filatáska nevű felhasználót munkaadás céljából várom a Magyar Labdarúgó Szövetség székházában. Érdeklődni Marikánál tud.

Üdvözlettel: Csányi Sándor, egykori madridom.hu olvasó