Mourinho a taktikájával hozott egy rekord bajnokságot 120 góllal, és felvette a kesztyűt a történelem egyik, ha nem a legjobb futballcsapata ellen. A hogyant azt hagyjuk, az ellen a Barcelona ellen máshogy nem is lehetett meccselni és ha kevésszer is, de bejött. Lerakta az alapokat, hosszú idők után újra versenyképessé tette a csapatot.Nekik erre van szükségük. Láthattuk, hogy mire ment Mou a nagy taktikájával. VdB sem volt taktikai zseni, ahogy Carlo sem.
VdB valóban nem volt taktikai zseni, nem volt rá szükség, hogy az legyen, ő teljes egészében a Barcelona játékára épített, a Barcelona köré húzta fel az egész spanyol válogatottat, illetve madridi pályafutásában is inkább a zseniális sztárokra hagyatkozott, hogy majd ők döntsék el a meccset. Felpakolta a sztárokat a pályára és egyéni villanásokra alapozott. Ez még abban az időben a bajnokságban simán belefért, nemzetközi színtéren nyilván nevetséges volt az egész, mert semmilyen taktikai elképzelés nem volt, egy kicsit komolyabb ellenfél már búcsúztatott is minket.
Carlo pedig szintén fontos taktikai változásokat eszközölt. Egyrészt Di Maria posztja, másrészt az azóta is használatos 4-3-3 bevezetése. Egy csomó más taktikai változtatást eszközölt még, később esetleg, ha van rá igény szívesen kifejtem.
