Azzal a Juvéval nyert bajnokságot ami előtte két szezonban is ugyanazt az utat járta végig mint a Real Madrid nem is olyan régen: középszerű játékosok, évenkénti edzőváltogatások. 2006 után a calciopoli miatt szétesett a Juventus, és évekig csak kereste önmagát. Ranieri szépen csinálta ott a dolgokat, de végül az Agnelli-Marotta-Conte trió tette őket fel újra Európa térképére, ebben természetesen Conténak volt a legnagyobb része edzőként.poronty írta: Conte mitől lenne jó edző? Juvéval nyert bajnokságot meg olasz kupát, ahogy kb bárki, aki odakerülne edzőként. Válogatottban sem csinált semmi kiemeledőt. Ezen kívül minden csapatával nézhetetlen játékot produkál. Ráadásul leginkább a 3-5-2-t játszatta a csapataival, amit a Chelsea-nél nem fog tudni megcsinálni, és szerintem ebbe bele is fog bukni. Gyakorlatilag olyan, mint Simeone csak 2-3 szinttel gyengébb.
Nekem ő egyébként személyes kedvencem, mert kedvelem a keményen dolgozó, "vérüket a pályán hagyó" játékosokat, Conte pedig nemcsak játékosként, hanem edzőként is pontosan ezt a filozófiát képviseli. Nagyon szigorú, nála nincs lazsálás, és mindenkinek nagyon pontosan be kell tartania az utasításait. Éppen ezért számomra a taktikájával funkcionáló csapatok egyáltalán nem tartoznak a nézhetetlen kategóriába, de inkább visszatérek a szakmai oldalához. A Barit fél év alatt kiesőcsapatból Serie B bajnokká varázsolta, a Sienával szintén Serie B-t nyert. Ezek persze nem világraszóló eredmények, csak kicsit falsnak tartom megítélni Conte edzői mivoltát anélkül hogy szóba kerülnének ezek a munkásságok. Persze nem mindenhol volt sikeres, az Atalantánál például botrányos eredményeket ért el. Ahogy már szóba hoztam, a Juventusnál 2 év alatt olyan sztáredzők fordultak meg, mint Ferrera, Zaccheroni és Delneri, a keretben jópár középszerű játékos volt. Nem véletlen, hogy Conte érkezése előtt kétszer is a hetedik (!) helyen zártak. Ő rakta össze az azóta a válogatottban is kiválóan működő Chilleni-Barzagli-Bonucci védőhármast, tökéletesen beépítette a csapatába Vidalt és a kiégettnek tartott Pirlót. 49 meccses veretlenségi széria, 1935 óta megdöntetlen rekord, 102 pontos bajnoki győzelem. Persze igen, ez csak egy nem túl veretes olasz bajnokság, de ilyen eredmények nem születnek maguktól. És utána nevezték ki az olasz válogatott élére. A két legjobb középpályását nélkülözve ért el meglepően jó eredményeket idén az Európa-bajnokságon, többek között a földbe döngölve del Bosquét is, akit lehet (jogosan) kritizálni, de azért elért már edzőként 1-2 dolgot. A továbbjutás sem rajta múlt, hiszen tizenegyes párbajban vesztettek, ott is a játékosai balfaszsága miatt.
A 3-5-2 mellett egyébként jópár felállást alkalmazott már karrierje során, leginkább még a 4-2-4 jellemző rá, amit kb ő forradalmasított. De ahogy már fentebb utaltam rá, ő nem csak az olasz edzőkre jellemző taktikai tudás miatt tart ott ahol, hanem mert még Simeonénél is nagyobb motivátor és jobban összefogja a csapatait. Az ő keze alatt például biztos nem fog szétesni a Chelsea, ahogy tavaly Mourinho alatt.
Az meg hogy a Cselszivel miket fog elérni, szerintem legalább annyira múlik majd a játékosai minőségén, mint önmagán. Ivanovic meg Oscar félékkel nem fog PL-t nyerni, de ilyet kár is elvárni vele szemben jelenleg.
