hiszen ott voltam az első nagy csapatban lejátszott élő meccsén,amikor először játszott a sztárok között roby cé helyett .....talán 2004ben lehetett,bátran ment előre,és pontos és fegyelmezett volt...... azonnal megláttam hogy ez a fószer milyen jó kis focista,azonnal kitűnt..és többször meg is jegyeztem hogy van benne spiritusz,lesz belőle valaki,majd a real nem igazán tartott rá igényt,amit akkor nem értettem....én ragaszkodtam volna hozzá.......de akkor még bal bekként és roby cé illetve salgado mellett esélye sem lett volna....jól döntött hogy távozott végülis,de én ezt nem engedtem volna.... Majd visszatért....
A másik a személyisége,többször is igazolta,hogy nagyon nagy madridista,ez nekem meg a legfőbb,nekem nem kell hogy egy focista a fülén megállitsa a labdát(azokon inkább csak a hasamat fogva röhögök,hogy mekkora ló@szarok egyébként),hanem az számít ki az aki mindig odadó és ég benne a tűz afelé akit vagy amit képvisel.
Aztán jött a mourinhos időszak ahol végleg a szívembe zártam,mert ő volt az egyetlen aki felvállalta azt amit innen a fotelból,egy tanyáról,a semmiből,láb és kéz nékül,agy nélkül,arc nélkül én nem tudtam volna soha,ellenben ugyanazt gondoltam amit ő...és mintha azt tolmácsolta volna amit én is érzek és gondolok.
A játéka nekem soha sem okozott ellenszenvet,mint köztudott(pont ellentételesen amit én képviseltem) azokat szeretem akik odaadóak,erőszakosak,céltudatosak,acélosak...ő ennek a példája. Soha sem volt egy cafu....és nem tett le olyan megoldásokat amin leesik az állunk,de megmutatta azt a személyt,azt az EMBERT amit a legtöbb kis szinescsukás félmeleg bu**-ernyák még álmában sem tud...hogy ki az IGAZI CSAPATEMBER...és KI AZ IGAZI SPORTOLÓ.
Cső öreg. Nagyon nagy voltál és boldog voltam hogy visszahozak a poolból.... Imádlak....Sokat köszönhet a csapat neked...ja és ne feledjük el a tekintélyt parancsoló külsőt.
