Magunknak nehezítettük meg a párharcot, amit fegyelmezett játékkal, fejben bírva a nyomást meg tudtunk fordítani. A játék egyáltalán nem volt sziporkázó, a góljaink sem sakk-mattok voltak, inkább két mázli meg egy klasszis fejes hozta a meccset.
Nem ez az a meccs, amire igazán lehet építkezni, hanem a Barca elleni. Ez inkább lelki fröccsnek volt jó, meg arra, hogy mi is, ők is lássák, tudnak sportemberként viselkedni, ha nagyon muszáj.
Ennek ellenére persze örülök, meg nekünk járt a továbbjutás, mert a Wolfsburg semmit sem tudott felmutatni egy kamutizin és egy Ramos elalváson kívül.
A fontos az, hogy végre felszálló ágban vagyunk tavasszal. Láttuk, hogy az a semmiből is miket tud eredményezni tavaly a Barcánál. Szerintem nagyon hasonló ívet fog bejárni ez a szezon, mint a tavalyi, csak fordítva. Ott mi kezdtünk ősszel a világ koronázottan legjobb csapataként, megállíthatatlannak tűnve, majd fogyott ki a szufla a végére, míg a hamvaiból feltámadó katalánok egy-két jó hónappal söpörtek. Ilyenre számítok most is, és most mi leszünk a trollok.
