Raúl,Casillas,Mourinho,CR
Raúlt senki sem akarta elkergetni, elég lett volna, ha Xavihoz hasonlóan csenben a padra ül. Pellegrini tette őt először a padra, jött is pár feszültség, elsősorban a sajtótól, majd ő is inkább lépett oda, ahol kezdő lehet.
Casillas - a teljesítménye rohamosan romlott, a padot ő sem bírta.
Mourinho sem bírta a Real kispadját annyira, mint ahogy azt állította. Végig érezni lehetett, hogy csak a CV-je miatt van itt.
CR - Szeirntem fizikálisan még mindig top közeli állapotban van, nála inkább fejben vannak a gondok. Belefáradt már ő abba, hogy állandóan ő legyen a középpontban. Főleg a Real Madridban, ahol akkora a nyomás és a reflektorfény, hogy ember legyen a talpán, aki ezt hosszú távon bírja. A gond itt is az, hogy az emberünk nemhogy padra nem képes leülni, de még a szabadokat sem engedi át, csapattársai góljának alig tud örülni egy szoros meccsen. Nem is próbálja titkolni, hogy saját érdekeit a csapat érdekei elé helyezik. És rohadt magas a fizetése, undorítóan sok.
Mind a négy esetben kb ugyanaz a bibi, és ami nem igazán írható fel a klub vagy a szurkolók rovására. Egyik emberünk sem tudta felismerni, hogy talán picit félre kéne állni, saját érdekeiket háttérbe szorítani, felismerni azt, hogy az idő vasfoga senkit sem kímél. A Barcában ezt Puyol és Xavi is felismerte, nem volt nekik büdös az epizódszerep, és a padról beállva tudtak hasznokak lenni. Raúl egy szezon hasonló szerep után eligazolt, pedig ha jól emlékszem, számoltak volna vele az öltözőben. Casillas képes volt megbontani az öltözőt (nagy valószinűséggel a csaján keresztül szellőztetett is). Mourinho simán bepszichult, még jobban, mint most Londonban. CR pedig... sokszor ki lett tárgyalva. Még mindig rohadt jó lehetne, csak egy kis alázatosság kéne. Nem a sport iránt, hanem a klub és a társai iránt. Látni, hogy egy-két emberrel jól kijön, a többire grimaszol, leinti őket, stb. Ezt aztán tuti építi a csapatszellemet.