ziro4vr írta:Mondjuk az tény, hogy a professzorok jó része mellékesen tanít, dolgozik a saját szektorában, az egyetemi infrastruktúrát felhasználva kutatgat, és mellékesen még tanít is. És amikor ezek, a hatalmas tudású, de kevés pedagógiai érzékkel rendelkező oktatók találkoznak a leszarom, suttyó, csak a kredit kell emberkékkel, az egy kibékíthetetlen ellentét.
Pedig a felsőoktatás maga a kapcsolati tőke aranybányája, én is így helyezkedtem már el elég biztosan a suli mellett is. Aki bátran kopogtat, és azért van is valami hozott anyaga tudás formájában, annak kinyitják az arany kaput, sőt még beljebb is rúgdalják.
Nekem mindkét professzorom hatalmas érzelmi intelligenciával is meg van áldva és mindkettő kiváló pedagógus, és zseniális előadó.
Viszont az igaz, hogy hozzájuk aztán lehet menni, hogy ez meg az érdekel, magyarázza el Neked mert érdekel. Aki tudni akar, érdeklődik, azt nagyon kedvelik és nagyon örülnek neki. Ez tuti, de ez tanárok többségére igaz. Nagyon ritka mikor gyökér egy tanár és elküld. Velem csak doktorandusszal fordult elő 1x ilyen. Legtöbb tapasztalatom abszolút pozitív.